Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-21 / 17. szám
Két jelenet a „Makrancos holgy“-b< Fiatal bírálók ^ NAGY LÁSZLÓ és P. HAÍKO felvételei utcán alacsony kis ház ablakából szinte folyik ki a sok színű és rengeteg muskátli. Hej, de szépek, de szépek! Petrik Teréz néni ül az udvaron. Mellette a lánya és két kis unokája. Az apró muskátlis ablakos ház mellett ott dicsekszik az új, nevető nagy ablakaival. Az udvar közös. Az anya és leánya háza. Az öregség és ifjúság, a múlt és a jelen nagy szimbóluma. Nem járnak színházba, amióta televizoruk van. Tovább kanyargók a hosszú utcákon. Eléggé néptelenek. Nem csoda. Még magasan jár a nap. Kinttartja bizony a föld emberét. Hét óra felé azonban ünneplőbe öltözött embereket pillantok meg itt-ott. A két év előtt elkészült nagy művelődési ház meglepően jó. ízléssel épült. Méltón rászolgál a nevére. Az udvarán egy koszorúnyi fiatalemberre bukkanok. Egyszeriben olyan örömet érzek, mint Kolumbusz, amikor megpillantotta Amerika partjait. Mert már kezdtem hinni, hogy Perbetén csak öregek vannak. Többnyire szövetkezeti tagok és mesteremberek. Gépkocsitanfolyam előadásáról cseppentek ki s most a színházba készülődnek. — Szeretik a színházat? — Szeretjük és látogatjuk. Sajnos nyáron nem igen futja az időnkből. A szakmunkások is sokszor ottragadnak munkahelyükön, a szövetkezetiekről nem is szólok, — Hazafelé az előadás után- Olvasunk, de csak télen. — S melyik írót kedvelik? A felelet szinte egyöntetű: Mikszáth, Gárdonyi, Móricz, Móra, Jókai... S a mai írók műveit nem ismerik? — Egri Viktor, Mács József, Duba Gyula, Ordódy Katalin, Szőke József művei? A kérdés függő helyzetben lóg a levegőben. Nincs rá felelet. — Pár lépcsőfokot jelent a művelődési ház épületében a könyvtár. Sajnos időnk pár percnyire szűkült. A prózaírókra nem is kerül sor. Futni kell az előadásra. Annyit megtudok mégis, hogy a költők polcán Petőfi és egy Dénes György kötet szomorkodik. — Megrendeltem a többit is kérem, de nem küldték el hozzánk csak Dénes Györgyöt, panaszolja Vicián Mária, a könyvtárosnő. — Ismerik a többi fiatal költőt? ■ A ,,Hét” hasábjairól igen. — S hogy vannak velük? Értik? A Cselényi versekre azt sem mondhatjuk, hogy nem értjük. Csak valahogy nem ragadnak meg bennünk. A számtalan virágfajtára emlékezü nk csupán, amelyeknek illata elpárolog agyunkból. De vonnak olyan költők is, akiket nem tudunk megérteni. AZ ELŐADÁS Szép számmal jelentek meg a nézők, a középső sorok mégis üresek. Ellenünk esküdött a nyár s nem kevésbé a televizorok megszámlálhatatlan antennája a háztetőkön. A függöny fölgördül. A Makrancos hölgy Shakespeare korábbi vlgjátékai közé tartozik. Abból az időből való, amikor jókedvét még nem csípte dér, humorába nem vegyült melankólia, sem keserűség. Az akaratos nő megfékezésének módszere kissé drasztikus mai szemmel nézve. De a játék—játék, és mint komédia elsőrendű. Nemcsak azért, mert túlzásaiban is mulatságos, legzajosabb jeleneteiben sem bántó, hanem azért is, mert a költő finom pszichológiával állítja szembe egymással ezt a férfit és ezt a nőt. Úgy néznek farkasszemet, mint két győlölködő ellenség. S mégis két egymáshoz illő ember találkozott. A Makrancos hölgy tanulsága, hogy a dac, a konokság nem lehet tartós emberi kapcsolatok kötőanyaga. A függöny legördült. Felviharzik a taps, mint minden egyes felvonás végeztével. És nem akar véget érni. Shakespeare és Perbete népe találkozott. Tanúja voltam. Ünnepi találkozás volt. Moyzes Ilona Fut az autóbusz Perbete felé. A júniusi nap úgy ontja melegét, hogy megolvad az aszfalt s az az érzésem, hogy cseppfolyóssá válik maga az ember is. Őszinte részvétet érzek a komáromi színészek iránt, nem kis feladatot teljesítenek. Hetenként ötször autóbuszra ülnek, hogy a szélrózsa minden irányába elszállítsák a művészetet. Viaskodjak egymással a gondolataim. Az ujjaimról szeretném leolvasni a feleletet; — igen, nem? És közben megállás nélkül fut az autóbusz. Shakespearet viszi magával. Perbetére. Négyszáz éve vándorolnak lángelméjének gyermekei. Most ,,A makrancos hölgy” indul falura. Perbetén nem ismerik. Itt ül előttem a ,,makrancos”, Elnézem szépen■ lesült, jól formált vállait, izmos, fiús karjait, oldalról néha ellopott profilját. Lőrincz Margit széf asszony. És kívánom, bog у játéka igazolja a szinház örökkévaló hivatását. ' S a gondolatok újra felötlenek c jem: — Vajon meg fogják érteni a r.jgy angol drámaírót Perbetén? És szinte fölfohászkodom a parasztiélek egyszerű világához. Shakespeare az én egyik kincsem. S titeket is éppen így szeretlek. Ne hozzatok szégyent a fejemre. Vallani akarok felőletek, messziről jöttem... És közben megállás nélkül fut az autóbusz.■■ A komáromi színház és a közönség nagy elszámolásra készül egymással. Megcsalja az egyik a másikat? Shakespeare olyan korban élt, amikor az udvar könnyen megsértődött holmi politikai célzásokon s ezért szerette kyoína betiltani a színielőadásokat. De a nép követelte. Kocsmaudvarok, fedéltelen házak, terek, falusi vásárokon rögtönözve elkészített színpadokon játszottak vándorszínészei. A nép megízlelte az új mulatságot, amely ballada, epika, hírlap, népgyűlés, olvasmány és minden vált egyszerre, ohpl a drámaírás olyan fontos és aktuális volt, akár egy parlamenti beszéd, kereskedelmi törvény, vagy flottaprogram és a hadifelszerelés. A színpad nemcsak mulatóhely volt, hanem a közvélemény csarnoka, fórum, ahol nemcsak a költő beszélt, de a közönség is. S hiába volt'király, főpapság, puritánok egyenként, vágy együtt. A tömeg emelkedik föl minden esetben és elsőszülöttként a lángész magasságába, mert a tömeg hisz, nem lehet félrevezetni, félreállltani sem. Úgy érzem, ma Perbete is hozzászól. Szorongó érzéssel indulok a falu felé. betévedek az egyik udvarba. Permetezőgép mellett szorgoskodik két ember. A hetvenéves Nyíró András és a fia. — Van egy kis idejük? — teszem föl ügyetlenül kérdésem?- Nem mondhatnánk, hogy sok — feleli Nyírő János, a fiú. Permetezni megyünk. — Azt hittem színházba. — Na éppen azért sietünk, hogy odaérhessünk idejében. Különben én vagyok a Csemadok alelnöke — mutatkozik be hirtelen. Magam is szoktam játszani. Legutoljára Goldoni ,,Mirandolá”-jában és a ,.Faragatlan férjek’’ben játszottam. Meg akartak tréfálni, azért sózták rám a szerepet. Ugyanis agglegény vagyok — teszi hozzá nevetve. — Végül is én tréfáltam meg őket és úgy eljátszottam a szerepemet, hogy azóta is minden lány a férjéül akar. Igen nagy sikerünk volt. — Az édesapja is ilyen színhdzrajongó? — Egyszer voltam életemben moziban, színházban soha. Ez minden, amivel dicsekedhetem. Öreg és fáradt ember vagyok, már nem várok semmit az utolsó vendégen kívül.— Vildgoskékszemeolyan.mint az eső előtti nyáriég. Kopott, fekete kalapja, mint a tört ugar. Csak a tajtékpipájában égnek dohánytüzek. Egész alakja oly törékeny és oly szívós mégis, mint egy örökéletű és klasszikus szonett. Rezignált hangja fülemben cseng. Egy ember, aki mindenről lemondott, de permetezni megy, mert a hegy levét ez a forró júniusi nap érleli. Mert tűz a bor, mert élet a bor. De hát kié lesz a bor, ha ő már nem számit, vele? Igaz, itt a fia. De nem is a fia kedvéért talán. De a földet azt meg kell művelni. Azt az utolsó lélegzetig permetezni kell! I János, a fiú épp ellenkezője az apjának. János, a nyugh ‘atlan bolygó, a ma embere, aki szeret újakat és merészekét gondolni. Sőt arra is rászánja magát, hogy kimondja őket. — Az új drámák témájának megvan az a sajátosságuk, hogy nem hiányzik belőlük a traktor, de majdnem mindenütt ott a megesett lány is. Megmondom őszintén, ez nem egészen az élet. A traktorfélével és a szövetkezeti problémákkal mi nagyon is tisztában vagyunk. A szövetkezetei tárgyaló darabokkal talán inkább a városi embereket kellene megismertetni. Nekünk pedig hozzanak olyan d rabokat, melyeknek milllöjük előttünk ismeretlenek és : t élvezetesek. Sokat is tanulunk belőlük. Szerintem о falusi ember ilyen darabok által művelődne. Nagyon tetszett a ,,Különös házasság”, a ,.Három szegény szabólegény”és,,Az asszony és a halál”... A két férfi között, mint a megtestesült bölcsesség ott au asszony, az anya és feleség, aki hallgatagon teszi mérlegre az apa és fia elveit, álmait, nézeteit, összead, kivon, oszt, szoroz, csak éppen nem beszél. A KÖZÖNSÉG Perbete komoly nagy falu. Négy és félezer lakosa, sok utcája és harminc tanítója van. Elindulok az egyik utcán és újból egy öregbe botiok. — Színházba készül a bácsi, fogadjunk! — Nem találta el, pedig az egyik legszorgalmasabb látogatója vagyok. De ma László nap van. A fiam nevenapjaMa este iszunk. Az asszony egész vendégséget készített, nem hagyhatjuk cserben. Nézze a kocsmát, tele tón. László napot ünnepelnek. Nem jókor jöttek. Új házsorok illegetik magukat előttem. Szövetkezeti lakások Városokban is megállnák a helyüket. Egy másik mondja Jakab Lajos, a perbete/ szövetkezet mechanizátora, aki egyben a Csemadok elnöke is. — De télidőben megnézünk minden előadást és szorgalmasan játszunk mi magunk is. — Hogy vannak a drámával? A vígjátékot szeretjük. És miért a vígjátékot? — Azért, mert részünkre a szinház pihenést jelent. Nevetünk és jókedvűen távozunk, mint egy meleg fürdő utáni — Rendben van. Illetve, egyáltalán nincs ez rendben. Mert nevetni jó, kétségtelen. A dráma viszont elgondolkoztat, problémákat vet föl és old meg. Kérdései tovább élnek bennünk, azaz szellemileg foglalkoztatnak. A gondolkodás az emberi lélek egyik legnagyobb értékei közé tartozik. A gondolkodás: szépség. A gondolkodás ablak: az elme széles és ismeretlen mezőire nyílik. A gondolat állomása a kultúra, melynek egyik legrégibb és legszebb gyöngye a dráma. Évezredekkel és évszázadokkal ezelőtt is megértette a nép. Egy pillanatra sem kétlem, hogy maguk fiatalok restek volnának elmélkedni és magukávé tenni azokat az emberi mélységeket amelyeket a dráma magva hordoz magában. Gondolkodjanak felőle. — Megígérik. A KÖNYVEKRŐL Kultúresteket rendeznek néha? Tavaly meghívtuk Bdbi Tibort és Lovicsek Bélát. Ez viszont kellemes meglepetés. Ha vitatkoznak és bírálnak, a legjobb úton haladnak. — Petőfi-estet is rendeztünk a télen, — szól Jakab Gábor, Perbete fényképésze, a Csemadok pénztdrnoka. Nagyon jól sikerült. Négyszáz Petőfi képet készítettem. Ingyen osztottuk őket. Zsúfolt házunk volt. Soknak nem is jutott kép, meg is sértődtek kissé. — Olvasnak is?
