Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-10-30 / 22. szám
Női klubok?! — csodálkozik egyik-másik olvasónk. — Hát ezekre meg miért van szükség olyan országban, amely világszerte híres a nők egyenjogúságáról ? Vagy talán a nők nem kívánatos vendégek és nem érzik magukat otthonosan a munkás-klubokban és a falusi művelődési otthonokban ? Talán nem ott töltik a férfiakkal együtt szabad idejüket, nem tevékenykednek a körökben, nem lépnek fel műkedvelő hangversenyeken, színpadokon vajon nem vesznek részt a szovjet élet időszerű kérdéseinek megvitatásában ? Dehogy is nem! A Szovjetunióban nincs olyan klub, nincs olyan művelődési otthon (számuk már most meghaladja a 128 ezret), amelynek munkájában ne vennének részt kezdeményezően a nők, ne lennének sok érdekes dolog szerzői. Különben is a művelődési intézmények vezetőinek több mint a fele nő. A műkedvelők sok milliós seregében is többségben vannak. Ez persze, korántsem jelenti azt, hogy a szovjetországban nincs szükség női klubokra. Hisz vannak tisztán „női” jellegű kérdések, olyan témák, amelyek csak a női hallgatóságot érdeklik. Mondjuk, valahol új családot alapítanak. Egyszeriben mennyi bonyolult életproblémával találja magát szembe az újdonsült feleség! A fiatal asszonyt fel kell világosítani, hogyan alakítsa ki a helyes kölcsönös viszonyt a családban, hogyan teremtsen kényelmet és rendet a lakásban, hogyan egyeztesse össze új, nem könnyű kötelességeit a tevékeny, alkotó munkával, a társadalmi munkával, a tanulással. Pedagógiai és némi orvosi ismeretre van szükség, hogy az emberpalántát jól neveljék, egészséges vasgyúró váljék belőle. M. R A U Z E N A háziasszonyok időbeosztásáról, gondjairól is szó esik a vitaesteken ▲ A női klubok keretén belül a fiatal lányok bábjátékkal szórakoztatják a kicsinyeket SZERDÁK Lássuk, mivel tölti kevés és drága szabad idejét a háziasszony? A dolgozók munkaközösségének sokrétű, zajló életétől elszakadt nő életében annyi kérdés merül fel, melyekre választ igényel. Pihenési ideje azonban nem mindig esik egybe a társadalmi klubok szokásos működési idejével. Természetesen, a termelésben dolgozó nők körében végzett kulturális és népművelő munka is más formákat kíván. Ezért a női klubok célja: a nőtársadalom azon rétegének bevonása a tevékeny társadalmi életbe, amely különböző okok miatt a mindennapi kulturális intézmények hatáskörén kívül reked. A női klubok nem alkotnak valamilyen egységes, zárt intézményt. Ellenkezőleg, többségük az üzemi és a falusi művelődési otthonok épületeiben vagy a házkezelőségek vörös sarkaiban működik, igen gyakran ezeknek külön intézményeként. Látogassunk el egy ilyen női klubba. Néhány évvel ezelőtt egy téli napon ilyen meghívót kaptak a viborgi (leningrádi terület) sokgyermekes anyák, háztartásbeliek: „Jöjjenek el a művelődési otthonba. Egy csésze tea mellett beszélgessünk el arról, hogyan töltik szabad idejüket“. Az első találkozón ötvenen vettek részt. Kényelmes, otthonias környezet, vakítóan fehér abrosszal terített asztalon gőzölgő tea, roskadásig megrakott gyümölcstálak várták a vendégeket. Mintha egy vendégszerető háziasszony hívta volna meg egy kis tereferére a barátnőit. E légkörben mindjárt fesztelen beszélgetés kezdődött. Az asszonyok kifejezték óhajukat, hogy részt akarnak venni a társadalmi életben, segíteni kívánnak egymásnak. A jelenlevőkre nagy hatással volt egy hős anya, a Viborgban vendégeskedő A. Balasova moszkvai mérnök elbeszélése. Balasova elmondta, hogyan nevelte fel 13 gyermekét, hogyan végezte el a főiskolát és közben szakadatlanul dolgozott. Ezen a különös esten született meg az a gondolat, hogy a városi művelődési otthon mellett létesítenek női klubot, amelyben az anyák, a viborgi asszonyok kellemesen pihenhetnének, érdekes előadásokat hallgathatnának, neves emberekkel találkozhatnának, orvosi, jogi és nevelési tanácsokat kaphatnának. Mindezt a munkát maguk látnák el társadalmi alapon. A klub tanácsába háziasszonyokat, nyugdíjas tanítónőt, neves orvost, könyvtárost és másokat választottak. A klub megkezdte működését. A családokban is szóba került a klub. A városi újságban „Értetek, asszonyok“ címmel új rovat nyílt, amelyben a női klub érdekes akcióiról tájékoztatták az olvasóközönséget. Általános tetszést aratott az első estek egyike: „Az én drága anyám”. Azon a napon a kiváló anyák képei díszítették a művelődési otthon termeit. Azután a szabó- és varrókor állította ki munkája eredményeit: a szép ruhákat, kosztümöket, gyermeköltönyöket. Ügyes kezű asszonyok hímzéseikkel büszkélkedtek. Tapasztalt konyhaművészektől, jogászoktól, híres orvosoktól lehetett tanácsot kérni. Azután gyermekek léptek fel a színpadon: verset mondtak, énekeltek, táncoltak, hogy örömet szerezzenek az anyáknak. A városi tanács a klub tanácsának indítványára a „nyílt ajtók napjává“ nyilvánította az egyik vasárnapot. Ezen a napon a városi mozik, agitációs központok, klubok, könyvtárak és az' összes népművelő intézmények vendégszeretően kitárták ajtóikat a nők előtt. Előadásokat tartottak, új filmeket mutattak be. A nők kiállításokon jártak, híres földieikkel, művészekkel, írókkal találkoztak. Mindenütt kedvesen fogadták őket, csupa érdekességet és ünnepi díszt láttak mindenütt. Népszerűek lettek a hetente megrendezett „női szerdák.“ Ezen a napon látogatásokat rendeznek a helyi üzemekbe és gyárakba, cukorkagyárba, ruházati üzembe, nyomdába. Sok háziasszony soha sem fordult meg ilyen helyen. A viborgi női klub nagy társadalmi erő lett, megnyerte a nők rokonszenvét. Különösen nagy szerepet játszik a háziasszonyok életében. A klub lehetővé tette, hogy kilépjenek a szűk otthon keretéből, bekapcsolódjanak a társadalmi életbe, közelebb kerüljenek a szovjet élet nagy műveihez. A szovjetország különböző részein találkozhatunk női klubokkal, lányklubokkal, fiatal anyák klubjaival. A falvakon is fellelhetők. A sztavropoli határterületen például a Pervomajszkij szovhoz komszomolista aktivistái megszervezték az ifjú gazdasszonyok klubját. Gyakian rendeznek előadásokat konyhaművészek, orvosok, művelődési dolgozók, divattervezők. „A család és a házasság a szovjet társadalomban“, „Hogyan hallgassuk helyesen és értsük meg a zenét?“, „Hogyan öltözködjünk csinosan és divatosan“, „Hogyan főzzünk ízletesen“, „Hogyan osszuk be keresetünket“, ilyen és hasonló kérdéseket vitatnak meg a klubban. Az anyák gyermekestül látogatják a klubot, a komszomolisták játékokkal szórakoztatják a gyermekeket. Különösen népszerűek az ijfúsági női klubok Dagesztánban, ebben a kaukázusi hegyi köztársaságban. A klubok nagy figyelmet szentelnek a múlt csökevényei elleni küzdelemnek, a kommunista erkölcsnevelésnek. A Szovjetunióban egyre növekszik a női klubok száma. Nem régen alakult meg az ukrán fővárosban, Kijevben a legfiatalabb női klub, melyet Lasztocskának, Fecskének neveztek el. ( Novosztyi ) 7
