Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-07-24 / 15. szám

Mosolygós üdvözlet Valentyinától.

„Lányok, ma találkozunk Valjával és átadjuk neki az ajándékokat!" — mondotta Leflerová elvtdrsnő, akinek szavai felvillanyozták az egész csehszlovák küldöttséget. Szerettük volna, ha valamennyien itt vagytok, akik annyi szeretettel készítették az ajándékokat Valentinának: a varnsdorfi Elita és Velveta üzem leányai, akik harisnyákat és bársonyanyagot küldtek Valjának, a libereci Textilana, a Geská Tfebovái Perla és Pragodév varrónői, a moravskotfebovai Hedva szövőnői, a pferovi Kazeta, a jabloneci Biiutéria, a ieleznobrodskéi, podébradyi, novohorskéi üvegipari dolgozónők, a Lysá nad Labem-i Kovona üzem munkásnői és a pfibrami asszonyok, akik gyönyörű járóbabával ajándékozták meg Valját, ha láthattátok volna meghatódottságát...

Legyetek nyugodtak, az ajándékokat féltő gonddal őriztük, hogy épségben adhassuk át a hős űrhajósnőnek.

A kongresszusi palota egyik termében találkoztunk vele. Azt kérditek milyen? Bájos, törékeny teremtés, szépen öltözködik és csak tűsarkú cipőben jár. A valóságban karcsúbb, vékonyabb, mint a fényképeken. Bizonyára lefogyott a szellemileg és fizikailag oly megerőltető földkörüli útján.

Helena Leflerová elárulta Valjának, hogy ő még az űrben keringett, amikor a csehszlovák nők már lelkesen készítették számára az ajándékokat. „További sok sikert kívánunk önnek Valentina Vladimirovna az űrkutatás terén és sok boldogságot itt lent a földön is. És látogassanak el hozzánk Csehszlovákiába Valerij Bykovszkijjal együtt!"

Megölelték, megcsókolták egymást és átnyújtották Valjának az ajándékokat. Minden kedves ajándéknak őszinte szívből örült.

„Amikor a Földünk körül repkedtem” — mondja Vallja — „nem hittem volna, hogy ennyire népszerű leszek. Csak arra gondoltam, hogy teljesítenem kell a kitűzött feladatot. De amikor leszállásom után a karagandai nők viharosan ünnepeltek, határtalan boldogságot éreztem, hogy tettemmel a világon minden nőnek dicsőséget szereztem."

És hogyan fogadta a csehszlovák nők meghívását?

„Most egy keveset pihenni szeretnék, de aztán boldogan teszünk eleget a meghívásnak Valérijjal együtt."

„Hozzátok magatokkal Gagarint is!" — tette hozzá az egyik csehszlovák küldött, nehogy azt gondolja valaki, hogy megfeledkeztünk az űrhajózás úttörőjéről. „Gagarinnal együtt jövünk!" — mosolygott Valja.

Megszólalt a csengő, az ülés folytatását jelezte. Mielőtt elbúcsúztunk Valjától, Ludmila Pajdusáková csillagászunk még megkérdezte Valját, milyenek a csillagok és a bolygók ott fent a magasban, hiszen Valja a Föld atmoszféra fátyola nélkül láthatta az égitesteket, ahogy a mi Lidánk talán soha meg nem látja.

Tehát átadtuk az ajándékokat és azt is megmondtuk Valjának, hogy valamennyien büszkék vagyunk rá és otthon, nálunk mindenki nagyon szereti.

Dolores Ibárruri asszonyé a szó.

Nehéz papírra vetni azt a meghatódottságot, ami úrrá lett rajtunk, amikor a Kongresszus

6

elnöknője a következő felszólalót, Dolores Ibárruri asszonyt jelentette be.

Fenséges csend szállta meg a termet, amikor a magas, őszhajú asszony, fekete ruhában az emelvényre lépett, hogy a spanyol nők nevében szóljon, a spanyol nők kívánságait tolmácsolja.

„Drága képviselőnők, elvtársnők, barátnőim” — szólalt meg fiatalos, de határozott hangon. A békés együttélésről, a nemzetek közötti egyetértésről beszél, a nemzeti függetlenségért, a nők jogaiért, a gyermekek boldogságáért emeli fel szavát. „Gondoljunk mindig arra, hogy ezeket a követelményeket csak akkor tudjuk megvalósítani, ha valamennyi nemzet részt vesz a szabadságért, haladásért és az igazságért vívott harcban. A boldogságról és az igazságról beszél Ibárruri asszony, akit a fasiszta terror legdrágább kincseitől, fiától és hazájától fosztott meg. Csodálattal nézzük igazságos haragtól áttüzesedett arcát, amikor a spanyol nép szenvedéseiről beszél és orra kéri a világ minden asszonyát, álljanak a spanyol nép mellé és minden igyekezetükkel támogassák a spanyol népet a fasiszta diktatúra elleni harcban.

Ez tehát 6, a neves La Passionaria! Most már értem, miért nevezik szenvedélyesnek. Boldog vagyok, hogy láttam és hallottam Ibárruri asszonyt — az igazság, a szocializmus és a népek boldogságának bátor harcosát.

Az ember találkozik az emberrel..!

Az ülések közti és a vacsora előtti szüneteket arra használjuk fel, hogy elbeszélgessünk a külföldi delegátusokkal. így találkoztunk Valentina Gaganovával is, akit a szovjet nők képviselőjüknek jelöltek.

Netusilová elvtársnő — a könnyűipari dolgozók szakszervezetének elnöknője — kék balonkabátot nyújtott át Gaganovának, melyet a Závody kapitána Nálepku leányai Gaganová kisfiának készítettek. Aztán bemutattuk neki Margita Rebrovát, a trencséni Merina üzem dolgozóját, mint a mi „gaganovónkat”. Valentina szeretettel öleli meg Margitát, örül sikereinek.

A következő szünetben újra kedves, ismerős arcot fedezünk fel.

„Zdravsztvujte, Nagyezsda Timofejevna! — köszöntjük kedves vendégünket Zagladovát, aki 1962-ben meglátogatta hazánkat, Csehszlovákiát. Emlékszik még Csehszlovákiára? — kérdezzük. Komoly arccal fordul felénk: „Igen, emlékszem — és sohasem fogom elfelejteni Csehszlovákiát. Szívélyesen üdvözlök mindenkit!"

indián küldött népvisele