Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-23 / 2. szám
A1 Beskydek szívében, szövőiparáról nevezetes város terül el, Í amelynek hírneve egészen a Píemysliekig nyúlik vissza. Mert Frydek-Mystekben már annak idején is pergett az orsó és méterszámra készült a vastag, hófehér házivászon. Frydek-Mystekben, Frenstadtban és Uhorské Hradistén összesen 16 fióküzeme van a Slezana Nemzeti Vállalatnak, amelyet a terv teljesítése terén elért rendkívüli eredményeiért „Munka- érdemrenddel“ tüntettek ki. Ha az ember ilyen rendkívüli eseményről értesül, valami rendkívüli után kutat — addig, míg meg nem ismeri a kitűnő szövőnők kollektíváit, versenyző brigádjait. Mert semmi „csodálatosat“ nem találtunk Alena brigádján sem. Átlagos életkoruk 19 év, de megmutatták, hogy a fiatalok példaképül szolgálhatnak az idősebbeknek is. Kint ólmos, szürke fellegek borították az eget. De bent a brigád fiatal tagjai között felmelegedett az ember szíve. A szocializmus korának emberei ők. Frázisnak hangzik? Nem. Még akkor sem, ha már századszor mondták. A tervet teljesítik, az [НЙИМГГЕМ VOLNA twdM anyaggal takarékoskodnak, a gépeket gondozzák, együtt éreznek az üzem minden tagjával, együtt töprengenek munkatársaik problémái felett, lelkiismeretesek. Küzdenek és győznek önmaguk felett, mert a társadalom érdekeit helyezik előtérbe. Elsőnek Alena brigádja alakult meg. Nehéz munkakörülmények között, 40°-os melegben állt elő a kezdeményezéssel Grygarová — ezelőtt három évvel. A lányok elhatározták, egyenlően teljesítik a tervet, megjavítják munkafeltételeiket és egymás iránti viszonyukat... A „Szocialista munka élmunkásai“ — országos jegyzékbe egy új név került a többi mellé: Alena Grygarovának, a Slezan-03-as üzem SZMB vezetőjének a neve. Munkacsoportját néhány héttel ezelőtt tüntették ki „Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának brigádja“ címmel. Alena brigádja 75 000 korona értékű fonállal termelt többet, amely 16 520 méter anyagnak felel meg... Alenát és társait nem hasonlíthatjuk holmi „robotgéphez“. Egytőlegyig vidám teremtések, szeretnek szépen öltözködni, csinosítják magukat, szeretnek szórakozni, táncolni, terveket szőnek, szeretnek ábrándozni — egyszóval olyanok, mint általában a fiatal lányok. Vitatkoznak is egymással, de az igazat, — ami a szívükön fekszik — mindig szemtől szembe mondják meg. — A nagy szavaktól óvakodunk, de a nagy tettektől nem ijedünk meg. Amikor Petráéevová elvtársnő, a moszkvai FRUNZE textilüzem dolgozója meglátogatott bennünket, elhatároztuk, hogy javítunk munkamódszerünkön. Mesterünk bízott bennünk, technikusaink segítségünkre siettek és együttes munkával az orsó percenkénti fordulatát 9200-ról 10 400-ra növeltük. De ez még nem minden. Amikor versenybe álltunk, megfogadtuk, hogy ezután nem irigykedünk egymásra és a háta mögött senkit nem szólunk meg. Kölcsönösen segítünk egymáson és ha valami nem tetszik, azt szemtől-szembe megmondjuk. A kezdet nem volt könnyű... de most már a tervet állandóan túlteljesítjük, tanfolyamokat látogatunk, a védnökségünk alatt álló EFSZ- ben brigádórákat dolgozunk le, színházba járunk... Azóta, hogy megkaptuk a „Szocialista munkabrigád“ kitüntetést, érkezésünket és távozásunkat az üzemből nem „lyukasztjuk“ az ellenőrző lapon. Még egyetlen esetben sem fordult elő, hogy valamelyikünk visszaélt volna a bizalommal. Mert az emberek a kollektívában alakulnak, a munkához való viszonyuk is ott alakul. — Amikor megkaptam a „Szocialista munka élmunkása“ kitüntetést, első gondolatom az volt: hogyan oszthatnám kilenc egyenlő részre, hogy mindenkinek a mellére tűzhessek egy darabkát. Mit tehettem volna egyedül, nélkülük ? R. Krausová I dog pillanat Rigó Erzsébet ötgyermekes anya (a legkisebb háromhónapos fiú) a „Gépipar legjobb dolgozója“ kitüntetésének viselője. Kicsit félszegen indul el a beszélgetés fonala. így szokott ez lenni azoknál, akik nem szívesen beszélnek magukról — az ilyen dolgos kezű, szorgalmas emberek helyett inkább a munkaeredmények beszélnek. — 1956 márciusában léptem be a hajógyárba — mondja félénken. Munkatársnőimmel a motorszerelők és a festők utáni takarítást végeztük. Belépésem után alig egy hónapra már brigádvezetőnek választottak és talán ez a bizalom segített legjobban munkámban. A hajók átadási időpontja előtt bizony sok esetben nagy a hajrá, éppen ezért 1960-ban beléptünk a szocialista munkabrigád elmért folyó versenybe és ez nagy segítségére volt összeszokott munkacsoportunknak. — Mégis minek tulajdonítja, hogy ezenkívül ilyen magas és a hajógyárban egyedülálló kitüntetésben részesült, amikor a ,,Gépipar legjobb dolgozója” címmel jutalmazták? — Ez az egész munkacsoport érdeme — melegszik bele most már a beszélgetésbe Rigó elvtársnő, most is szívesebben beszélve munkatársairól, mint saját magáról. — Munkacsoportunk tagjaira állandóan lehetett számítani, ha a munka megkövetelte. Volt úgy, hogy a szabadságunk, szabad szombat, vagy éppen a vasárnap esett bele a befejezési időpontokba. Mégis amikor Slavlk elvtárs, üzemünk versenyfelelőse értesített, hogy december 1-én Prágába kell mennem a kitüntetés átvevéséért, arra gondoltam, egy ilyen egyszerű dolgozó nő és ilyen magas kitüntetés... — A nehézipari miniszter körülbelül 400 dolgozónak, ebből 50 nőnek nyújtotta át a kitüntetést. Ilyen ünnepélyt még csak nem is láttam azelőtt... És most én magam álltam ott, kezemben a diplomával, a három ajándékkönyvvel és... — a ,,Gépipar legjobb dolgozója” jelvénnyel. Másnap'még megtekintettük férjemmel Prágát, az ismerősöket. — Mi azért tudjuk, hogy ezt a magas kitüntetést mással is kiérdemelte, nemcsak az elmondottakért. Például azért, mert jó munkájáért már négyszer részesült kitüntetésben a hajógyárban, hogy a mühelybizottságnak tevékeny tagjaként dolgozott, sőt miift polgári ellenőr és népbíró is jól megállta a helyét. — Amikor hazajött Prágából, beszámolt az eseményekről munkatársnőinek? — Azt sem tudtom, mire válaszoljak. Először a miniszter szavait tolmácsoltam: Minden elismerést megérdemelnek a dolgozó nők, akik sokan mint családanyák, a családdal járó gondok és bajok mellett ilyen magas kitüntetésben részesülnek odaadó, szocializmust építő munkájukért. Az elért eredmények szolgáljanak serkentőül, hogy a szocialista munkabrigádok eddigi szép eredményeiket még magasabban túlszárnyalják valamennyiünk életének jobbá és szebbé tétele érdekében. SZÉN ÁSS Y JÁNOS
