Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-03 / 7. szám
6 GERARŰO BESSA VICTOR (Angola) A néger kisfiú nem mert a körbe állni A néger kisfiú nem mert a körbe állni a fehérek közé. Pedig a sok fiúcska mind játszott nagy vidáman, hangos, eleven szóval. Kacagtak, és sok boldog, jókedvű dalt daloltak. A néger kisfiú nem mert a körbe állni. Kis szél kerekedett, mely átsuhant felettük, labdázgatott velük, frissen dúdolva járta a pajkos szellők táncát harsogó, víg dalokra és szilaj énekét a dühöngő, vad viharnak. S a néger kisfiú nem mert a körbe állni. Madarak raja szállt: dalolva, seregestől a játszó gyermekek feje felett köröztek, körülcsapongva őket. Aztán egyszerre újra felszálltak, s útrakeltek. Himnuszuk zengve harsant... S a néger kisfiú nem mert a körbe állni. — Kis néger, gyere csak I Gyere csak, játsszunk együtt! szólítja egy gyerek, mosolygó, boldog arccal. De anyja nagy ijedten fut a bajt helyrehozni.. A fehér gyermek aztán már nem is hívta többet. S a néger kisfiú nem mert a körbe állni. A néger kisfiú nem mert a körbe állni, fehér társak közé. Vigasztalan és némán csak állott egymagában, a semmibe meredve. csak állott egymagában, halálos elhagyottan. Ford.: B. Radó Lili и K t Sokat változott a guineai asszony élete az ország függetlenné válása óta. A gyűlölt francia gyarmati uralom megfosztotta a férfiakat is jogaiktól, az asszonyokat meg egyszerű áruvá tette, rabszolgasorsra kényszerítette. A nőnek nem lehetett sem akarata, sem egyéni véleménye! Az afrikai asszonyok e megalázó helyzet, e szörnyű elnyomás ellen éveken át az afrikai demokratikus mozgalom soraiban küzdöttek. A Demokrata Párt programjába A quineai középiskolákban, ahol egyre több a tanuló, már nem ritkaság a nő iktatta az asszonyok egyenjogúsításának követelését, és a függetlenség kivívása után olyan törvényeket hozott, amelyek alkalmazása lényegesen megváltoztatta az asszonyok helyzetét. A Demokrata Párt nemrégen határozatot hozott, amelynek értelmében minden öttagú falusi bizottságban legalább két asszonynak kell lennie, akiknek különleges megbízatása őrködni a nők jogainak tiszteletben tartása fölött. A Női Választmány képviselője gondoskodik arról, hogy minden falusi körzetben tájékoztassák az asszonyokat politikai és társadalmi jogaikról. A leányok nevelése érdekében betűvető, csecsemőgondozási, egészségügyi és kézimunka tanfolyamokat rendeznek. Hogyan vélekednek a férfiak a megváltozott helyzetről ? Az idősebbek nehezen viselik el az évszázados jogaik ellen indított „támadást“. Elvben kezdik megérteni, hogy a nő szóhoz jutott a közéletben, de az otthon falai között ragaszkodnak előjogaikhoz. A guineai asszonyok mozgalma a gyarmati uralom idején, az 1953—54 -es nagy sztrájkok hatására bontakozott ki. A francia gyarmatosítók szét akarták zúzni a fiatal szakszervezeti mozgalmat. A nyomortól, éhezéstől elkínzott munkások közül sokan már hajlandók voltak újrakezdeni a munkát. A sztrájkoló munkásság egyik nagygyűlésén a hallgatóság hátsó soraiból egy asszony lépett a szószékre, és felszólította a sztrájkoló férfiakat, hogy folytassák a küzdelmet a győzelemig. Bangoura Maforé — az első afrikai nő —, aki a nyilvánosság előtt felszólalt, arra ösztönözte az asszonyokat, hogy támogassák férjük harcát, és ha a szükség úgy kívánja, még a férfiak ruháit is rejtsék el, hogy ne hagyhassák el otthonukat, ne váljanak sztrájktörőkké. Azóta az asszonyok már sokszor felszólaltak a nyilánosság előtt, öntudatosabbakká váltak, felismerték saját erejüket. Tömegesen léptek be a Guineai Demokrata Pártba. Ismerjük meg a távoli országok asszonyainak életét is, hogy képet tudjunk alkotni arról, milyen fontos a Nemzetközi Demokrati-Bangoura Maforé tagja a Guineai Demokrata Párt bürójának és a párt női tagozatának elnöke. Élete olyan, mint sok millió társáé. Gyermekkorában nem járhatott iskolába. Férjhezmenetele után a férjének segített, a háztartást vezette. Az 1953-as sztrájk megváltoztatta életét. Amikor a guineai munkások egyik gyűlését megtámadta a francia gyarmati rendőrség, Bangoure Maforé visszaütött. Ezért börtönbe került. Kiszabadulása után a politikai munkának szentelte életét. Felkereste a legeldugottabb falvakat, gyűléseket szervezett és arra buzdította asszonytársait, hogy férjükkel együtt harcoljanak a szabadságért. Ma már persze mások a nők feladatai. A törvény által biztosított női egyenjogúságot meg kell valósítani az életben. Meg kell teremteni az asszonyok számára a tanulási lehetőségeket, a szakmai képzést, hiszen rendkívül kevés a nő még azokon a pályákon is, amelyeket általában női foglalkozásoknak tartanak: kevés a tanítónő, az ápolónő. Guineában férfi a gépíró, a titkár, a háztartási alkalmazott, az országban nincs egyetlen szabónő sem. Guineái asszony rizstörés közben £TK felvételei Guinea új iskoláiban ma már ugyanannyi a leány, mint a fiú. Új foglalkozási ágak nyílnak meg a nők előtt. Ma már pilótanő is van az országban. De ez még csak a kezdet. Sok a tennivaló, hiszen az ország lakosságának majdnem nyolcvan százaléka még írástudatlan, és az írástudatlanok között is a legtöbb a nő. A függetlenné válás felszabította a nép alkotó erejét, s ez az annyi ideig elmaradottságban tartott kis nép gyors léptekkel halad előre a feljődés útján. -s-a
