Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-07 / 5. szám
BÄTRAN ELŐRE! Amikor elolvastam e rovatot, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mivel én is fiatal vagyok és a jövőben a mezőgazdaságban akarok dolgozni. Azért írom, hogy csak a jövőben, mert jelenleg a négyéves mezőgazdasági technikum harmadik osztályának hallgatója vagyok. Iskoláim elvégzése után a mezőgazdaságban akarok dolgozni. A Dolgozó Nő „Ifjú szemmel“ című rovatának elolvasásakor nagyon meglepődtem Kovács Marika panaszán. Kedves Kovács Marika, ne legyen elkeseredve, hogy nem mehet irodába dolgozni, ha elvégezte a kétéves mezőgazdasági iskolát. Higgye el, én.nem kívánkozom irodába, hiszen a mezőgazdaságban még sok szép feladat vár ránk, fiatalokra. Ma még bizony elég sok akadály van előttünk, de mi lenne, ha mindjárt az első nehézségeknél megtorpannánk. Mit gondol, mi lenne, ha minden fiatal úgy gondolkozna, mint maga, kedves Marika ? Akkor bizonyosan nem érnénk el sohasem a célunkat és nem tudnánk a mezőgazdaság színvonalát magasabbra emelni. Csak nem szabad elcsüggedni, hanem fel a fejjel, bátran előre a cél felé! Most biztosan azt gondolja, hogy könnyen beszélek, hiszen még meg sem próbáltam a mezőgazdasági munkát. Téved, ha ezt gondolja. Iskolánkból elég gyakran járunk ki gazdaságokba dolgozni. Ezenkívül minden nyári szünidőben szövetkezetünkben dolgozom a szüleimmel, így tehát volt alkalmam megismerkedni ezekkel a munkákkal. Még Karika Józsefné hozzászólásához szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy ön nagyon lebecsüli a mai fiatalokat. Igen, mi szeretünk szórakozni, de azért dolgozni is tudunk. Mi nem becsüljük le az idősebbek tapasztalatait, de a tudomány és technika újabb és újabb vívmányait sem utasítjuk vissza. V. E. NAGY OLIVÉR Homlokukon fehér virág nyitotta ki üde szirmát — orcájukat piros rózsa festette szép ragyogóra. Kedvük vidám — felhó nincsen, hogy szivükre bút vetítsen. Szemük huncut csillogása, kék derűt szór a világra. Táncot járnak körbe-körbe, egyik barna — másik szöszke. Szoknyácskájuk libbenve száll nem Is szoknya, lepke talán. S rászáll majd egy százszorszépre, kisfiam lesz a kertésze — s ketten szállnak aztán tovább, táncos, dalos életen át. GALLAI KÁROLY A Aobwjp AÍ& Én már nem halok meg, — villant agyamba, S oly jó e gondot magamra venni. Kábultan néztem gömbölyű hasadra, S kedvem támadt egyszerre nevetni. Én már nem halok meg: apa leszek, Egy kicsit belőlem lesz a világ. Két méter föld is hiába temet Az ő testében élek majd tovább. Az 6 testében él tovább a szívem, S vágyaim is néki adom át. Amit én csak építeni kezdtem, Övé lesz majd az a szép világ. Ó, hónapok, siessetek nagyon, Oly jó lesz kis kezével játszanom! Felhívjuk a vitánkba bekapcsolódó olvasóink • figyelmét, hogy hozzászólásaikat csak akkor tudjuk értékelni és jutalmazni, ha a levélre nem felejtik el ráírni teljes nevüket és címüket! (Aki eddig nem küldte be, utólagosan beküldheti.) RÉNYI MAGDA: Hegyre-völgyre árnyék hajlik ereszkedik le az este csillagmécses hunyorog a hókarikás házereszre füstbodrokat fúj a kémény jégcsapocska hull a fákról ködmönt kaptak hócsillagból ezüstbajuszt zúzmarából. Benn a búbos széles háta meleget szór, szinte éget körülötte kicsik, nagyok fosztják most a tollpihéket nótaszárnyon száll a jókedv s körbeforog két kis lábos kukorica sárgul bennük cukorlzű, mézes-mákos. Majszol Ferke s aztán mozdul kibomlik egy csíkos párna röppen a sok pihelurkó kavarogva táncát járja harmonika szava csendül Rozika a csárdást ropja fehér lesz a tollpihétől derekán a rakottszoknya. Később csend lesz, csak a szél zúg kinn a kertben esik a hó de itt tarka meselenből mesevásznat sző egy anyó. Fénylő szemmel néz rá Pisti kipirul a pufók képe s lehajtja az édes álom rózsaszínű tenyerébe. Füstbodrokat fúj a kémény jégcsapocska hull a fákról ködmönt kaptak hócsillagból ezüstbajuszt zúzmarából de a búbos széles háta bneleget szór, szinte éget körülötte kicsik, nagyok fosztják most a tollpihéket. é 15
