Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-10 / 14. szám
UTAZIK Bárhol n/aralunk is, a gond mindig ugyanaz: mit vigyünk magunkkal’A válasz: keveset. Az üdüléshez nem kell kofferszámra vinni a ruhákat, de fontos, hogy a ruhadarabok egymással variálhatók legyenek, mint például a fenti elgondolásnál. Az egyik víz melletti üdüléshez, a másik a hegyek közé való. Az első rajz csíkos, szaténkartonból készült szoknya, egyszínű blúzkabáttal, melynek elejét a szoknya csíkos anyagából készült beállítás díszíti. A pantalló is azonos anyagból készül, amely ugyancsak viselhető az ingkabáttal. Ugyanakkor mindkettőhöz különböző egyszínű blúzokat, szvettereket viselhetünk. A pettyes strandegyüttest a legmodernebb újdonság, a strandkötény egészíti ki. A szaténkartonból vagy szidarából tervezett kis kosztümkabátkás kompié ruhája ujj nélküli. A kabátkát viselhetjük az egyszínű vászonruhához is. Második összeállításunk (A) modellje a csíkos ingruha öv nélkül is viselhető. A pantalló (B) és hozzávaló mellény anyaga teszil vagy tropikál. A kockás blúz mosóanyagból készül, amint a kis napozó felsőrész is, melyhez egyszínű vagy azonos anyagból varrott kis napozónadrágot veszünk fel. A pantallóval és mellénnyel azonos anyagból készül a rajzon láthotó szoknya, amely kitűnően viselhető a mellénynyel, blúzokkal és pulóverrel. A jersey vagy santung kiskosztüm dísze a paszpolozás (C). A kétsorosán gombolt meleg rövidkabát mind a pantallóhoz, mind a szoknyához jól viselhető. Mindkét összeállításnál nélkülözhetetlen a könnyű szövet vagy ballon köpeny. ч Kedves Feri! A múltkor, amikor szemedre vetettem, hogy túlságosan magabiztos és tiszteletlen vagy a lányokkal szemben, azzal érveltél, hogy a mai lányok szeretik a „rámenős" fiúkat. Hogy csak az ilyen viselkedés imponál nekik. Nem tudom, milyen típusú lányismerőseid körében alakítottad ki ezt a téves nézetet, mert amint egy nyitrai diáklány írásából kitűnik, még ma is sok olyan lány akad, akire egyáltalán nem hat az ilyen viselkedés, sőt, azt egyenesen elítéli. Olvasd hát S. Éva levelét: — Torokfájással orvosnál voltam. Egy kis cigányfiúval beszédbe elegyedtünk a váróban. Kitűnt, hogy első éve tanul magyarul, így hát kérdezni akartam, de amint mondta, még csak olvasni tanulták a betűket. — Jó, akkor én írni fogok, te meg elolvasodajánlottam a gyereknek, hogy jobban teljen a várakozási idő. Nem volt azonban mire és mível írnunk, erre a mellettünk várakozó, kb. húszév körüli fiatalember tollat és papírt ajánlott fel. így szórakoztunk a kisfiúval, amíg az orvos behívott. Amikor kijöttem, a fiatalember már nem volt a váróteremben. Csodálkoztam, hisz sorszáma kettővel következett az enyém után. Aztán elfeledkeztem róla, de ahogy kiléptem az épületből, hozzámcsatlakozott. — Bocsánat, hogy zavarom, de meg szeretném kérni, tanítson engem is magyarul — mondta magabiztosan. — Ha nem haragudna meg, felkeresném lakásán, vagy pedig ön engem jött mindjárt a javaslattal. — Nem szoktam fiúkat látogatni, sem ők engem — válaszoltam. — Bocsásson meg. Igazán nem mertem volna Önhöz közeledni, de olyan kedves volt — még — a cigányfiúhoz is. És... valami úgy húz magához. Gyönyörű szeme Van. Szabad megkérdeznem a nevét? — Ne féljen, édesanyja nem tudja meg... Erre aztán végképp elfogott a harag. — Anyukám messze van, a nevem pedig nem mondom meg. Fiatal vagyok, van még időm... — Fiatal, annál jobb — válaszolta. ■ Szóval úgy képzeli, hogy a fiatalokat 18 lehet szédíteni, lakásra hívni? Hát engem nem fog — s ezzel otthagytam. Elgondolkodtam az eseten. Hogyan is képzelik egyes fiúk a lányokhoz való viszonyukat ? Magyar nyelvtanulás ürügyén vagy más címen a lakásukra hívni a lányt, megnyugtatni, hogy a „mama nem tudja meg". Aztán meg mi volt az a kifejezés a cigányfiúcskával kapcsolatban: „még" hozzá is kedves volt? Gondolkozhat így egy mai, húszéves fiatalember ? Ezzel becsületes lányt nem tud megnyerni magának. És nem ártana, ha ezen elgondolkodna minden fiú, aki hasonló módon szeretne magának „nőt fogni". Mert igen is vannak lányok, akiket éppen ezzel a szemtelen magabiztosságukkal távolítanak el maguktól. Gondolják meg, nincs igazam? — kérdi levele végén a nyitrai tizenhatéves diáklány és vele együtt én is ezt kérdem tőled kedves Fen. Üdvözöl:
