Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-24 / 15. szám
És a szovjet gyermekekkel való találkozás, az a sok figyelmesség, amit a szovjet emberek irántunk tanúsítottak, mind-mind kedves, felejthetetlen emlékeink közé tartozik. Lucy Haesslert Detroitból — az USA egyik ipari központjából — a büfében találtuk meg. Haessler asszony az ,.Asszonyok, harcoljatok a békéért" — mozgalom egyik képviselője. Ez a mozgalom — amely az atom robbantások beszüntetéséért, a teljes leszerelés és a békés együttélés mellett foglal állást — két évvel ezelőtt, Dagmar Wilson kezdeményezésére jött létre, és ma bátran állíthatjuk, hogy ilyen sok nőt összefoglaló mozgalom az Egyesült Államokban nincs és nem is volt. Haessler asszony több eseményt említett: delegáció kereste fel az elhunyt XXIII. János pápát, aki az audienció közben megköszönte, hogy támogatják az Ő békepolitikdját. Ez nagy hatással volt az USA küldöttségére, mert tagjai nagyobb részt katolikusok. Az ,,Asszonyok, harcoljatok a békéért” mozgalom tagjai meglátogatták a 18 Genfi tanácsot és követelték a lefegyverzés problémájának mielőbbi megoldását. Washingtonba mentek és kérték a képviselőket, szavazzák meg az atomrobbantások betiltását. Tiltakoztak az iskolákban az atomelleni óvóhelyek építése ellen, mert ez nyugtalanítja a gyermekeket és ezenkívül egyes emberekben olyan reményt kelt, hogy az óvóhely megvédi őket a robbanások és a kisugárzás elől. Az amerikai nők brosúrát küldtek az amerikai kormánynak, melyben atomellenes óvóhelyek építésére hívják fel a lakosság figyelmét, csakhogy az eredeti szöveget áthúzták és helyette ezt írták fel: „A mi egyetlen biztonságunk a béke, az óvóhely a mi koporsónk!” A karibi válság idején repülőgépet béreltek az asszonyok és elhatározták, hogy gyermekeikkel együtt Kubára repülnek és így akadályozzák meg a sziget bombázását. A szervezet munkája, mint amerikaellenes tevékenység, a Kongresszusi tanács kivizsgálása alá került. A kivizsgáláson a nők százai vettek részt a világ minden tájáról. A kongresszusi kivizsgálás kudarcba fulladt. „Nagy lépést tettünk előre“ — mondja Haessler asszony. ,,Békemozgalmunk ma már erős egységé fejlődött és tevékenységünk ma már nem képezi az újságírók nevetségtárgyát, hanem támogatást nyert a haladó és liberális sajtó részéről. A mi törekvéseink mellett talán a kormány is megérti, hogy egyedüli kiút a béke. Az amerikai nép a békét és a békés együttélést óhajtja. Elhatározásomat, hogy Moszkvába utazok a Nők Világkongresszusára, a „Detroit Free Press" nyilvánosságra hozta. Meglepődtem azon, hogy a hírnek milyen visszhangja volt: a tejes, aki reggel a tejet hozta elmondta, hogy mennyire örül annak, hogy Moszkvába megyek és egyben reményét fejezte ki az iránt, hogy a találkozó elősegíti a béke ügyét; a fodrásznőm az újságcikket a fodrászműhely ajtajára ragasztotta, és boldog volt, hogy olyan sok asszonnyal találkozom, akikkel együtt küzdünk a békéért. Sok barátom tette fel a kérdést: „Nem félsz? És ha az oroszok elveszik az útleveledet?" Én csak egy mondattal válaszoltam : „Az egyetlen amitől félek, a háború!” És ez vezetett engem ide — mondja Haessler asszony. „Szeretem hazámat, de egyúttal a világ minden népét is szeretem és ha nem lesz többé Föld, akkor megsemmisül az én gyönyörű hazám is. A békés együttélés elkerülhetetlen. Örömmel tölt el ez a találkozó, a béke megvédésének szilárd egysége.” A csehszlovák delegáció nagy érdeklődéssel várta a Nyugat-Németországi küldött felszólalását. Amikor az elnökség bejelentette Thussy Saam, a nyugatnémet békeszervezet „Feldzug der Frauen für Frieden und Abrüstung" — képviselőjének felszólalását, érdeklődésünk még fokozódott. Magas, karcsú, szőke nő állt a szónoki emelvényhez. Reszketett a hangja, amikor megszólalt, mint az olyannak, aki nem szokta meg, hogy nagy tömeg előtt beszéljen. „Két ízben volt Németország a háború tűzfészke. 1945-ben mi, német asszonyok megfogad-A spanyol szabadsághős Grimaou özvegye is résztvett a kongresszuson. 1963 A NŐK VILÁG KO U S A tűk, hogy soha többé! És mi a helyzet ma? A békés együttélés helyett kormányunk atomfegyvert követel. Atombombával nem lehet megoldani a problémákat. A mi mozgalmunk békét, leszerelést és békés együttélést követel a világ minden nemzetével, a szocialista országokkal és a Német Demokratikus Köztársasággal is. El kell távolítani a Berlinből áradó feszültséget. Szervezetünk kiáltványba foglalta követelményét: Német földön nem akarunk atomfegyvert látni!" Megköszöntük Saam asszony felszólalását. Megölelt bennünket és kijelentette, szégyenli magát azért a sok gonoszságért, amit a nácik hazánk területén követtek el. Néhány percet együtt töltöttünk. Thussy, aki mint művész megszokta már az ünneplést, meghatódott a nagy taps alatt, ami felszólalását követte. Elmondta, hogy férje segítségével került a szervezetbe, mert azelőtt csak a művészetnek élt, a ,,politikával” nemtörődött. Mikor azonban megértette, milyen szerencsétlenséget zúdíthat drága hazájára és az egész világra a német és a francia militaristák szövetkezése, belépett a békemozgalom tagjainak soraiba és ma a szervezet ismert képviselője. Sok újságíró akarta elgáncsolni művészi pályafutásán és az újságban „a vörös Thussy” jelzővel illette. Saam asszony azonban nem hátrált meg. Levelet küldött a szerkesztőségnek, amelyben megmagyarázza, hogy 6 — akinek a kommunizmushoz semmi köze sincs — együtt kíván dolgozni a kommunistákkal éppenúgy, mint a világ valamennyi asszonyával, akik a béke megszilárdításáért küzdenek. És ezért jött el Moszkvába is. „Mozgalmunk egyre erősödik, mert szervezetünk tagjai minden erőfeszítésükkel támogatják. És ha egy nő, valamilyen nagy cél elérésére törekszik, akkor tántoríthatatlan erővel tör előre — a megvalósításig." ÉVA MAftlKOVÁ
