Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 4. szám
Nem Csáky szalmája Mudronovo kis és fiatal falu, úgyszólván a felszabadulással született. A postásnak nem kell túlságosan megerőltetnie agyát lakosai nevének észbentartásávai. Munkaszerető, derék nép lakja a községet, összetartó emberek. Pedig jóformán mindegyikük más vidék szülötte, máshonnan vetette ide őket az élet. Slovák János, ez a szélcserzett arcú, szikár, középkorú ember e falu szövetkezetében a csősz tisztségét látja el. Mégpedig amint azt a helyszínen láttuk, tapasztaltuk, — becsülettel. Abban, hogy a szövetkezetesek körében megszilárdult a „miénk" becsülete, nem kis része van Slovák bácsinak is. Azt szokták mondani, hogy a lónak négy lába van, mégis megbotlik néha, mennyivel könnyebben megbotolhat az ember, amikor о természet csak két lábbal ajándékozta meg. Természetesen, itt aztán igazán nagyon is érvényes az a mondás, hogy embere válogatja. De azért van a csősz, hogy elejét vegye a nemkívánatos dolgoknak, akinek pedig hajlandósága lenne rá, hát elvegye tőle a kedvét. A csősz tekintélye a faluban attól függ, hogy viselője hogyan őrzi azt meg. Itt azután nagyon érvényes az a követelmény, amely semmiféle megalkuvást nem ismer. Mert ha a csősz egyszer „megbotlik", oda a tekintélye, ennek pedig a közösség vallaná kárát. Slovák bácsi is ehhez tartja magát. — Egyszer, amikor a szövetkezet földjét jártam, — mondja — gyanús mocorgásra lettem figyelmes. Hopp - gondoltam, itt valami nincs rendjén, képletesen szólva, kecske jár a káposzta körül. Mert az igaz úton levő nem rejtőzködik a csősz elől. Úgy is volt. Csakhamar előkerült a tettes is, egy asszony személyében, meg a zsákmány is, jókora batyu formájában. Mindebben, úgy tűnik, semmi különös nincs - folytatta Slovák bácsi. — A csősz megfogta a tolvajt. így van ez rendjén I Csakhogy a ludas rokonom volt, mégpedig nem is távoli. Rimánkodott is erősen, hogy ne szégyenítsem meg a falu előtt. — A vége az lett, hogy a rokon aszszany hónapok hosszú során át még a fejét is elfordította, amikor találkoztam vele. Mert mondanom sem kell, hogy bizony nem titkoltam el az esetet. Rokon — nem rokon — gondoltam — mindnyájunk vagyonának megbecsülésére kell megtanítani azokat is, akik ezt „Csáky szalmájának" nézik. így van ez rendjén, Slovák bácsi! G. E. 4 „Щ 6У01С1 0' Nem tudom volt-e valaki nálam büszkébb Alsószelire? A falu harcos múltjára, kommunistáira — köztük sok asszonyra, — akik a felszabadulásig a szabadság és a dolgozók országa megteremtésének eszméit terjesztették s öntudatos, felvilágosult embereket neveltek ebben a mátyusföldi faluban... A felszabadulás után lelkesedéssel indult meg a munka: faluszépítés, szövetkezet-alakítás, tanfolyamok. Minden akcióban, ahol csak szükség volt rájuk az új élet kialakításában, az asszonyok jártak az élen. Később egyik évben jobban, a másikban gyengébben ment a munka. És mikor az ember azt várta volna, hogy múltjához méltón most is felzárkózik a falu és a szövetkezet a legjobbak közé — nem tartottak lépést az elsőkkel, hanem a közepesek közé jutottak. Igaz, a járásban a legjobbak közé tartozik. Az 1948 hektár mezőgazdasági földterületen szépek a terméseredmények és a tíz korona munkaegységenkénti előlegen kívül még év végén is jut a tagoknak valamicske részesedés. Az állam iránti felvásárlási kötelezettségeiket is teljesítik, mégsem megy úgy a faluban minden, ahogyan kellene. Mert ELMARADTAK A FEJLŐDÉSBEN, különösen ami az asszonyokat illeti. Harmadik ötéves tervünk második évében járunk, célunk, hogy az asszonyok ezreit kapcsoljuk be a munkába és növeljük szakképzettségüket. Az alsószeli asszonyok pedig még mindig házuk négyfala között ülnek. 391 tag közül csupán 67 nőtagja van a szövetkezetnek. Igaz, csúcsmunkák idején szorgalmasan elmennek a többiek is, hogy a „kimért“ cukorrépát, kukoricát megkapálják. De azonkívül, hogy a rájuk rótt kötelességeket teljesítik, semmi közösséget nem vállalnak a szövetkezettel, csak férjük szavain rágódnak néha hogy így, vagy úgy kellene tenni, miért nem csináljátok másképpen. SOK VOLT A FIATAL a szövetkezetben, most azonban nagyon megcsappant a számuk. Épül a buslo Salán, amely gigantikus méreteivel, gyönyörű munkaterveivel, jó munkalehetőségeivel vonzóbb, mint az itt-ott már gépesített, de alapjában véve még mindig nehéz testi munkát igénylő földművesszövetkezet. — A fiatalokat nem vonzza a mezőgazdaság — mondja Vankó elvtárs, a szövetkezet elnöke, azért mennek el. — Nem is olyanok ezek, mint mi voltunk — teszik hozzá szokás szerint az idősebbek. Azt azonban elfelejtik, hogy a szülők nevelik a gyermekeket, s hogy a szülőket is nevelni kell. A párttagokon kívül asszony, — se fiatal — nem jár pártoktatásra, így bizony nem csoda, ha ideológiai fejlettségük csak annyi, amennyit az újságokból és a televízióból tanulnak. A szakmai oktatással sincs másképp. A szövetkezeti munkaiskolát még munkaegység ellenében sem látogatták a férfitagok. (Az asszonyokról nem is beszélve, de őket nem is hívta oda senki.) Csak egyetlen szakiskolát végzett embere van a szövetkezetnek, Brachma Pavel. Hat fiatal mezőgazdasági tanoncot taníttat most a szövetkezet, de már csak legyintenek, ha róluk van szó: — Akit mi kitaníttatunk, mind itthagy bennünket! Nem is csoda különben, hiszen kaptak egy mérnök-zootechnikust, akitől sajnálták a nagyobb fizetést, úgy hogy az három hónap múlva egyszerűen „elfelejtett visszamenni“ a szövetkezetbe. A szakember-hiány aztán megmutatkozik a rossz gazdaságosságban, n helytelen munkaszervezésben. így a tavalyi száraz esztendőben, amikor a gépeket nagyobb mértékben kihasználhatták volna (a legtöbb szövetkezetben munkaegységmegtakarítást értek el) ök 41 EZER MUNKAEGYSÉGGEL LÉPTÉK TÚL a tervezett keretet. Az aratást kétmenetesen végezték, a kapások gondozásának és betakarításának „hagyományos“ módszereit azonban még mindig nem számolták fel. Míg más szövetkezetben a háztájit is közösen művelik, hogy lehetővé váljon a gépek nagyobb fokú alkalmazása, addig itt a közöst is „háztájosítják“, sokszor csupán kézi sarabolóval könnyítve a munkát sarabolják a talajt. Ezért kerül sokba a kapások gondozása, betakarítása mindamellett, hogy 25 traktora van a szövetkezetnek. A tagokat nem teszik érdekeltté a termelés, a termelékenység fokozásában, sok megígért, s jogosan elvárt prémium kiosztása maradt el — aminek nem kis része van abban, hogy az embereknek rossz a munkához, a szövetkezethez való viszonya. A TÉLEN 73 SZÖVETKEZETI TAG MENT EL az iparba dolgozni. Többnyire fiatal lányok, fiúk, de néhány traktoros és több házaspár is. Menjenek, majd csak lesz valahogy nélkülük is — mondja Vankó József elvtárs, az elnök. — Könnyű neki így beszélni, — gondolhatja az ember, hiszen ott van a 100— 150 háztartásban dolgozó asszony, akikből pótolhatja a munkaerő-csökkenést. — Ha akarnak, jöhetnek. — mondja. Senkit sem fogunk hívni. Itt ülünk az irodában, ha jelentkeznek, felvesszük
