Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-07 / 16. szám
j^3uró^-joßcira. A RESTEI EFSZ fejőnői kötelezettséget vállaltak a moszkvai női világkongresszus tiszteletére, hogy a közellátás részére nagyobb mennyiségű tejet adnak terven felül. Ez év 5. hónapjának eltelte után az EFSZ a tejbeadási tervét 148,5 %-ta teljesítette. Terven felül pedig több mint 25 ezer liter tejet adtak be. Egy tehéntől naponta 8,8 liter tejet adnak a piacra. Mida Verőn, Vaskó Klára, Palencsár Klára, Szaniszló Margit fejőnők érdeme az is, hogy a kassai járás június 9-én elsőként az országban teljesítette a félévi tejbeadási tervét — írja Iván Sándor levelezőnk. Mondhatjuk, hogy SZALATNÁN az asszonyokra hárul о legtöbb munka. A kertészeti csoport tagjai mindent megtettek, hogy a költségvetési tervet teljesítsék és a kapdsnövények termesztésénél minél magasabb hektárhozamot érjenek el. Tavaly 6 ha terület, 240.000 K£s-t hozott az EFSZ-пек. Az idén szerződést kötöttek a felvásárló üzemmel, hogy 298.000 korona értékű árut fognak termelni. Ezt a vállalásukat még túl akarják lépni. Minden munkát agrotechnikai időn belül végeznek el. Az állattenyésztési csoportban is sokáig idegenkedtek az asszonyok a gépi fejőstől. Ma azonban ismerik ennek előnyét. Tejtermelésüket az első félévben 3283 literrel lépték túl. A tyúkfarmon Bucskó Istvánná, Mester Urbánné, 11.000 db tojást adott le terven felül az első félévben. Páldy Júlia 80 db anyasertést gondoz. Szabó Béláné, Rab Jánossal nevelik elválasztásig a malacokat. Az idén 850 db elválasztott malacot és 130 q sertéshúst adnak le népgazdaságunknak. Rátérnek a szakosításra is. Malacokat tenyésztenek a zselízi ÁC-nak továbbtermelésre. Ezt a munkát is kizárólag csak a nők fogják végezni — írja Belányi János levelezőnk. Hatvannyolc KAMENICA-i asszonyt és lányt szervezett meg 3 nőbizottsági taggal Stúgel elvtárs, a HNB titkára, hogy 3 ha területen szedjék le a zöldborsót. Munkájuk eredményes volt. Négy teherautó hordta az oroszkai cukorgyárba az elsőosztályú zöldborsót, amiért a szövetkezet 21.600 koronát kapott — írja Száraz Mária. A FÜLEKI Kovosmalt dolgozó női kötelezettségvállalásokkal és tervük teljesítésével készültek a moszkvai női világkongresszusra. Tudták, hogy az ő harcuk az építés harca — munkájuk becsületes elvégzése pedig mindennap egy darab tégla, hazánk szebbé tételéhez — írja Országh Mária. EGYHÁZKARCSÁN a nőbizottság és a CSISZ szervezet ünnepélyt rendezett annak tiszteletére, hogy községükben 50 évvel ezelőtt, először léptek fel a műkedvelő csoport tagjai. Ezen az ünnepélyen részt vett a község lakossága, vezető funkcionáriusai és a HNB tagjai. Edmár Pál ismertette és méltatta a régi műkedvelők mozgalmát. Megemlítette, hogy milyen nehéz körülmények között, minden állami és községi támogatás nélkül kellett harcolniuk azért, hogy a fiatalság kultúrszomját kielégítsék. Ma viszont, az ifjúsági szervezetnek megadnak minden anyagi és politikai támogatást. Virágokkal jutalmazták Faragónét, Bugárnét és Kása Pált, akik aktívan kapcsolódnak be évek óta a kultúrmunkdba. Jó ötlet volt ennek az ünnepélynek megszervezése. Egyházkarcsa asszonyai és fiataljai megmutatták, hogy szeretettel és megbecsüléssel veszikkörül azokat az embereket, akik a közösségért és a község kultúrális felemelkedéséért nem sajnálják az időt és a fáradságot. KIRÁNDULT AZ ÓVODA A bratislavai 12. számú óvoda gyermekei már hagyományosan egy hónapot töltenek az otthontól távol, hazánk valamely festői vidékén. Bocsárszky Pál és Horváth Ági a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatán fejezték be tanulmányaikat, s pedagógusokká avatták őket. A kedves ünnepségen már néhány hetes házastársként vett részt a két fiatal, akik a nyitrai diákévek alatt nemcsak a tanítói oklevelet szerezték meg, de egymásra is leltek. 8 A Bratislava-Nivy körzeti nemzeti bizottság, az iskola igazgatósága és a szülői munkaközösség tette lehetővé, hogy a kicsik a festői Lubochfián töltsenek egy hónapot az idén. E. PAVLACKA leveléből A bíbor színben izzó nap immár fáradtan pihentette sugarait a márványlapokon. Anna anyó, úgy mint minden este, ma is elindult, hogy megtegye utolsó körútját. — Jó éjszakát, fiaim! — motyogta csendesen, majd megállt a szomorúfuzfa alatt, s tekintetét az egyik szélső márványlapra szegezte. — Neked is jó éjszakát, kapitány Válja és Aljósa nevében... Hét keresztet hord a hátán Kozehuba anyó s ebből csaknem kettőt töltött itt a gyász birodalmában. Hányszor suttogta már el a rábízott halottaknak bánatát, mennyi elzokogott fájdalom tanúja lehetett itt a hosszú évek során. Anyák, feleségek, gyermekek jöttek ide látogatóba, hogy szeretteik sírjára borulhassanak. Így volt ez Válja Vilenszkájával is. Az egyik nap, alig múlt egy éve, Anna anyó keserves sírásra lett figyelmes. Abbahagyta a gyomlálást és hátratekintett. Alexander Vilenszkíj sírjánál két alakot pillantott meg. Egy sudár, magas fiút, meg egy negyven év körüli szőke asszonyt. • Szásenka moj... így kellett találkoznunk! — röppent ki az egyik panasz a másik után az asszony ajkai közül. — Nyi placs mamása.., — nyugtatta anyját a fiú. Anna anyó hozzájuk lépett. Az asszony némán nyújtotta feléje kezét. Hirtelen eredt meg szava és elmesélte, hogy alig voltak pár éve házasok Szásával, akkor kitört a háború. A férfi rövedesen bevonult. Múltak a hónapok, az évek, csak a levelek vigasztalták a fiatalasszonyt, meg a kis Aljósa. Egyszer, negyvennégy derekán, a háromszögbe hajtott levél helyett, hivatalos jelentés érkezett „...férje fogságba esett...“ Az egyik könnyben úszó éjszakát a másik követte, s Válja még mindég remélt. Már régen vége volt a háborúnak, amikor Szása volt bajtársa hírt hozott Váljának, s akkor tudta meg, hogy férje megszökött a fogságból, tovább harcolt a szlovák partizánok soraiban, majd áttört a fronton és ismét a vörös hadsereg kötelékeibe lépett... S akkor, 1945 tavaszán, Zólyom felszabadításakor elesett.
