Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-10-30 / 22. szám

az egészségügyben Ahogy ott ültek a sűrű széksorokban, csak egy-két fehér főkötő árulkodott arról, hogy a Tribün pontjainak meg­vitatására rendezett gyűlést szokat­lan munkahelyen hívták össze. Ott, ahol nem anyagi értékek kerülnek ki a dolgozók mun­kája nyomán, mégis, a legértékesebb, az em­ber élete és egészsége. Az érsekújvári Járási Egészségügyi Intézet dolgozóinak legtöbbje ennek a felelősségnek a tudatában végzi munkáját. Erre a beszél­getésre is azért jöttek el, mert sajnos, nagyon sok akadály nehezíti jó munkájukat s azt remélik, — amint MUDr. Hlaviíka, a Poli­­klinika igazgatója is hangsúlyozta, — hogy panaszuk a Tribünön keresztül azokhoz az illetékesekhez is eljut, akiknél eddig süket fülekre talált. — Nehézségeink elsősorban onnan szár­maznak, hogy helyiségeink semmiképpen sem felelnek meg a modern és higiénikus egész­ségügyi intézmény fogalmának. Maga a kór­ház csaknem száz éves, az egyes osztályok szétszórtan egymástól távol végzik munká­jukat, — vázolja bevezetőjében a helyzetet dr. Dogossiné, a női aktíva elnöknője, aki az Elektrosvit aktivistái, Veres és Tomaskovics elvtársnőK segítségével megszervezte ezt a ta­lálkozást. Hogy nem volt hiábavaló, azt a felvetett súlyos problémák sora bizonyította a legjob­ban. Az orvosokat és egészségügyi közép­kádereket évről évre több adminisztratív munka terheli, — szólal fel Kluüková nővér a sebészetről. Miután bölcsődénk nincs — pedig a hétszáz alkalmazott 80 százaléka nő — szakképzett egészségügyi munkaerők kénytelenek szülés után otthon maradni. A fiatal ápolónőknek internátusra volna szükségük, hisz a három műszakos szolgála­tok és a csaknem napirenden levő túlórák miatt igazán nem képesek naponta utazni, amellett továbbtanulásukra is gondolniuk kell. A járástól kérték, vásárolhassanak egy vikqpdházat, mely a kórház kertjében ideig­lenesen megoldaná a leányszállás kérdéséi. — Az egészségügyben dolgozó anyak gyer­meknevelését a bölcsőde és napközi otthon sem oldhatja meg, hisz számukra csak vágy­álom a nyolcórás munkaidő — hangsúlyozza dr. átorek és így kerül sorban napvilágra az a sok probléma, amely az egészségügyben dolgozó nők életét nehezíti, de nemcsak Új­várban. Itt azonban a régi, elavult felszerelés még hatványozza a bajokat. Az eredetileg 170 férőhelyes kórházban ma 402 ágy van, persze, ez sem elég. A belgyógyászaton például legfeljebb nyolc napig feküdhet a beteg, mert helyére már sokkal súlyosabb eset vár. A se­bészeti osztály a volt lóistállók épületében van, a legnagyobb óvatosság ellenére is előfordult már tetanusz-mérgezés. A gyermekosztályon egy ágyba 3 gyermek is kerül végszükség esetén. Az összes röntgen munkahely veszélyes és tulajdonképpen betiltott, de hát röntge­nezni kell és más nincs. A katlanház, melyet az építkezési vállalat 19S7 óta nem volt képes befejezni, ugyancsak életveszélyes. S ha mindehhez, az épülettől függetlenül, hozzájárul az egészségügyben dolgozó nők és anyák problémája, nincs kétség afelől, hogy a Tribünön keresztül valóban illetékes helyekre is el kell jutnia ennek a hangnak. S annak a másiknak is, amely nemcsak megál­lapítja a hiányosságokat, de erejéhez mérten — vagy azon felül is — orvosolni akarja őket, elvégre a hivatásuk: a gyógyítás. Ezért indulnak versenyre a szocialista mun­kabrigád cím elnyeréséért a Vérátömlesztő Állomás dolgozói dr. Storeková vezetésével s olvassák fel értékes vállalásukat, melynek egyik pontja: ingyenesen vért adományoznak ok maguk is. És nem akad egyetlen egy osztály sem az egész kórházban, amely értékes és alaposan megfontolt vállalásával ne bizonyí­taná igyekezetét: jobban és becsületesebben dolgozni. — Éppen ez bizonyítja legjobban — mondja összefoglalójában MUDr. Muransky, az intézet igazgatója — hogy bár gyakran hangzik bírá­lat az egészségügyi dolgozókról, legtöbbjük becsületes és hű hivatásához. Sajnos, az égető problémák megoldá­sának legtöbbje nem rajtunk áll — mond­ja az igazgató. Éppen ezért a járás egészség­­ügyi dolgozói és lakosai egyaránt azt remélik — hogy a Tribün összejövetele közelebb viszi őket céljuk eléréséhez, mely mindnyájuk vágyálma, — az új és jól felszerelt kórház. ÚJVÁRI MAGDA SŐREG: A sőregi szövetkezetben az asszonyok szorgalmán alapszik a közös gazdálkodás sikere. Ott találjuk őket a cukorrépa-szedésnél, kukorica­törésnél és a zöldségesben. A dohdnycsoport is annak köszönheti a Jó bevételt, hogy az asszonyok lelkiismeretesen gondozták a dohányt és időben végezték a törést. Szóistók Margit, Gdka Irén, Karis Mária, Kunya Mára, Berecz Viktória, Szójózsef Vilma, Karis Erzsébet, Szabó Júlia, Szóbarát Ilona, Bodnár Valéria, Bodnár Margit és a többi sőregi asszony megérdemli a dicséretet. Azt is megér­demelnék, hogy néhányat beválasszanak közülük az EFSZ vezetőségébe. Sajnos, a férfiak eddig erre nem gondoltak. Vajon miért? (írja Agócs Vil­mos.) GARAMKÁLNA: Zajac Böske, a garamkálnai EFSZ dolgozója 260 sertést gondoz. Reggelenként 4 órakor kei, hogy időben odaérjen, ahol az éhes állatok várják. Egy éve végzi ezt a munkát a szö­vetkezet és a saját megelégedésére. Havi 1800 koronát keres. Igaz, alaposan megdolgozik ezért a szép fizetésért, hiszen napi 10 dkg-os súlygya­rapodást elérni a sertéseknél nem könnyű. Éppen ezért megérdemli, hogy olvasóinkkal együtt továb­bi jó munkát kívánjunk neki. írja Kúcs Gyula. LOSONC: A városi nemzeti bizottság mellett működő polgári ügyek aktívája nagyon jól dolgo­zik. Dubóvá elvtársnő, az aktíva elnöke és RepOYá titkárnő igyekeznek feladataikat a lehető legjob­ban teljesíteni. A város üzemeinek képviselőit beválasztották a vezetőségbe: az iskolákkal közösen minden polgári aktuson műsort adnak. Rendszeresen szervezik a névadó ünnepélyeket, ezüst- és aranylakodalmakat, esküvőket, teme­téseket. A HNB nagytermében lezajlott események­ről tablót készítenek, amelyet Losonc legforgal­masabb utcáján és a HNB épületében helyeztek el. (Bencsik Jenőné leveléből.) SZÍNA: A község fiatal lakosai számára jelen­tős esemény volt, amikor megkapták személyazo­nossági igazolványukat. Érthető volt az örömük, hisz ennek alapján már a ,,nagyok" közé lehet őket sorolni. Augusztus végén 52 fiatal vette át az igazolványt. Csabala István, a HNB elnöke jókivánatait fejezte ki és kérte a fiatalokat, hogy legyenek mindig a szocialista társadalom építői. GÖMÖRÚJFALU: A JNB mellett működő női komisszió tavasszal elhatározta, hogy a nőbi­zottságok segítségével az iskola- kertekben zöld­séget termelnek, hogy ne kelljen vásárolni. Ennek alapján Gömörújfalun és több községben 10 áron zöldséget termeltek az iskolai konyhák részére. Az asszonyok. Tamás Erzsi nénivel a nő­bizottság elnöknőjével együtt kellőképpen gon­doskodtak a terület megműveléséről. 100 liter uborkát, 80 liter paradicsomot, 10 liter zöldbabot tettek el télire, és annyi zöldséget termeltek, hogy az iskola konyhája egész télen el lesz látva zöld­séggel. Az asszonyok és a nőbizottság ezért kö­szönetét érdemel, és azért is, mert hasznos, szép tevékenységet fejtettek ki a munkák és felvásár­lások megszervezésében. (írja Pástorová elvtársnő). 5 dl

Next

/
Oldalképek
Tartalom