Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-07 / 3. szám
A SZOVJET NŐK BIZOTTSÁGÁNAK FELHÍVÁSA A VILÁG ASSZONYAIHOZ wtqáttatáU ЫшШ,ймЬ\ Mi, szovjet asszonyok felháborodottan hallottuk a volt hitleri tábornok, Adolf Heusinger újabb gaztetteiről szóló híreket. A szovjet kormánynak az USA kormányához intézett jegyzékében — melyet a rendkívüli bizottság jelentése alapján dolgozott ki, — lerántotta a leplet az egyik legkegyetlenebb hitleri hóhérról, a bestiális gyilkosról, aki véres nyomokat hagyott maga után a Szovjetunió és Európa területén. A múlt homályából kilépett az „Őrült Führer” bizalmasának undorító alakja, a háborús bűnös tábornok-hóhér, akit megkínzott emberek tízezrei átkoznak. Adolf Heusinger neve szerepel ugyan az emberiség és a béke ellenségeinek, a háborús bűnösöknek 1945-ben összeállított jegyzékében, azonban sikerült eltüntetnie nyomait, hogy kikerülhesse a nemzetek itélőszékét. Ez a gyilkos bandita, habár helye a vádlottak padján van, jelenleg Washingtonban a NATO háborús bizottságának elnöke. Szívünk és eszünk felháborodottan tiltakozik ez ellen a bohózatnak is valószerűtlen embertelenség ellen, amelyet a német revansisták és amerikai kenyéradóik művelnek. A leszámolást követelő emberi emlékezet nem felejt! Húsz év választ el bennünket a háború kezdetétől, attól, hogy a hitleri háborús gépezet a német imperialisták támogatásával megkezdte működését, mégsem tudjuk elfelejteni a borzalmakat, amelyeket átéltünk. A mi hazánkban nehezen lehetne olyan asszonyt találni, aki ne szenvedett volna pótolhatatlan veszteségeket ebben a háborúban. Felszáríthatják az évek annak az anyának a könnyeit, aki elvesztette gyermekét, enyhíthetik a korán megöregedett özvegyek bánatát, kisebbíthetik a katonaapjukat elvesztett árvák fájdalmát? Megszűnhetnek az asszonyok átkozni azokat, akik csak halált és pusztulást hoztak hazánkra? Nem, a háborút nem lehet elfelejteni, és nem lehet elfelejteni azokat sem, akik ezt okozták. Adolf Heusinger nemcsak idegen akarat nyomosára hajtotta végre gaztetteit, ő személyesen adott utasítást a falvak felperzselésére, a gyilkolásra, akasztásra, az áldozatok agyonlövésére. Az ő parancsára hányták sírba az ártatlan áldozatokat, asszonyokat, gyermekeket, öregeket. Heusínger tudomásával pusztították el mérges gáz segítségével a Kercsenszki kőbányában rejtőző partizánokat és azok családjait. Ő adott parancsot a belorusziai Krupki városban a nyilvános akasztások végrehajtására. Áldozatai között asszonyok, csecsemők, tízéves gyermekek voltak. Talán elfelejthetjük a szecskái — Brajszki kerület — asszonyok és gyermekek halálhörgését, akiket a fedezékben golyószóróval mészároltak le, a kétéves Válját, aki szétroncsolt karral kereste a holtak között édesanyját. El lehet felejteni dz élve eltemetettek szenvedéseit? Adolf Heusinger súlyos gaztetteire kevés még a legszigorúbb Ítélet is. Belenyugodhatunk abba, hogy Heusínger kezében ismét olyan erő és hatalom van, amely elég egy újabb háború kirobbantására? Nem! Ez g szovjet asszonyok válasza. Azoknak, akik Adolf Heusingert, a hitleri hóhért a NATO washingtoni központjának trónjára ültették, azt féléjük: A háborús bűnös Heusingernek a vádlottak padján a helye. Világ asszonyai, anyák, testvérek, lányok! Ne engedjük, hogy a puskaporos hordó mellé ismét odaálljon az elmúlt háború egyik kirobbantója! Felelősségre kell vonni Heusinger generálist, a hóhért! Az áldozatok vére bosszúért kiált! Az élők leszámolást követelnek! A Szovjet Nők Bizottsága — Amikor megismerkedtem a guineai asszonyokkal, példájukból következtettem, mit is várhatunk Afrika sötétbőrű asszonyaitól, írja Isabella Blume, a Die Frauen der Ganzen Welt című folyóiratban. Valóban, az asszonyoknak nagy szerepük volt a függetlenségi harcokban. Nemcsak a választások idején, hanem fegyverrel a kezükben is részt vettek a felszabadító mozgalomban. A függetlenség kivívása előtt esti kijárási tilalom volt az asszonyok számára. A nők azonban túljártak az eszükön és férfiruhába öltözve segítették férjeiket a harcban. A háztartásban dolgozó asszonyok nagyobb része még a régi mohamedán törvények szerint él. Azonban az új köztársaság törvénye forradalmi változást hozott az asszonyok életébe. Házasságot anyakönyvi hivatalban kell kötni. De a többnejűség ellen, — mely az asszonyok számára nagyon lealázó—még ma sem foganatosítottak törvényt és ezért minden erejüket latba vetik, hogy ezt törvényesen tiltsák be. rv felszabadult guineai asszonyok ünnepi felvoulása A többnejüségről így ír Isabella Blume: lehetőssége szerint egy férfinak négy, vagy több felesége is volt. Minden feleség külön helyiségben él, ahol rendet kell tartania. A férj minden nap másnál étkezik, a feleségek magukat látják el. Különben az egész napot szövéssel, fonással, nehéz munkával töltik. Ma már természetesen nagyon sok ember, főleg a fiatalok, önkéntesen iemondanak a tóbbnejűségröl. Guineában is megható az az igyekezet, amellyel le akarják győzni az írtóstudatlarisógot. Úgyszólván mindenki tanul és az iskolákban kora reggeltől késő estig egymást váltva tanulnak a tudni vágyó fiatalok és öregek. A guineai nép szerint is a példaadás a legjobb nevelő eszköz. Addig is, amíg az új házassági törvény életbe lép, igyekeznek elnöküket, Sekou Túrét, valamint többi vezetőiket utánozni, akik egynejűségben, példás családi életet élnek. L. E.
