Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-21 / 4. szám

I •• л гг • kővetői Ugyan ki ne ismerné manapság Gaganovát, a szovjet szövőnőt, aki a kommunizmust építő dolgozó asszony példáját adta azzal a tettével, hogy munkahelyéről, ahol jól keresett és ahol kiváló munkacsoportban végezhette teendőit, egy gyengébb csoportba ment át segíteni. Hazánkban már eddig is számos követőre talált a hős szovjet asszony példája, többek közt a bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzem­­bán — Kaincová Magda és Hoferová Milada személyében is. Most mindketten itt ülnek az üzemi szak­­szervezeti bizottság parányi, de gondosan berendezett elnöki szobájában. A szelíd téli napsugarak körültáncolják piruló arcukat. Tekintetükből az egyszerű, becsületes dol­gozó asszony nyíltsága és egyenes jelleme ükröződik. Fehér, kötött sapkájuk alól A csoport tagjainak szüksége van pihenőre. csintalan haj tincsek kandikálnak ki s ez mosolygós arcukat még vidámabbá — ro­konszenvesebbé teszi. Magda a fiatalabb. Bátortalanul, feszélye­­zetten ül a széken, mintha valami rosszat tett volna s most azért kellene felelnie. Pedig dehogy tett rosszat! Sőt! Hős ő, a munka, a mindennapi élet hőse! Mégis, amikor magánéletéről kérdezem, alig rebeg valamit. Patrlová Berta, szakszer­vezeti elnöknő egészíti ki félénk szavait: — Magda régi jó barátnőm! Közvetlenül a felszabadulás után jöttünk a gyárba s az első évek bizony nehezek voltak. Néha tizen­hat órát is dolgoztunk, hogy a korszerűtlen gépekkel teljesítsük a tervet s a gyárban alud­tunk, hogy minél jobban kihasználhassuk az Ducárová Vilma, a remeg mestere figyelmezteti a csoport legfiatalabb tagját, Budajová Marillát: vigyázz, csak óvatosan, oz orsó gyorsan forog I időt. De Magda sorsát még százszorta nehe­zebbé tették családi gondjai! Igen, nem tévedés, családi gondjai, bár akkor még alig volt tizenhat éves! öten voltak testvérek s a család apa nélkül! Míg anyja élt, neki is könnyebb volt, de a fizetést így is haza kellett adnia az utolsó fillérig. Édes­anyja azonban nem bírta sokáig az ember­­feletti munkát, 1952-ben meghalt. Magda még nem is volt húsz éves, s a népes család gondjai teljesen az ő vállára nehezed­tek. Ö volt a legidősebb. A rakoncátlan három fiú és az anyai szeretetet vágyó kis Julika nevelése és gondozása emberfeletti áldozato­kat követelt a fiatal lánytól. Kimondottan nehéz sora volt!... S a fejét mélyen lehajtó Magdának, — mintha megannyi drága, tiszta gyöngyszem volna, — peregni kezdtek a könnyei. Maga az elnöknő is nagyon elérzékenyülve foly­tatta : Mondogattam neki, adja be a gyere­keket valamilyen intézetbe — hiszen teljesen tönkre teszi magát, ha így folytatja. Am ő hal­lani sem akart erről! Bízott az erejében, s magam tapasztaltam, nagyon jó volt a test­véreihez! Sőt, talán az is volt a baj, hogy túlságosan engedékeny volt, dehát mit kezd­hetett ez a gyönge teremtés a három haszon­talan kamasszal? Ahogy a gyerekek nőttek — nem hogy könnyebb — de nehezebb volt a helyzete! A két idősebbik fiútestvér hamarosan dol­gozni ment, de pénzüket nem adták haza, sőt, ha Magda nem tett valamit a kedvük szerint — meg is verték! Igen, ez volt a hála azért, hogy feláldozta értük az ifjúságát! Akkor még én is csak egyszerű munkásnő voltam s vajmi keveset tehettem az érdekében, de az üzemi szakszer­vezeti bizottság közbelépésére a fiúk enge­dékenyebbek lettek. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy Mag­dát — bármilyen keserves is volt otthon a sor­sa — a gyárban mintha kicserélték volna! Sorra túlteljesítette normáit, a tervet, má­soknak is segített és ritkán volt szomorú! Magdának már felszáradtak a könnyei. A „munka" szó említésére csillogás, élénkség lopózott a szemébe, mintha valami nagyon szépet emlegetnének előtte! Amikor azonban az elnöknő a következő témához ért, ismét patakzani kezdtek a tiszta lelkiismeret, az őszinte asszonyi szív magával ragadó könnyei. — Alighogy felcseperedtek a gyerekek s egy kicsit szabadabb lett az élete, újabb csalódás, keserűség töltötte el fiatal lelkét Volt egy nagyon komoly udvarlója, aki gá­ládul visszaélt a sokat próbált lány tiszta, makulátlan, őszinte rajongásával, szeretetével! Elhagyta őt s most egy négyéves kislánya van tőle. Fényképexte: JINDRICH VLACH

Next

/
Oldalképek
Tartalom