Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-03 / 7. szám

Hol egymást ugratják csipkelődve, hol meg az új filméből, táncdalokról beszélnek. Öröm közöttük lenni. Fiatalok. Az 1690 hektáros nemesócsai szövetkezet­ben sok van belőlük. A 243 tag közül hatvan­nyolc nem érte még el a huszonöt évet. Hogy miért szeretnek otthon, a szövet­kezetben, saját falujukban lenni? Földes Béla könyvelő, aki maga is az említett korosztályhoz tartozik, azt mondja: — Nálunk megbecsülik a fiatalokat. Zár­számadáskor külön jutalmat osztottunk szét a legjobban dolgozók között. Ez további jó munkára ösztönzi őket. Ésa nemesócsaifiatalokrászolgálnaka meg­becsülésre, a bizalomra. A CSEMAbOK-ban, a CSISZ-ben is olyan szívesen dolgoznak, mint a szövetkezetben.Kovácsi Ezsi pedig, a komp­lex-gépesített brigád bérelszámolója a nő­­bizottságnak a tagja. — Szeretek az asszonyok közt dolgozni — mondja, — mert látom, milyen komolyan végzik feladataikat. Szívügyük a felvásárlási terv teljesítése. Az elmúlt évben nekünk, a nőbizottságnak köszönhető, hogy teljesí­tettük a tojásfelvásárlási tervet. Az idén is ránk vár ennek a munkának a neheze. De munkánk nemcsak itt, minden szakaszon összefügg a szövetkezet életével. Hiszen majdnem mindannyian a szövetkezet tagjai vagyunk. A TECHMINIMUM-ot közösen szer­veztük meg. Az pedig, hogy mi lányok is meg­szereztük a traktorvezetésre jogosító igazol­ványt, éppúgy szolgálta egyéni érdekünket, mint szövetkezetünkét. Azért törődünk a falu szépítésével is. Mindannyiunknak kellemesebb szép, tiszta, rendezett környezetben élni, mint elhanyagolt utcákon járni-kelni. A nemesócsai lányok, asszonyok, a szövet­kezet minden tagja tudja és érzi, hogy nincs külön érdek. Ami a közöst, az az egyént is szolgálja. Ezért szervezték meg a komplex­gépesített brigádot, amely az idén már 1300 hektár földön „gazdálkodik”, hogy az em­berek könnyebben dolgozhassanak, a szövet­kezet olcsóbban termelhessen. Náluk nem a beláthatatlan jövő álma a többműszakos munka, hanem a közeli évek terve. Szeretik, kihasználják és egyre több munkaszakaszon alkalmazzák a gépeket. Mert azt akarják, hogy több legyen a szabad idejük tanulásra, szórakozásra. Most, tavaszvárás idején az időjárás sze­szélyessége sem szül . náluk zavart, csupán egészséges türelmetlenséget. Felkészülve vár­ják, hogy feldüböröghessenek a gépek és saját erejükkel pótolják a természet hiányos­ságait, hogy az ember, a gépek ura, úrrá legyen a természeten is. Harasztiné M. E. Katona Pál traktora volt az utolsó a javítóműhelyben. Földes Lajos me­­chanizátor elégedetten jelentheti: mi már felkészültünk! Kedro felvételei A Szlovák Érchegység egyik festői völgyében húzódik meg Slavoiovce község a maga egyetlen nagy nevezetességével: a termékeiről határainkon túl is jól ismert papírgyárral. Újságpapír, füzet, rajzlap, szalvéta, csomagolópapír, ragasztópapír halmazok szülőotthona a gyár. Etela Liptáková szocialista munkabri­gádját az egyik legjobbként emlegetik e népes gyári családban. Pedig kimondot­tan fiatalok, tizennyolc, húszéves a leg­többje. Munkájuk jó hírével azonban jogosan kapott szárnyra a nevük is. Az osztályozó részlegben dolgoznak. A hatalmas papíroszlopok között alig látják egymást, s mégis mindegyik tudja, hogy a másik nem tédenkedik, nem vár ösztönzésre. A kölcsönös bizalom, az egy­mást ismerés, a szorgalom, az összetartás, az odaadó munkaszeretet jele ez. Az azon­ban, ami a jó hírnevet megszerezte szá­múiba, valami más. Ha csak az eddig említett tulajdonságaikat vennénk figye­lembe, nem kizárólag ők lennének a részleg legjobbjai, mert Mária Krupová, Helena Sedláková, vagy Margita Oravcová szocia­lista munkabrigádja a legtöbbször egyen­rangú versenytársnak bizonyul. A munka­eredmények váltakozóak, mikor hogy jön ki a lépés... A teljesítményi norma minden csoport számára egyforma, s ügyesség, papírminőség, munkaszervezés és szorga­lom kérdése csupán, ki lesz a győztes. A Liptáková-brigád elsősége azonban egy dologban vitathatatlan: új munka­­módszert honosítottak meg a részlegben. Miért éppen ők ? A részleg többi dolgo­zója idősebb, túlnyomórészt asszonyok, családanyák, feleségek, akik idegenkedtek a gondolattól, hogy a megszokott, beideg­­ződött módszereken változtatni kelljen. A Liptáková-brigád, a fiatalok csoportja, nem félt a változástól! Azzal is tisztában voltak, hogy az új módszer révén meg­gyorsul a munka, jobbak lesznek a munká­imé a régi módszer legfontosabb kelléke: az osztályzóasztal, amelyet most már múzeumi tárgyként te­kinthetünk a részlegen. Balról: Etela Liptáková, Zuzana Pukanská, Kamila Kolesárová, Olga Sestinová, Adela Vojtová és Helena Hroncová a brigád tagjai. Stefan skurka felvételei feltételek, tehát nagyobb lesz a munka­termelékenység. Tudták azt is, hogy kez­detben nem megy majd úgy, mint a karika­­csapás. Új munkafolyamatot kell majd begyakorolni, új mozdulatokat kell elsajá­títani... S mégis vállalták. Tudták, megértették, hogy javukra lesz, de ugyanakkor a társadalom is hasznát látja. Egy újításról volt szó, melyet Ján Polomsky, a részleg volt vezetője és Ján Halpen, a helyettese szerkesztett. A régi módszer szerint a részlegbe érkezett papírmennyiséget hosszú munka­asztalon ellenőrizték. Kiválogatták a hibát­lan íveket, a hibásakat pedig hulladékként külön rakták. A munká nehezét az jelen­tette, hogy a papiriveket az asztalszerű alacsony állványokról kisebb kötegekben a munkaasztalra kellett rakni, majd az ellenőrzés után ismét vissza az állványra. Eszerint egy-egy munkásnő többszáz kilót emelt műszakonként, tehát a munka igen fárasztó volt: Az új módszer ezt az átrakodást, emel­­getést oldotta meg. Az üzem légnyomásra működő süllyeszthető targoncákat vásárolt, melyekre kétoldalú fakeretet készíttetett. A targoncát a leellenőrzésre váró papír­­csomó mellé állítják, munkafelületét a kellő szintre emelik vagy süllyesztik és a kiválo­gatott, hibátlan papíríveket az állványról csak átcsúsztatják a targoncán lévő keretbe. Lipták Etel és brigádja csakhamar elsa­játította az új munkamódszert, s példáju­kat — miután az újítás nagyszerűen bevált — a többiek is követték. Ez a módszer nyolc munkaerőt szabadított fel a részlegen és harminc százalékkal növelte a munka­termelékenységet. Ma már az egész részleg dicséri a találmányt... Az üzem vezető­sége is elegédett, hiszen Liptákováék úttörő munkája nyomán százezer koronát takarítanak meg évente az önköltségeken. A Lipták-brigád azonban nem elégedett eddigi munkasikereivel. A CSISZ IV. kongresszusa tiszteletére értékes kötelezett­ségvállalást tett. Többek közt 2000 kilo­gramm papírt ellenőriz terven felül. Ez lesz a slavoáovcei ifjúsági szocialista mun­kabrigád üdvözlete. A mai fiataloké. SÁNDOR ÉVA 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom