Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-07-24 / 15. szám

mr I. forduló л után Megvolt a bizonyítvány-kiosztás, szét­széledtek az iskolák növendékei, megkezdték a nyári vakációt. Am mielőtt szétrebben­tek volna, még az utolsó napokon is komoly vetélkedések voltak a sport terén. A tanulás hajrájában is jutott idejük a testnevelésre, kellett is, hogy jusson, hiszen a ma fiataljai a sport terén is jeleskednek, tudják, hogy a jövő nemzedékének erősnek, edzettnek kell lennie. Az iskolai év befejezése előtt kerültek sorra a Csehszlovákiai Sportjátékok nyári részlegei Prágában, Brnóban, Kassán és a közbeeső kisebb városokban, falvakban egyaránt. Az I. Csehszlovákiai Sportjátékok ismét mozgó­sították fiataljainkat, és akárcsak a spartakiá­­dok, ezek a játékok bevonták a testnevelésbe a lányokat is, atlétikában, labdajátékokban, úszásban és a többi nyári sportágban. Az Ifjú­sági Sportjátékok harmadik fordulója volt egyben az I. Csehszlovákiai Sportjátékok alapfordulója is, és már ezek az első versenyek jelezték, hogy a sport terén jelentősen fejlődő fiataljaink egyre szebb eredményeket érnek el. Nemcsak Prágában, de a kisebb helyeken is, s ez a legfontosabb. A sportjátékok járási fordulója Érsekújváron. Tarka kép a pályán, színes mezekben nyüzsgő bad. Lármásak, fiatalok. Vágtáznak a lányok, szép lendülettel ugranak magasat, távolt, kézröl-kézre száll a labda, s egy-egy huncut hajtincs rakon­cátlanul hull a homlokba. Sebaj, a ma sportoló lánya kipirult arccal versenyez az elsőségért, egészséges, napbarnított teste jól érvényesül a fe­hér vagy tarka mezben. A dunaszerdahelyi pályán is sok az induló. Pompás versenyt vívnak, főképp az atlétikában. Jól szervezték meg a versenyeket a testnevelő tanárok, tanítók. Lély Magda növendékei szor­galmasan edzettek télen is, dobálták a diszkoszt, a súlyt, sőt még a gerelyt is. De a többi pedagógus sem szégyenkezik tanítványai sporteredménye miatt, az ő növendékeik is jól haladnak. Napsütéses délelőtt Szencen. A magyar tan­nyelvű iskola udvarán csak az imént fejeződött be az évzáró ünnepély, máris gyakorolják a lab­dajátékokat. Nagy a mozgás az udvaron. A fiúk inkább kapura lődöznek, a lányok viszont kézi­labdáznak, kézzel dobnak nagy gólokat a csíkos kapuba. Igen, ez az a sportág, amelyben igen szép eredményeket értek el a szenei lányok — sőt az asszonyok is —, még országos viszonylat­ban is számottevő csapatuk volt. Aztán a jó együttest szétszedték a nagyobb csapatok, de már fejlődik, izmosodik az utánpótlás. Ni csak, amott az a fehér mezes lány micsoda bombát ragasztott a kapu felső sarkába! Vajon ki lehet? Büszkén, rátartian mondják a szenei gyerekek, hogy Mókus Margit, az iskola legjobb kézilab­dázója. De nemcsak kézilabdázik nagyszerűen, hanem gyors is, jól ugrik magasat, tehetséges lány. De azért a többiek is ügyesek, összeverődik rövidesen egy jó csapat belőlük. — A lányok kézilabdacsapata nemcsak hogy bejutott a járási döntőbe — mondja büszkén Szabó László, az iskola tornatanára, — ahol öt együttes vett részt, de a döntőben is első lett... Ez volt az Ifjúsági Sportjátékok harmadik és az I. Csehszlovákiai Sportjátékok első fordulója. Jól van lányok, az első forduló tehát jól sikerült. Csak így tovább! Pedig nincsenek eszményi kö­rülmények a szenei magyar iskolában, hiszen még tornaterem sincs. Télen bizony a folyosón tart­ják a tornaórát. Mennyivel jobb lehetne az ered­mény, ha rendes edzést tarthatnának olyankor is, amikor zuhog az eső, vagy havazik. Ilyenkor nyáron persze nem hiányzik a torna­terem. Az iskola udvarán vidáman folyik a kézi labdázás. A kapuban a kis Vercsics Mária, még csak most volt hatodikos, de már az iskola válo­gatott kapusa. Bordács Ilona, Rezsnyák An s, Agszer Irén és Danis Erzsébet is jól játssza a ké­zilabdát. Nem féltjük a szenei lányokat, ők is jól haladnak a nagycsapat nyomában. Az I. Csehszlovák Sportjátékok alapfordulói már befejeződtek. A falvak, városok, járások legjobbjai jutottak tovább a következő fordu­lóba, a legjobbak legjobbjai küzdenek majd az országos döntőben, ahol, ki tudja? — talán felcsillan olyan tehetség, aki jövőre felöltheti az olimpiai mezt. (m) Lely Magda disxkoszvetésre tanítja a lányokat. A ZSEBPÉNZ )o íí Sr ш X ^ ú uu £ £ Д cc V LU N* >” у и Ez alatt az összeg alatt értjük azt a pénzt, amit fizetésnél nem adunk le, hanem magunknál tartunk azért, hogy legyen cigarettára vagy egy pohár sörre, vagy ha véletlenül találkozunk egy jó ismerősünkkel, meghívhassuk egy fe­ketére. Legtöbbször talán el sem költjük ezt a pénzt, csak magunknál hordjuk, mert hisz hogy is létezne az ember zsebpénz nélkül. ügy gondolom, hogy ez így rendjén is van pénzkereső felnőtt embereknél. Azonban több esetben beszéltem szülőkkel, akik panaszkodtak, hogy fiuk vagy lányuk taníttatása sok pénzbe kerül, mert ha a könyveket és a tanszereket szocialista tulajdonba is kapják, mindig kell égy-két korona filmre, koncertre stb. Meg aztán kihajtják ők a zsebpénzt is. Miféle zsebpénzt? — kérdem én. Bizony naponta kér­három koronát kapnak hazulról, hogy vegyenek maguknak valamit. 16 Azt hiszem nem helyes, ha a tanulóknak a tízórai mellé még két-három korona zseb­pénzt is adunk, hogy vegyenek maguknak va­lamit, mert mi lehet az a valami? Kisebb diákoknál cukorka, csokoládé, fagylalt vagy nanuk. Nagyobb tanulóknál gyufa, cigaretta, sör, esetleg bor, vagy sok esetben még kömény ital is. Látják, az ilyen könnyen kapott pénz nem xtezet jóra. Ha pénzt akarunk adni gyer­mekeinknek, ne adjuk azt nekik csak úgy minden érdem nélkül. Adjunk pénzt gyerme­keinknek akkor, ha egész hónapban nem kaptak kettes osztályzatnál rosszabbat, vagy azért, mert egész hónapban rendszeresen elhozzák a tejet, vagy vizet, szenet hordanak be. így a gyermek látja, hogy a pénzt, amit kapott, nemcsak úgy kapja, hanem meg kell neki érte dolgozni, mint a felnőtteknek, illetve mint szüleiknek. A gyermek ezt a pénzt aztán biz­MÉSZÁROS fór«»/•> A Magasugrás az iskola udvarán tosan nem költi el mindenféle haszontalansá­­gokra. Ha nagyobb összeget, gondolom tíz-húsz koronát adunk gyermekünknek jutalomképpen, hívjuk föl figyelmét az iskolai takarékosságra. Ne költse el a pénzt, hanem tegye be a bankba. Hisz minden osztály az iskolaév végén tervez kisebb-nagyobb kirándulást, ahol ezt az egész éven át gondosan megtakarított pénzt hasznos célra költheti, minek jobban hasznát veszi mint a cukorkának, fagylaltnak vagy a cigarettának. Ha ezt elértük, igen hasznos dolgot művel­tünk, mert megtanítjuk gyermekeinket a min­dennapos nehéz munkával megkeresett pénz megbecsülésére és a pénzzel való takarékos­kodásra. S ha ezt gyermekeink fiatal korukban megszokják, felnőtt korukban sem fognak a már saját keresetükből kijáró zsebpénzzel könnyel­műen bánni. Kovács F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom