Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-23 / 2. szám
A XII. kongresszus határozatai megmozgatták az egész ország lakosságát. Dolgozóink az építés minden szakaszán nagyobb munkakedvvel, lendülettel fogtak munkához, hogy teljesíthessék a célkitűzéseket. A mezőgazdaságban és a nőbizottságokban dolgozó asszonyok is megértették a pártkongresszuson elhangzott irányelveket. Ezt tükrözi a szerkesztőségünkbe érkező sok sok levél, amely terveikről, vállalásaikról, jó munkájukról számol be. A KISGÉRESI asszonyok kitűnnek szorgalmas munkájukkal. Az egységes földművesszövetkezet kertészetében, dohánytermesztésében és a szőlészetben, a kukorica, répa, burgonya és a takarmányfélék őszi betakarításában 70 százalékban a nők végezték el a munkálatokat. A nőbizottság aktívan kapcsolódott be a tojásgyűjtési akcióba. Kongresszusi felajánlásként 31 000 tojást gyűjtöttek. Ez a szép eredmény az elnöknőn, Bacskay Árpádnén kívül a 12 aktivista: Bacskay Endréné, Dócs Jolán, Kis Tóth Rozália, Berta Irén, Misley Lídia, Kovács Erzsébet, Kovács F. Lenke, Miklós Irén, Misley Gizella, Illés Ilona, Tóth Irén, Hegedűs Erzsébet és a beszervezett 15 lány érdeme. A téli hónapokat is jól kihasználják az asszonyok. 35-en jelentkeztek szlovák nyelvtanfolyamra. Küldi tudósítását Zelenák István. A VOJANYI nőbizottság tagjairól csak dicsérő szavakat lehet hallani. Nagy segítséget nyújtanak a Szövetkezetnek a terv teljesítésében. Vállalták, hogy a háztáji tehenektől 7540 liter tejet gyűjtenek be. Vállalásukat 100 százalékban teljesítették. Jó agitációs munkájuk eredményeképpen 5500 tojást adtak be a lakosok. A CSKP Xlt. kongresszusa tiszteletére 12 300 korona értékű kötelezettségvállalást tettek, amelyet nov. 15-én már valóra váltottak. Resanová *elvtársnő, a nőbizottság elnöknője mindig jól megszervezi a munkát. Az ősz folyamán az asszonyok 300 köbméter komposztot készítettek. A vojanyi nőbizottság szorgos tevékenységét a járás többi nőbizottságai is követhetnék. A KOSlCEI JÁRÁS területén is megindult a harc — a legjobb dolgozók felhívása alapján — a nagyobb terméseredményekért, a szocialista munkaviszonyért, a parasztbecsületért. — A nők vállalásai bizonyítják, hogy a többtermelésből éppenúgy ki akarják venni a részüket, mint a férfiak. A KECEROVSKÉ KOSTOLÁN-i szövetkezetben dolgozó Korecsko Erzsébet vállalta, hogy 16 malacot választ el kocánként. HANISKÁN Andrejcsák Erzsébet, sertésgondozónő — a járásban az egyetlen HNB elnöknő — 17 malacot akar felnevelni anyadísznónként. A VALAIIKV állami gazdaság grajciari részlegén Hájik Imréné kijelentette, hogy 100 tehéntől 87 borjút nevel fel. A KEMIHECI szövetkezetben Sándor Jolán lelkiismeretesen gondozza a hízósertéseket. Vállalta, hogy a terv teljesítésén felül 10 mázsa sertéshúst ad el a szövetkezet. A szövetkezetben dolgozó asszonyok nők ;ó!esik elfogyasztani egy pohár málnát a Canai cukrászdában. A MIGLÉCI szövetkezetben Kovács Mária ígéretet tett, hogy az új esztendőben igyekszik tojás tyúkonként átlagban 120—125 tojás termelését elérni. RESTÉN Mida Klára és Vaskó Verona fejőnők ígéretet tettek, hogy a rájuk bízott 30 db fejőstehén napi 6 l-es fejési átlagát megőrzik. Megemlíthetjük még a BUDAMÉRI szövetkezetben dolgozó Jurkó Erzsébetet, aki a növendékmarhákat gondozza és Gregor Erzsébet sertésgondozónőt, A PÉDERi szövetkezetben dolgozó Suver Margit sertésgondozónőt jó munkájukért. De sorolhatnánk a színai, períni, buzitai, cakanovcei, (eiejovcei, nagyidai szövetkezetek asszonyait is, akik mindnyájan megértették, hogy eredményeink csak akkor lesznek jobbak, ha ők is nagyobb erőfeszítéssel veszik ki részüket a munkából. — írja Iván Sándor. A CANAI CUKRÁSZDA. Falvainkban még nem is olyan régen a kocsmában sereglett össze esténként és ünnepnaponként a község férfinépe, itt töltötte a szobor idejét — pálinka és cigareiíafüs mellett. Pár éve Cafíán a lakosság javaslatára a község vezetősége megszüntetett egy ilyen régimódi kiskocsmát, a helyiséget rendbehozta s cukrászdává alakította át amit azóta a .Jednota” kezel. — Minek nekünk cukrászda? — mondták akkor sokan. A meleg nyári napokon a mezőkről hazatérő szövetkezeti tagok azonban egyre gyakrabban mentek be egy pohár szódavízre, málnára, fagylaltrc. egy süteményre. S ma már a lakosság úgy megszokta a cukrászdát, hogy minden időben szívesen betér. Olykor egy feketekávé, egy szelet sütemény, ilJetve csokoládé mindenkinek jólesik. Sőt, amióta a községben cukrászda van, azóta egyre kevesebb a dolga a gazdasszonyoknak is. Elég átszaladni a cukrászdába és az ebédet az ízletes és olcsó cukrászsütemény egészíti ki. — írja Iván Sándor. A pocakos Vrba Péter bírái előtt úgy álldogál,akár a leghidegvérűbb csigaháztulajdonos. Mondja az eseményeket minden szívszorongás és érzelem nélkül. Pedig hátul ugyancsak megkardlapozzák a falubéliek az igazsággal. — Hát igen! Brigádra mentem a traktorral. Fölkéretődzött Kis Károly is. Aztán zuhogni kezdett, mintha dézsából öntenék. Mondom: a fene menjen a földekre, beledöglik a traktor a pocsolyákba. Gyerünk a kocsmába. Hogy mennyit ittam? Na... háromszor három decit... Otthon? Hát a kisüsti! (?) Úgy főzzük lavórban! Párlócsövet árulnak a boltban, de nem vettem. Összetörnénk, oda a drága holmi. Hát csak úgy, mint mindenki csinálja... Nem mondom, csöppet vidámkodtam. Kurjantottam régi legénynótákat, éhes voltam: az asszony otthon rossz habartot rakott elém. Ez a Kis Károly, amilyen nyurga, hőrihorgas ember volt, folyton abajgatott, hogy az istenfádat, ne igyál, menjünk innen, mert talál jönni a rendőr Hát ment volna! Senki se tartotta. De ő is renyhe volt fölkászálódni, csak noszogatott, teleóbégatta a fülemet. Nem dülöngéltem. Nem igaz! Hazudik mindenki. A traktoron izibe kitisztul a fejem. A hatodik sebességre kapcsoltam. Az utat nem ismertem, csak éreztem, hogy lejtőn megyünk. Nem tudom, hogy buktunk föl. Hajaszálam se görbült. Kis Károlyt agyonlapította a behemót nagy traktor. Egyet se szólt, mindjárt kész volt. Hátul egy csenévész, riadt kis asszonyka fölsír: az özvegy. Négy árvája kint a folyosón. Göndörhajúak, halott apjuk szakasztott másai. '— Csak hagyja abba a szónyegléséget. Ne ilyen kedélyesen, mintha fröccs mellett ülne. Emberéletet oltott ki! 18 a — Méghogy én?... Mit zsémbeskedett velem, hogy menjek már? Mit csapott fel az apostolomnak. Maradt volna veszteg és ne pirongatott volna, mint a tejfelesszájút. A szavak Niagarája ömlik belőle. Kötekedik az ügyésszel, acsarkodik bírákra. Érezni, hogy mielőtt eljött számotadni, megint belekukkantott a világnyitó kulacs fenekébe. Ilyenkor dölyfös, de másnapra annyi bátorsága sincs, mint a nyúlnak. Megszürkül az orcája, mocorog, nyöszörög és összekuporodik a májgörcstől. Még néhány év... és szétroncsolja az otthonfőzött szilvórium, a csapszéki rumos sörök. A háj leolvad róla, s marad egyetlen jajongó, nyomorult gyötrődés. És víz a hasban. Most még délcegen ugrál, hústorony testével hegyesen, rátartin henceg, de azért kerek három évre zárul el előtte a szabadság. Nemrég bűnösök fóliánsát lapozgattam szerény kis lámpánál. Rászaladt a mutatóujjam Vrba Péter nevére... Aha... ahá... a kurjangó világvitéz, a bordalia! És a csöpp gyászködmönös asszonyka. Odakünn a négy szöszi, taknyos fiúfióka. Az apró, rajzolt betűcskékböl kiolvastam: A szesz híres leventéje, az otthonpárolt tüzek, akó sörök óriása csöndes ünneplőben egy hónapja porhad az anyaföldben. Kivégezte az alkohol. Dr. LEHOCKY TERÉZ
