Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-07 / 5. szám

i

Ж Я и • I

[/fr I/муеп

legyen az ember?

A legkiválóbb elmék évszázadokon át szőtték álmukat a sokoldalú, harmonikusan fejlett emberről, a humanistáról, aki egyesíti magában az alkotó munkás és a közéleti férfiú, a tudós és a költő, a nevelő és az atléta vonásait.

Mégis évezredeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy hozzáláthattak ilyen ember felneveléséhez, hozzáláthattak az álmok megvalósításához. Ennek a korszaknak az alapjait a Szovjetunióban rakták le. Több mint négy évtizede folyik az új ember nevelésének rohamos, mindent átfogó folyamata. Ennek az új embernek a legfőbb vonásait rendkívüli tudományos pontossággal határozza meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán elfogadott pártprogram.

A szocializmus és a kommunizmus ugyanannak a társadalomnak két szakasza. A kommunizmus a szocializmus talajából nő ki, és gyökerei is összefonódnak vele. Az új embet is fokozatosan alakul ki; a jelen szorosan összefonódik benne a jövővel, mint ahogy az ifjún is kiütköznek már a felnőtt férfi vonásai,

Alkotó munka.

Ügy tartják, hogy az ember kétszer születik. Először, amikor a világra jön és másodszor, amikor bekapcsolódik a hasznos munkába. A munka az ember fejlődésének alapja. Amikor az ember dolgozik, felélednek a benne szunnyadó képességek és adottságok, testileg és szellemileg fejlődik, alakul tudata. Az emberek a munkájukkal, tehetségükkel hajtanak hasznot a társadalomnak, minél eredményesebben dolgoznak, annál több javat juttatnak. A munka szükségszerűség.

16

amely nélkül egyetlen nemzedék sem létezhetik.

A szocializmus és a kommunizmus körülményei között azonban a munka már nemcsak szükségszerűség, hanem elsődleges életszükségletté, élvezetté is válik. Ehhez számos tényező járul. Gyökeresen megváltozik a munka jellege és tartalma, eltűnik a nehéz fizikai és az egyhangú szellemi munka. A gépek tömeges alkalmazásának eredményeképpen az iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban eltűnik a szakképzettséghez nem kötött munka, s az emberre csak az hárul, amit a gép nem végezhet el: az alkotó tevékenység. S e tevékenység szerepe évről évre növekszik. A munkaidő csökken. Ma hat-hét, a jövőben pedig csak négy-öt órás lesz a munkanap. Az embernek mindinkább lehetősége nyílik arra, hogy technikai, tudományos vagy művészeti alkotó munkával foglalkozzék.

A kommunizmus feladata, hogy napvilágra juttassa és fejlessze a társadalom valamennyi tagjának képességeit, hogy minden ember számára alkotóvá, vonzóvá, örömtelivé tegye a munkát. A szovjet emberek milliói számára a munka már ma is elsődleges életszükséglet. Valentyina Gaganova, Nyikoláj Mamaj, Marija Rozsnyeva, Alekszandr Gitalov és sokansokan mások rakták le annak a magatartásnak az alapját, mely új módon tekint a munkára. De ezek az első milliók csupán a kezdetet jelentik, az átmenetet abba a korba, amikor a hasznos tevékenység örömmé válik a kommunista társadalom tagja számára.

Szellemi gazdagság.

Az emberiség történelme néhány ezer esztendős. Ez alatt az idő alatt az egymást követő nemzedékek széleskörű ismereteket halmoztak fel a természetről, a társadalomról, az emberi gondolkodásról. A világnézet, az oktatás, a művészet, az irodalom az ember szellemi gazdagságának szerves részét alkotja.

Az emberek azonban nem mindig tudták tökéletesen birtokolni ezt a gazdagságot. Nem volt rá idejük, nem volt lehetőségük arra, hogy megismerkedjenek vele. Abban a társadalomban, ahol a hatalom a dolgozók kezében van, a néptömegek a történelem során első ízben kezdik igazán élvezni ezt -a gazdagságot, mert közel kerülnek a tudáshoz, a kultúrához.

A jövő embere kiválóan képzett ember lesz. Az elmúlt négy és fél évtized alatt a szovjet társadalom a legképzettebb társadalommá vált. A kommunizmusban a társadalom még képzettebb lesz. A most következő évtizedben — a program előírása szerint — valamennyi iskoláskorú gyermek számára kötelezővé teszik a tizenegyosztályos középiskola elvégzését — amelyben politechnikai oktatás is folyik. Jelentősen megnövekszik annak a lehetősége, hogy mindenki, aki tanulni kíván, közép- vagy felsőfokú szakképzettséget szerezzen — állapítja meg az SZKP programja.

„Mindenki, aki tanulni kíván“! Mily nagyszerű ez! Abban az államban, ahol az oktatás ingyenes, a tanulás csak az emberek akaratától függ. S ez az akarat nagyon is megvan, mert mindenki tudja, hogy alapos képzettség nélkül nem fejlesztheti és használhatja ki tökéletesen a képességeit.

A jelen s különösképpen a jövő emberét csak olyannak képzelhetjük el, aki ismeri a szépség csodálatos világát. Elkövetkezik az az idő, amikor az irodalom, a zene vagy a festészet alapjait nem ismerő ember épp oly ismeretlen lesz, mifű az, aki ma nem ismeri az egyszeregyet. A tudást, az ismereteket nem őrizzük hét lakat alatt, hanem megosztjuk másokkal, hogy ezzel is növeljük az egész társadalom szellemi gazdagságát.

(Folytatjuk)

db mm ольу/щ.

Egy nő életit, — a nemi életet véve tekintetbe — három időszakra oszthatjuk: a nemi érés, a nemi érettség és a szaporodási nyugalom idejére.

A kit utolsó időszak nem követi szorosan egymást, hosszabb-röyidebb ideig tartó átmenet kapcsolja őket egybe. Mivel ez az időszak hozza meg a változást, az átmenetet az utolsó harmadba, ezért a változás korának, szakszerűen klimaktériumnak nevezzük.

A változás korának jellegzetessége, hogy a petefészek működése fokozatosan megszűnik. Ez a nők egy részénél kisebb-nagyobb testi, vagy lelki vonatkozású nehézségekben nyilvánul meg.

A változás korában a petefészek fokozatosan megszűnő hormontermelése nagyban befolyásolja a havi vérzés rendszerességét, erősségét, tartamát. A menstruációs rendszertelenségeken kívül az ideg- és véredényrendszer is érzékennyé válik. Ezért gyakori az egész testet ellepő hevülés, hideg - hullámok, fokozott izzadás, a vérnyomás egyenetlensége (rendszerint magasabb), ingerlékenység, indulatosság. Mindehhez hizds, esetőeg hirtelen fogyás járulhat.

Tudnunk kell azonban, hogy a klimaktérium élettani jelenség, nem betegség. A nők legtöbbje minden nehézség nélkül jut át a változás korán. Kis részének jelentéktelen rendszertelenséggel kell megküzdenie csupán, mig a nők kis százalékának komolyabb nehézségei is vannak. Általában elmondhatjuk, hogy a változás kora a nő egész korábbi életének hű tükre. Az az asszony, aki normálisan menstruált, gyermekeket hozott a világra, nemi életében, munkájában kiegyensúlyozott volt, nyugodt családi körben élt, úgyszólván alig szenved a változás korában.

A mi éghajlati viszonyaink között asszonyaink a 45—50-ik életévükben élik át a változás korát. Tartama lehet néhány hónap, vagy év. Ennek elmúlása még nem jelenti azt, hogy a nő már öreg. A változás kora és az öregség között semmiféle összefüggés nincs.

Helytelen, ha a 40 éven felüli nők a szervezet különböző rendellenességeit, főleg a havi menstruációval kapcsolatban, a változás korának számlájára könyvelik el, s nem fordulnak orvoshoz.

Hogy tehát az elkerülhetetlen változás korát a lehető legészrevétlenebbül viseljük el, igyekezzünk betartani a következőket:

1. őrizzük meg önbizalmunkat s óvakodjunk attól, hogy úrrá legyen rajtunk a kisebbségi érzés;

2. Ne együnk feleslegesen, hajlamosak vagyunk ekkor a hízásra;

3. Családunkkal, munkánkkal ugyanúgy foglalkozzunk, mint rendes körülmények között. (Ugyanakkor családtagjaink, munkatársaink is legyenek elnézőbbek, tapintatosak velünk szemben!)

4. Sétáljunk sokat a szabad levegőn;

5. Ne feledkezzünk meg a testgyakorlatról;

6. Naponta zuhanyozzunk, vagy mossuk le testünket;

7. Fordítsunk gondot külsőnkre, öltözködésünkre, megjelenésünkre;

8. Ne akarjuk meggyőzni magunkat arról, hogy betegek vagyunk;

9. Ne értékeljük le a kiegyensúlyozott nemi életet;

10. bármilyen rendellenesség, nehézség, vagy zavar esetén keressük fel a nőorvost, esetleg ideggyógyászt vagy más szakorvost.

Dr. MICHAL VALENT