Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 4. szám
Az Eaton házaspart ittjártukkor köztársasági elnökünk fogadba. A napsütéses Duna-parti sétányon szembe találkozom a fehér plüsskabátos Ivanával. „Köszönj a bácsinak“ — hajol föléje nagymamája. Ivana csücsöríti száját és „köszön a bácsinak“. Huszonhat hónapos. Hét hónapos korában láttam először. Egy Iljusin 18-as repülőgép függő bölcsőjében utazott Prága felé. Aznap, néhány órával később, szóba hoztam őt azon a nagy nemzetközi sajtóértekezleten és Eatonné szívélyes üdvözletét hoztam magammal Ivana számára Bratislavába... Késve kezdődött a sajtóértekezlet. Akiket mi türelmetlenül vártunk, tovább időztek köztársasági elnökünk dolgozószobájában a Várban. Elhalkul a beszélgetés a Nemzeti Klub termében, amikor Eatonné asszonyt tolószéken gördítik az asztal mellé. 1960 május végén vagyunk, az illusztris vendég akkor 67, az asszony 48 éves. Azóta majdnem két év telt el, sok minden változott a világban, de ez a két ember időközben nem fáradt el, sőt töretlen erővel, új lendülettel harcol tovább a békéért. Eatonné asszony az elmúlt év végén sokszáz levelet küldött szene a világba Arcadia nevű farmjukról. Arra biztatta asszonytársait, hogy 1962 január 1-től indítsanak új nemzetközi mozgalmat az atomháború ellen. Békeharc, békemozgalom — szavak, fogalmak, melyek már második évtizede nemcsak szótárunk, hanem gondolatvilágunk szerves részét képezik. Érezzük jelentőségüket, tudjuk értelmüket, de talán éppen azért érdemes elgondolkozni egy dúsgazdag amerikai nagyiparos feleségén, aki testileg úgyszólván magatehetetlen, azonban meggyőződésével és fáradhatatlan tetterejével, hatalmas anyagi eszközeit sem kímélve, olyan áldozatosan harcol a békéért. Mert, mint az L SA egyik leggazdagabb polgárának a felesége, mint annyi más gazdag asszony a tőkés világban, igazán „nyugodtan“ foglalkozhatna például inkább villái szépítésével, aranyhalak tenyésztésével, festészettel, irodalommal ... Az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi hónapokban kitört az óvóhely-építési láz. Eatonék pedig igazán megengedhetnék maguknak, hogy akár száz méter mélységben, esetleg a Colorado hegység szikla rengetegében építtessenek maguknak — akár egy földalatti palotát is, ha csak magukra gondolnának. De nem: szóban és írásban, osztályos társadalmi helyzetükre való tekintet nélkül küzdenek a népek békés együttélése érdekében — az atomőrület ellen, az életért. Január első napjaiban a csehszlovák sajtó is közölt fényképeket azokról a tüntetésekről, melyeket a londoni nők rendeztek a brit miniszterelnök székhelye előtt az atomfegyverkezés ellen, az általános éé leszerelésért. Ez a tüntetés is Eatonné asszony felhívásának gyümölcse volt. Megmozdultak a norvég, a dán, a francia, de az amerikai asszonyok is. S — amint a felhívás szólt — a hatvankettes év minden havának első napján ismét kivonulnak majd, hogy sürgessék a világbéke megerősítését azoktól az államférfiaktól és azokban az országokban, ahol ez a követelés nem képezi az uralkodó gondolatot. A kis Ivana rámmosolyog a tavaszelői napsütésben... Szépen megnőtt a kislány az elmúlt hónapokban. Jár, beszél, de még nem értené meg, hogy is került szóba az Eaton házaspárral folytatott beszélgetésben. A sajtóértekezlet előtt ugyanis körinterjút készítettem a bratislavai repülőtéren, majd a repülőgép utasaival is. Megkérdeztem tőlük, vajon ők mit kérdeznének neves amerikai vendégünktől. A vélemények megoszlottak. Voltak, akik nagy megbecsüléssel emlegették, de egyesek kétségbe vonták, hogy egy ilyen gazdag ember valóban ki tudja-e fejezni dolgozó honfitársai érzelmeit és befolyásolni tudja-e tőkés társai tevékenységér. Ivana mamája és nagymamája azonban röviden ennyit mondtak: „Kérjük, mondja meg vendégeinknek, hogy mi a békét szeretjük...!“ Es Ivanára mutattak. Cyrus S. Eaton: „A békeharc iránti érdeklődésem nem régi keletű... Hat évvel ezelőtt szovjet vendégeink voltak, akik az USÁ-ban jártak és szerettek volna egy élő kapitalistát látni... A külügyminisztériumban rám esett a választás. így aztán megérkezett hozzánk Adzsubej, az „Izvesztyija“ főszerkesztője és néhány munkatársa. Kitűnően telt a hétvég. A farmon voltak unokáim is, akik igen megszerették a szovjet újságírókat, felváltva az ölükben vagy a nyakukon ültek, s ők ebből a családias magatartásból nyilván azt érezték ki, hogy ha nálunk valaki is gyűlölné a Szovjetuniót, bizonyosan ennyi nyájassággal nem találkoznának... A búcsúzásnál már tisztában voltam azzal, hogy igen tehetséges embereket láttam vendégül, ők viszont meggyőződhettek arról, hogy él az USA-ben egy nagyiparos, aki fegyverkezésen egy dollárt sem keres, s az a vágya, hogy az emberiség békében éljen. Hát így kezdődött az én békepályafutásom...“ Eatonné asszony: „Megkapott beszélgetése Ivana hozzátartozóival... Ha esetleg találkozik velük, kérem mondja meg nekik: Hiszek abban, hogy nincs a világon egyetlen asszony sem, aki gyermek láttán — fajára, származására való tekintet nélkül — azt kívánhatná, hogy az elpusztuljon. Hiszen a gyermek a jövő! Bármelyik gyermek, minden gyermek... És állítom, hogy ez a véleménye minden amerikai asszonytársamnak. Adja át üdvözletemet a kis Ivanának...“ SOÓS ERVIN „AZ ÉSZAK-INDIAI JAIPUR egyik falucskájában 7000 ember jelenlétiben egy asszony önként a máglyára lépett ama régi hindu szertartás szerint, amely megkövetelte, hogy a feleség ne élje túl férjét” — szószerint Így jelentették a nyugati lapok. Megint egy kis „csemege” a Kelet elmaradottságáról. Igaz, hogy kisebb betűkkel, valahol a cikk alján azt is megírták, hogy a hatóságok szigorú vizsgálatot indítottak és öt embert letartóztattak az elégetésben való bűnrészesség miatt, mert hiszen Indiában 1829 óta tilos az özvegyégetés és bűncselekménynek tekintik De hát nézzük csak meg, hogy is állnak a babonákkal a ,,felvilágosult” Nyugaton?! X X Minden nyugatnémet patikában kapható a ,,Teufelsdreck” — az ördögsdr. Áruházakból utánvéttel is lehet ,,boszorkdnyfüvet”, ,,Alraunegyökeret" (emberformájú gyökér) rendelni. Vannak szereik, melyek segítségével „összeköttetést lehet teremteni az elhunytak szellemivel" és majd minden könyvkereskedésben kapható „A boszorkányűzés receptkönyve" (három élve megpörkölt vakondok elfogyasztása lázat csökkent). A berlini lapok szerint a 10 000 nyugatnémet „boszorkányűzőnek" bizony szép jövedelme van. Hívják őket, ha a malac nem akar enni, ha a gyermek lázas, ha a vaj nem akar összeálló. .. A legolcsóbb „vizit" száz márkába kerül. Ezt a hírt megerősíti a „Deutsche Medizinische Informationsdienst" is. A. boszorkányűző „megmagyarázza", honnan származik egy-egy nyavalya. Természetesen valamelyik gonosz boszorkány „szemveréséiől!" Ezek c szegény, többnyire egyedülálló idősebb asszonyok, akik ilyesfajta rágalmazások álaozataivá válnak, nem mernek védelmet keresni a bíróságoknál. mert a bíró urak igen sok esetben a ,,boszorkányűzőt" hagyják futni. Ezeket a megfélemlített asszonyokat falujukban mindenki megveti, esetleg még meg is szidják, összeverik, üldözik őket. Nyugat- Németországban ötven-hatvanézerre becsülik számukat. \ A hatóságok pedij tűrik ezt a boszorkányőrületet. Bonnak nyilván szüksége van a butaságra, tehát senki sem lép fel ellene. A tudatlanokkal, akik valami „ismeretlen hatolomnak" vannak kiszolgáltatva, azt lehet csinálni, amit akarnak. A háborús hisztéria és a boszorkányőrület pedig úgyszólván egy talajból terem. Hát ilyen foltok is vannak a Nyugat „felvilágosult" ábrázatán, mert csak a kapitalizmus rendszere tűrheti el, hogy a holdrakéták korában a Földön még a legsötétebb középkor maradványai uralkodhassanak'-se-7
