Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-07 / 16. szám
nincs szombat, vasárnap, ünnep, ha valami baj van az állatok körül. Amikor más a moziba megy, vagy a televíziót nézi, mi a malacokat mérjük, vagy egy új takarmánykeverékről vitatkozunk. Családos ember — ha nő, ha férfi — ritkán teheti meg, hogy gyűlésezzen éjfélig, hogy hajnalban felkeljen olvasni, mert eszébe jutott, hogy a súlygyarapodással kapcsolatban talál valamilyen jó tanácsot az új szakkönyvben. Én egyedül vagyok. Nem tartozom senkihez. Teljesen a munkámnak szentelem magam. Lehet, hogy van tisztább munka is, mint az enyém. Kevesebb benne a probléma, az izgalom, több a fizetés. De én ezt szeretem. Már gyermekkoromban ilyen beosztásról ábrándoztam. Apám mindig azon búslakodott, miért nem lettem fiú. Úgy látszik, a mai lány-ellenes nézetmaradványok a múltban gyökereznek. Jó gazda volt, szerette a földet, az állatokat. Tudott velük bánni. — Nem lesz több gazda a családban — mondogatta sajnálkozva. Nincs fiam, akit megtanítsak a gazdálkodás titkaira. — Engem tanítson! — kértem bátortalanul. De csak legyintett. Lány vagy, nem fiú! Én meg elhatároztam, hogy azért is megmutatom, hogy érdemes engem tanítania, hogy érek annyit, lány létemre, mintha fiú lennék. Nyulat, galambokat tenyésztettem. Kérdezgettem apámat. <3 mind kevesebbet ismételgette, hogy kár értem, amiért lány vagyok. Befejeztem a nyolcadik osztályt. Beiratkoztam a mesteriskolába. Aztán kijártam a technikumot. Ötödik éve itt dolgozom Hidaskürtön. Kosúton lakom a szüleimnél. Apám örül, hogy mégis megmaradtam a földnél, az állatoknál, hogy ,,gazdálkodom”. Most már ő kérdezget engem, hogy milyenek az új „módszerek”. A férjhezmenés? Huszonhat éves vagyok, de valahogy nem bántt hogy még nem mentem férjhez. Kinek kellene olyan feleség, aki többet tartózkodik a munkahelyén, mint otthon? Aki alig tudja a bőréből kiáztatni az istállószagot, és izgalmas filmek helyett szakkönyvek olvasásával szórakozik? Én pedig minderről nem tudok, nem is akarok lemondani. Máshová menni? Eszemben sincs! A húgom Bratislavában dolgozik. Sokszor csalogatott már, hogy menjek én is oda. Kényelmes, tiszta munkát végez, jól is keres. Ott vannak sokan a barátnőim közül is, akikkel együtt végeztem a technikumot. Azt mondják, nem bolondok mint én gürcölni, piszkoskodni néhány koronáért jó szó, elismerés nélkül. De én nem megyek sehová. Jól érzem itt magam. Ide kötnek a sikerek, amelyeket elértünk, a fejfájdító problémák, amelyek még megoldásra A malacok súlygyarapadosának ellenőrzése Horváth Ilona zootechnikus egyik fontos feladata. Foto: Herec várnak. 450 szarvasmarhánk van. 1959-ben bevezettük a gépi fejést. Milyen nehéz volt meggyőzni az embereket, hogy nem károsítja őket, hanem segíti a fejőgép. Most akarjuk teljesen felszámolni a TBC-s állományt... Szép munka ez. Nem cserélném fel mással. Ez a nekem való. Horváth Ilona szavai megerősítik bennünk azt a tudatot, hogy nincs a mezőgazdaságban külön férfi- és női munka. Csuppn munka van: hogy valaki hogyan végzi el, attól is függ, fűti-e hivatásérzet, segítik-e, hogy eredményesen tudjon dolgozni. Ideje tehát, hogy felszámoljuk a maradi nézeteket, amelyekkel a lányokat elriasztják, távoltartják az őket megillető munkahelyektől, hogy a férfiak legyőzzék magukban az irigység, a féltékenység ördögét, amely nem akarja engedni, hogy féltve őrzött „szentélyeikbe” (legtöbbször vezető munkakörről van szó) betörjenek a nők. Hiszen mindannyiunk érdeke, hogy eredményesebbé tegyük mezőgazdasági termelésünket. Ehhez pedig női szakemberekre is szükség van. Sajnos, könnyebb a nőknek a világűrbe feljutniuk, mint a szövetkezetek vezető funkcióiba, a termelési részlegek vezetésébe. HARASZTINÉ M. E. INGYEN, izjMteJtköl! A fiatalasszony kilépett a véradó-állomás kapuján. Arcán elégedett mosoly játszadozott. Hogyisne, hisz éppen most ajándékozott vért, mellyel biztosan megmenti valakinek az életét s azonkívül kétszáz korona jutalmat is kapott — véréért. ,,Mit is veszek a pénzért'' tűnődött magában. ,,Évikének rózsaszín silón ruhácskát, meg azt a gyönyörű babát, melyet a kirakatban annyira megcsodált,” — határozta el végre. Kovácsáé férje mint élmunkás szépen keresett, önmaga szintén dolgozó és csak egy gyermekük van, a kis Éva. A vérért kapott jutalompénzt gondtalanul elköltheti hát. Miután bevásárolt, Kovácsné haza felé vette útját. Szomszéd-asszonya már a kapuban várta a hírrel, hogy Éviké óvodájából keresték, azonnal menjen be, mihelyt haza érkezik. Kovácsné lélegzete is elakadt erre a hírre s a szíve úgy összeszorult, mintha láthatatlan kéz markolta volna meg. Rossz előérzettel sietett az óvodába. A tanítónő elmondta, hogy Évike hirtelen rosszul lett s az előhívott orvos azonnal kórházba szállíttatta vakbélgyulladás gyanúja miatt. Most jutott az anya eszébe, hogy gyermeke néhány napja hastáji fájdalmakról panaszkodott, de nem vette ezt elég komolyan. Maga sem tudta, hogy jutott a kórház sebészi osztályára s máris ott találta magát a kezelőorvos előtt. ,.Kovácsné? Igen, kislánya most ébred az altatásból a vakbélműtét után, melyet sürgősen végeztünk rajta. Éppen most kap vért, mely ez esetben életmentője lesz! Fiatal férfi ajándéka, ingyen, jutalommentesen. Szép lenne, ha levélben megköszönné áldozatkészségét!” Kovácsné mindkét keze lehanyatlott s csak most vette észre, hogy az Évikének szánt holmit még benne szorongatja. Vérét pénzért adta, mások az ő gyermekének ingyen, szaladt át az agyán. Két forró könnycsepp, a szégyen, de a hála könnycseppje is gurult végig orcáján. Soha, soha többé pénzért! AZ ÉLETET NEM LEHET PÉNZEN VENNI. A VÉR AZ ÉLET — AJÁNDÉKOZD VÉREDET INGYEN, SZERETETTŐL! MUDr. SCHWERTNER ERZSÉBET FR. SPÁClL felvétele 5
