Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-07 / 16. szám
A mezőgazdasági szakiskolákból kikerülő fiatalok problémájával már többször foglalkoztunk. A példák egész sorával szemléltettük, hogy kedvezőtlen fogadtatásban részesülnek a szövetkezetben. A statisztika azt mutatja, hogy a fiúk még inkább otthonra találnak a szövetkezetben mint a lányok. Sokan azt állítják, ennek az az oka, hogy a nők kevésbé készültek fel a nehézségekkel való találkozásra, amilyen a meleg koszt, a lakás hiánya, a szórakozási lehetőségek alacsony színvonala: egyszóval a lányok kényelmesebbek. Mi másban keressük az okot; azokban a maradi nézetekben, amelyek még ma is jelentősen befolyásolják a férfiakat, ha női szakemberről van szó. — Jól dolgozik. Igazán jól. Semmi kifogásunk sem lehet ellene, öt éve zootechnikusa a hidaskürti szövetkezetnek. A munkáját mindig pontosan elvégzi. De hiába, mégsem olyan az, mintha férfi csinálná. Ez a munka nem nőnek való. — Talán valamilyen konkrét példával tudják bizonyítani, hogy roszszabbul állja meg a helyét, mint a másik zootechnikus, aki férfi? — Amúgy semmit nem mondhatunk rá, de értsék meg kérem, nem nőnek való munka! Ez a furcsa párbeszéd a hidaskürti szövetkezet irodájában hangzott el ottlétünkkor, amikor a szövetkezet elnökétől Horváth Ilona zootechnikus iránt érdeklődtünk. Nemcsak furcsa, érthetetlen is az érvelés, hogy a zootechnikusság nem való Horváth Ilonának, hiszen már öt éve zootechnikusa a hidaskürti szövetkezetnek és ha bármilyen kifogása is lenne a szövetkezetnek, biztosan nem tartaná és fizetné. De nem csodálkoztunk a megokolt és megokolatlan érveken, mert szinte általános jelenség, hogy az állattenyésztési vagy növénytermesztési szakot végzett fiatal lányokat inkább helyezik az irodába segédkönyvelőnek, mint segéd — zootechnikusnak vagy agronómusnak, hiszen — az nem nőknek való. Kaptunk az alkalmon, hogy személyesen megkérdezhetünk egy illetékest, mit gondol, kinek milyen munka való. Gunyoros mosoly játszadozott a szája szögletében, amikor megkérdezte: — Azért akarnak rólam írni, mert furcsának találják, hogy nő létemre zootechnikus lettem. Úgy nem lehet határvonalat vonni a mezőgazdasági termelésben, hogy férfinak ez, nőnek az a munka való. Nagyanyáink sem csupán markot szedtek, meg tehenet fejtek. Megfogták a kaszát is, ha kellett, az eke szarvát is, ha kevés volt a férfierő. Ma sem lehet ezt másképp. Nem nőnek való munka?... Inkább úgy mondanám, hogy a zootechnikusság nem mindenkinek való. Mert a férfi sem bírja, mivel hogy Versenyfutás az esővel Az esti hírek után a másnapi időjárást jelentette a rádió. Az őrősi szövetkezet kambájnosai, traktorosai, akik éppen brigddgyűlésre készültek, izgatottan figyelték az előrejelzést: „Felhőátvonulások, több helyen záporeső, zivatar várható.“ Tokárcsik Lászlónak, a szövetkezet fiatal kombájnosának mintha szöget ütött volna a fejébe ez a jelentés. Az úton, ahogy a brigádgyűlésre igyekezett, mindig a rendre vágott árpatábla járt az eszében. — Csak még az éjszakát kibírja ez az idő. Reggel, ha a harmatot magához szippantja a nap, máris indulunk A gyűlésen is a vasárnapi aratási munkákról folyt a szó. Dakos Gizella, a szövetkezet traktorosa volt az első, aki jelentkezett a kicsépelt árpa behordásáre. A többiek is úgy határoztak, hogy reggel mind kint lesznek a határban. A keleti égen alig pirkadt még a hajnali világosság, amikor Tokárcsik László és Dakos Gizella már a szövetkezet gazdasági udvarán voltak. Ellenőrizték a gépeket, hogy nincs-e valami hiba, ami miatt késlekedniük kéne. — Nem vagy álmos, Gizi? — kérdezte Tokárcsik. — Egy kicsit — ásított egy jóizűt a lány. Sokáig fenn voltam. Udvaroltattál, vagy mi? — A televíziót néztem. Tudod, hogy jó műsor volt. — Jó volt. Én is néztem az elejét, de aztán inkább lefeküdtem, mert az árpa járt az eszemben. Gondoltam, reggel sietnünk kell. — Én is úgy voltam. Reggel az volt az első, hogy siettem az ablakhoz: nem esett-e az eső éjszaka. Megörültem, hogy még száraz az udvar. De ma már erősen borul. — Félek, hogy ügyesebb lesz az eső, mint mi. Ma még zuhogni fog. — Igyekezni fogunk. Rácz Gábor, Jackó Ferenc és a többi traktoros is megjött. Nemsokára felzúgtak a kombájnok meg a traktorok és elindultak a rendre vágott árpa tábla felé. A kombájnok édesen nyelték az árparendeket. Teltek a zsákok. Gizi gyakorlott kézzel irányította a traktort. Igyekeznie kellett a kombájn mellett, meg aztán mint a brigád női tagja, nem szeretné, ha sajnálkozni kéne rajta a többi traktorosnak, hogy talán nem végzi a munkáját olyan jól, mint ők. — Még egy hektár van hátra — nézte a feketére vált eget Galgány András, a brigádvezető. — Készen kell lennünk, mielőtt megnyílnak az ég csatornái — törölte meg izzadt homlokát Tokárcsik. 4 Végre elkészültek a munkával. Gizi az új terméssel megindult a szövetkezet gazdasági udvara felé. Mire tető alá ért, megeredt a nagyszemű, meleg nyári eső. Nagyot sóhajtott: — Mégis mi győztünk! —'És arra gondolt, jó lenne, ha az aratás egész ideje alatt ők győznének eső, idő felett. horosz Árpád
