Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-23 / 2. szám
Az ajtón a kis tábla: „V. osztály Kajtor Józsefné.” őt keressük. Már kívülről halljuk csendre intő hangját. Csinos, fürge mozgású fiatalasszony fogad bennünket, I lényéből sugárzik a határozottság, öntudat. Hivatása közben zavarjuk. Egy szőke kisfiú áll a térkép előtt, annak mutatja az országhatár vonalát. — Nem a pedagógushoz jöttünk, hanem a nőbizottság elnöknőjével szeretnénk beszélni. Komáromban a JNB-én úgy hallottuk, nőbizottságuk tevékenyen működik. Beszámolna nekünk röviden? — Hogyne. Legelőször is a Földművesasszonyok Téli Iskoláját említem meg. A szövetkezettel karöltve szerveztük meg. Eleinte nagy nehézségekbe ütközött, mert nem tudtunk előadókat szerezni. Végül sikerült megoldanunk a problémát. A járási zootechnikus és még egy előadó jár ki Komáromból. 15—20 hallgatónk van, közöttük lányok is. Most Kajtor Józsefné az izsai nőbizottság elnöknője a HNB titkárával, Ducha Ma tej elvtárssal a féléves tervet beszéli meg J. Herec felvételei már rendszeresen folynak az előadások, a JNB-től kapott útmutatás szerint. — Milyen akcióban vettek részt az elmúlt évben? Bekapcsolódtunk a tojásbegyűjtésbe, amely eredményesen végző-A jó pedagógus, tanítványával dött. Együttműködünk a polgári ügyeket intéző bizottsággal. Nőbizottságunk táncmulatságokat rendez. A bevételt az esküvők, névadók, arany- és ezüstlakodalmak ünnepélyesebbé tételére fordítjuk. Beszélnem kell elnökhelyettesünkről, kolléganőmről, Kurucz Nándornéról, aki nagyon tevékenyen veszi ki a részét mindenből. — A fiatalok is bekapcsolódnak? Ők a CSISZ keretén belül működnek. Amint látjuk, az idősebb asszonyok még megőrizték a hagyományos, sokszoknyás izsapi viseletét. Igen és ilyen öltözetű babát készítettünk a NOSZF tiszteletére és küldtünk ajándékba a stafétával. — A lányok is értenek még a hímzéshez? — ők már csak a horgolást, kötést ismerik.- Azt természetes, hogy modernül öltözködnek, de azért bizony kár, Borsos néni és Németh And* rásné is bizalommal fordul ^9 ^ a nőbizottság elnöknőjéhez hogy hátat fordítottak a hagyományos hímzés készítésének. — De egy kicsit eltérünk a tárgytól. Mik a terveik az új esztendőben? — Sok. Az óra befejezése után éppen a HNB-re készülök átmenni, hogy a titkárral, Ducha Matej elvtárssal még megbeszéljük féléves tervünket. Ő nagyon aktív és nagy megértéssel van a nőbizottság munkája iránt, sokat segít. Jó az együttműködés. Nálunk nem hallani olyan panaszt, mint sok helyen: „Ugyan, az asszonyok!” Minket komolyan vesznek. A HNB-n mi is bekukkantunk a féléves tervbe, ahol a következő pontokat találjuk: A tojásfelvásárlás megszervezése, az iskolaépületek ellenőrzése, tavasszal faluszépítés, a nemzetközi nőnap előkészítése, kongresszusok, a szövetkezetben dolgozó asszonyokról való gondoskodás, a dolgozó nőknek nyújtandó segítség, szolgáltatások, stb. — Szép tervek a jövőre nézve. Vajon hogyan sikerül megvalósítani? — Reméljük, hegy jól. Idén fejezem be a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán a tanulmányaimat, hogy magasabb szakképesítést nyerjek. Azután több időm lesz, hogy valóra váltsuk a kitűzött tervet. Azazhogy az idővel egy kis baj van — sóhajt egy rövidet, de szívből. — Ne gondolják, hogy más funkcióm nincs. Most is már indulnom kell Komáromba, gyűlésre. A járási Szakszervezet Iskolaügyi Bizottságának is elnöke vagyok. Folytassam még? — néz ránk kérdőleg. — Képviselővé is megválasztottak és a tanács szociális szakbizottságának elnökévé is. — Bizony, nagyon sok van a vállán, — szól közbe a HNB titkár. De nem hiába bízták meg ennyi funkcióval! — Mindenütt helyt kell állnom, — folytatja az elnöknő. Az iskolában a férjem — aki igazgatóhelyettes — a legszigorúbb ellenőröm. Nekünk az a benyomásunk, hogy az izsai gyerekek a tanító nénijüktől csak jót és szépet tanulhatnak, az ő 6 éves kislányával együtt. Kajtor Józsefné a szülőfalujában építi a szebb holnapot. BERTHA GÉZÁNÉ Asszonyok és az új technológia sertések kiváló súlygyarapodást érnek el. A legkorszerűbb hizlalda a karol inai gazdasági részlegen működik, amely Gregor Mátyás mérnök-igazgató tervezése alapján készült. Ottjártunkkot Viera Homolová volt épp szolgálatban. Párák István pedig a berendezés körül forgolódott. — Maga is ért a gépekhez? kérdeztük Homolánét. Barátságosan elmosolyodott és magabiztosan mondotta: — Nem olyan ördöngős dolog ez az egész! A gép előkészíti a moslékot, mi Paráknéval csak megnyitjuk a csapokat és negyedóra alatt megetetjük a sertéseket. A két asszony már két váltásban dolgozik, 1652 sertést etetnek. Az 1962 évi terv szerint 2000 mázsa húst kellett volna eladniuk, de mivel a különböző súlyú sertések átlagosan napi 42 dekás súlygyarapodást értek el darabonként, az év végéig még 400 mázsa húst adtak terven felül. A gazdaság főleg a sertéshús termelésére szakosodik. Egy hektár után már 235 kg sertéshúst adnak el. Természetesen ehhez rengeteg malacra van szükségük. Ezért a 6000.hektáros gazdaság a jövőben 1200 anyakocát tart. Az alberti majorban máris 400 anyakocát gondoznak, de rövid időn belül 700-at tartanak majd. A malacnevelést nagyon ügyesen megoldották. A központi műhely segítségével az országban eddig ritkán látott fiaztatót létesítettek. A leellett anyasertések 6—7 napig vannak itt. A malacok az anyától elkülönítve egy fedett búvóhelyen alszanak, ahol az anya nem fekhet rájuk. Trvalec Erzsébet és Bitter Rozália 14 malacot választott el egy-egy anyától, de az előző évben már 19-et is elértek. A mostani viszonylagos visszaesés az anyakocaállomány felfrissítése miatt történt. A íeliezovcei Állami Gazdaság asszonyai az új technológia élén állnak. Néhányon viszont panaszkodtak, hogy nem kapnak megfelelő szakképzést. Jó lenne, ha egyes majorokban a munkaszakaszoknak megfelelően, üzemi iskolázást szerveznének. BÁLLÁ JÓZSEF Trvalec Erzsébet és Bitter Rozália mára süldő malacokat nevelik 5
