Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-24 / 15. szám
MINEK JÄRTAM két évig szakiskolába? Ezt a kérdést veti fel vagy tíz társnője nevében a fiatal Vincéné, aki az idénymunkák idején is órabérre dolgozik, minden felelősebb beosztás nélkül. Sorban jelentkeznek a többiek. Kár, hogy nincs jelen Jung elvtárs, hisz csaknem mindenkinek akad mondanivalója a számlájára. Ami a munkásnőkhöz való viszonyát, bánásmódját illeti. Kitűnik, hogy az üzemi bizottság sem teljesíti hivatását, legalább is az asszonyok nem keresik fel tanácskérésükkel, ügyes-bajos dolgaikkal még a műhelybizalmiakat sem. Miért nem osztották be eddig a nyolcgyermekes Daninét és a hétgyermekes Siposnét a délutáni műszakba, hogy reggel a kicsikkel tudjanak lenni? Nagyon szép dolog a gyermekek nyári üdültetése, de nem merülhet ki ebben az üzemi bizottságnak az anyáról és gyermekekről történő gondoskodása. Hisz amint Vavríková elvtársnő felveti, a gyermekek napközi otthona, ahol csak egy munkaerő van, sem nyújt biztosítékot arra, hogy az anyák nyugodtan dolgozhassanak. Sajnos, a helyi nemzeti bizottság sem képviselteti magát, pedig az üzletek nyitvatartási idejével, a szolgáltatásokkal kapcsolatban is lenne mit intézkedni Diószegen. A munka és áru minőségét sem lehet szó nélkül hagyni ebben az üzemben, ahonnan a gyártmányok javarésze külföldre készül. Aki csak a keresetet nézi, akár a penészes málnát is betenné a dobozba — mondja a kéthetes új munkásnő, aki felvételekor aláírta, éjjeli munkát is vállal, pedig nyolchónapos gyermeke van. . — Miért van kisebb fizetésem, mint a mellettem dolgozó férfinek? — veti fel a fájós kérdést Csizmadia könyvelőnő.— Pedig annak a szakképzettsége is alacsonyabb — néz kérdőn Hefti mérnökre. Ш írom AZ IGAZGATÓ VÁLASZOL Az asszonyok most már nem sietnek. Várják a feleletet, melyet Mrázik elvtárs, az igazgató ad meg nyomban. — Végre, hogy nyílt, őszinte szót hallottam — állapítja meg jólesően és kérdésről kérdésre következetesen felel. Nem, nem lehet mindent helyben megoldani, de feleljen csak Sasko elvtárs, a konzervgyár vezetője: mire használják fel a munkaöltönyökre előirányzott összeget ? Miért kell bundákat vásárolni a gumicsizmák és köpenyek rovására? És kinek a feladata ellenőrizni, viselnek-e a nők védőkesztyűt ? A technikusoké. És úgy szervezniük a munkát, hogy ne legyenek napi harminckoronás bérkülönbségek. Tehát a munka minősége kell hogy előtérbe kerüljön. Budai elvtárs feladata lesz sürgősen berendezni a délutáni műszakban dolgozók éjjeli szállását, s bár az autóbusz menetrendjét nem változtathatjuk, de beszélhetünk a műszakok kezdési idejéről. Ami a szakképzett munkásnőket illeti, át kell vizsgálni a beosztásokat ebből a szempontból. A fizetés ugyanis a beosztásból ered — sajnos, Vince elvtársnőnek és társainak nincs meg a szakképzettségüknek megfelelő munkájuk. Az asszonyok elégedetten tekintenek egymásra az igazgató szavai nyomán. Kicsit bűnösek ugyan, hogy problémáikkal már korábban nem fordultak az üzemi bizottsághoz, a közvetlen feletteseikhez, hisz hogyan tudhat minden kicsiségről a száz más gonddal elfoglalt igazgató. De ha már a Tribün napfényre hozta őket, az igazgató elvtárs gondoskodik róla, hogy elintéződjenek. Mert reméljük, bebizonyosodik, hogy Diószegen nemcsak hogy lehet bírálni, de a kritika és a Tribün nyomán egészségesebb légkör és jobb munkaviszonyok alakulnak ki. 1. Nemsokára kezdődik a gyűlés, siessünk asszonyok — irányítja ifjabb Vincéné a munkát. 2. Mrázik elvtárs, az igazgató válaszol. 3. Este már nincs autóbuszunk, a hotelben kell aludnunk — parancsolja Csan* dalné. ÜJVÁRI MAGDA U. Munkásnő, hivatalnoknő egyaránt hozzászólt a problémákhoz. 5. Véget ért a Dolgozó Nő tribünjének első összejövetele Diószegen — a kérdések elintézésre várnak-SPÁClL. felvételei 5
