Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-23 / 2. szám

к I múzeumban őrzött kutyabőrön mác megkopott az írás, mellyel Eszterházy _____I Miklós palatínus az Úr ezerhatszáz har­mincadik esztendejében lehetővé tette a lip­­tószentmiklósi bőrműiparosoknak, hogy céhbe tömörüljenek, A mesterségjelvény és a saját pecsét azonban nemcsak kiváltságot jelentett a bőrkötényes, télen, nyáron szabadban dol­gozó tímároknak. Liptó vidékét és a szomszé­dos országok egyetlen nagyobb vásárát sem lehetett elképzelni a liptószentmiklósi csizma­diák és bőrkészítők cégjelzéses sátora nélkül. A tipikus szlovák lábbeli, a Jánosik papucs, a jól kidolgozott bőrből készült fényes csizmák, a keresett bőrövek egyaránt a sátorhoz von­zották a városi és falusi vásárlókat. S amikor már nem volt elég a családról csa­ládra öröklődő mesterségbeli fortély, vándor­bot került a mesterlegény kezébe, és tarisznya a vállára. Pest és Bécs, Német-, Francia- és Lengyelország, Amerika és Ausztrália mű­helyeinek titkait, újdonságait hozva maguk­kal, tértek vissza a vándorútról. Az 1900-as években például a boxbőr előállításának tit­kával lepték meg vásárlóikat, akik már nem a vásári kisemberek közül kerültek ki. A pesti és bécsi nagykereskedők helyben vették át tőlük a céhjelzéssel ellátott bőrárut. S ez a céh­­jelzés biztosíték volt. Mert a tímár és cserző­összes dolgozói előtt megtudtuk, hogy közös erőfeszítésünk nem volt hiábavaló. Büszkén viseljük mától kezdve ,,a XII. kongresszus rész­legéinek címét. Bebizonyítjuk, hogy rászol­gáltunk. Munkás-becsületszóra__ Az egyszerű, szívből fakadó szavakat konk­rét ígéret követi: az új év első negyedévére tett kötelezettségvállalás. Megfontolt és bevált­ható ígéret, mely a kongresszusi határozatból fakad: a jó minőségre, az anyagmegtakarításra irányul elsősorban. Mert a szőrmekészítő rész­leg — ma már a XII. kongresszus részlege — sokat foglalkozott ezzel a vállalással, amíg végleges formában összeállították. — Még mindig sok a hulladék — jött az egyik megállapítás. — Ha óvatosabban, ügye­sebben szabnánk a szegő-szőrmecsíkokat* biz­tosan megtakarítanánk valamit — szövődött tovább a gondolat, melynek végleges formája pénzben kifejezve 200 000 korona, darabban pedig 1500 szőrmebéléses mellénytöbbletet jelent. Droppáné tizenkét tagú brigádja a jó minő­séget, a terv "egyenletes teljesítését tartotta szem előtt. Tudják meg mindenütt, hogy a nálunk oly kedvelt velurkabátokat olyan munkacsoport készíti, amely már tisztában van azzal,hogy legigazibb tükr ik,főleg külföldön, munkánk minősége. Forgács Emília szőrmévé- A gó u Közszükségleti Mi­nisztérium legjobb dolgo­zójának címét nyerte el Mindent még jobban is lehet vé­gezni... a varrást is vargák, a szíjgyártók és szőrmekészitők tud­ták, hogy a pecsét, a jó hírnév kötelez. XXX S kötelez ma is. Sőt, ma érvényes igazán, amikor a Liptovsky MikuláS-i gyártmányok a Munkaérdemrenddel kitüntetett Bőrfeldol­gozó üzem védjegyét, a JASNÁ-t viselik. S ma ez a védjegy a velúr- és szőrmebundákat kí­sérve még sokkal messzebbre eljut, mint a régi nrfesterlegények. De még nagyobb utat tettek meg azóta a modernné varázsolt gyár dol­gozói ... Ott állnak ünnepi ruhában, izgalommal és örömmel vegyített meghatottsággal. For­gács Emília, a Közszükségleti Minisztérium legjobb dolgozója veszi át a szót: ...boldogok vagyunk... nagy nap ez a mai, amikor a gyár A hétnyolcados velúrkabátok rend­kívül szép színe, divatos szabása külföldön is teret hódított Fr. Spáíil felvételei V És ezt az elvet nemcsak a szőrmekészítő műhelyben vallják, de az egész gyárban, mely­nek még három üzemrészlege van: a timár­­a bőrdíszműkészítő- és enyvezőrészleg. — Miért ne tudnánk tökéletesíteni a bőrök fehérítését — hallatták hangjukat a cserzővar­gák késői unokái s az eredmény a velurka­­bátok jobb minőségében, a szép és többféle színárnyalatú bőrkabátok és szőrmebundák változatában nyilvánul majd meg. S így ment ez minden árucikknél, mert gyártmányaik sokfélék. A JASNA védjegy kerül az eredeti- és mű­szőrméből készült bundákba, a divatos, pasz­tellszínű szőrmebarettekbe és kucsmákba, a meleg papucsokba, lábzsákokba és mellé­nyekbe. Csupa hideget, telet idéző holmi, de akik készítik, a tavaszt árasztják maguk körül... Fiatal lányok, az üzemi tanonciskolából kike­rült szőrmekészítők, jól kereső szakemberek, az üzemi munkaiskola tanfolyamait látogató asszonyok, akik szeretettel készítik a lábzsákot az apró emberkéknek. A bundákat szabva tud­ják, hogy sok hozzájuk hasonló lánynak, asz­­szonynak szereznek majd örömet... Brigádok, melyek az ipariskolába és a gottwaldi főiskola szőrmekészítő fakultására küldenek embe­reket... Olyan brigád, melynek tagjai estén­ként kabátot varrnak társnőjük kislányának, születésnapi ajándékul. Száz ember, aki a XII. kongresszus részle­gének címéért szállt harcba és azt végig, becsületesen megvívta. XXX А XII. kongresszus címét viselő szőrmeké­­szitő részleg kötelezettségvállalásán már fel­száradt a tinta az aláírások nyomán. Egyszerű papírlap, melynek értékét élő időszerűsége sokszorosítja. A tímárok, bőrgyártók és szőr­mekészítők unokáinak aláírása, akik tudják: a hírnév, a munkásbecsület kötelez. Újvári Magda Hana Droppovó, о szőr­mekészítő részleg tizenkét tagú szocialista munka­brigádjának vezetője 1500 ilyen szörmebekecset j készítenek a hulladékból — ez a vállalás 4. pontja A ,,bolgár“ szőrmepapu­csok a Liptovsky MikuláS-i Bőrfeldolgozó üzemben lát­nak napvilágot

Next

/
Oldalképek
Tartalom