Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-10-17 / 21. szám
nagy problémája- Hát azt meg hogy gondolják? Hisz eddig úgy hallottam, hogy a szövetkezet meg van elégedve a munkájukkal. Még az eddiginél is többet akarnak dolgozni? — Már eddig is többször említettük a taggyűléseken — magyarázzák a lányok — hogy érdemes volna nagyobb területen kertészkedni. Hisz ott van Dunajská Stredán a konzervgyár, meg közel van a város, kell ott a zöldségféle. — De hát összefügg ez a pártkongresszus előtti vitával? — kérdeztem tőlük egy kicsit kötekedve. — De még mennyire — felelik komolyan. Hiszen valamennyien CSISZ tagok vagyunk. Érdekel bennünket, hogy mi történik a világban. És most, hogy a kongresszus előtt olvassuk az újságokat és hallgatjuk a rádiót, rájöttünk: Ha elgondolkodunk afölött, hogyan tudnánk többet termelni, azzal nemcsak az országot segítjük, hanem közvetlenül a magunk jólétét — jövőjét — is kovácsoljuk. Mi úgy gondoljuk, hogy a legszebb kongresszusi felajánlás az lesz, ha kibővítjük a kertészetet. Legalább még egyszer akkorára, mint eddig volt, mert így nagyobb mennyiséget tudunk adni a közellátásnak. A vezetőség helyesen látja az ifjúság szerepét A szövetkezet vezetőségének tagjai is látják, hogy az eddig elért jó gazdasági eredményeket csak az ifjúság segítségével tudják továbbra is megtartani. A könyvelő például így nyilatkozik erről a kérdésről: — Az ifjúság? A szövetkezet jövőjét jelenti. A fiatalság a pártkongresszus előtti gyűléseken már letette a garast: a gépek segítségével többet, jobbat akar termelni, hogy nagyobb termést adjon a kútnikyi föld. A szövetkezet vezetősége úgy látja, hogy az ifjúsággal való törődés és a terméshozamok növelésének kérdése szinte egy kérdés, csak más és más oldalról nézve. Itt nálunk bátran megkérdezhetné akárki a lányoktól, melyik kívánkozik el a faluból... — A faluból? Miért mennénk mi el innen? — csodálkoznak. Hanem azért... — Hanem azért jobban is gondoskodhattunk volna már eddig is rólatok — fejezi be a vezetőségi tag a lányok megkezdett mondatát. A jövőben másképp akarunk'az ifjúságról gondos kodni, mint eddig. Az egyik kertészlány tréfásan megfenyegette az ujjával az ígérgetőt. — Aztán a szaván fogjuk majd a vezetőséget, ha a taggyűlésen azt értékeljük, mit tettek az ifjúságért. — Bátran megtehetitek — felelik nyugodtan a férfiak. — A pártvitával kapcsolatos gyűléseken nem frázisokat mondtunk! — A kultúrház építésének befejezésére gondolnak? — kérdik a lányok. — Pontosan arra. Meg a többi, az ifjúsággal összefüggő kérdés megoldására. Hogy ezután már ne a kocsmában kelljen a szabad időtöket tölteni, ha táncolni, szórakozni akartok. A szövetkezet taggyűlése elhatározta... — ...elhatároztuk, mondják a lányok, hogy most már befejezzük az évek óta készülő, de még mindig csak félig kész kultúrház építését. Mert a tagságot ne hogy nálunk nélkül képzeljék ám el! A lányok tudják, hogy a jövő évi termést már nagyobb területről szedik a kútnikyi szövetkezet kertészetében, de egyúttal azt is biztosan tudják, hogy jövőre a szabad idejüket már az új kultúrházban tölthetik. A kútnikyi szövetkezetben jól megértették, hogy a párt mit kíván hazánk minden egyes dolgozójától. A vezetőség az ifjúság nevelésének kérdését a szövetkezet legfontosabb kérdései egyikének tekinti. Ez meglátszott az ország fejlesztésével kapcsolatos vitában is. Tóth Mihály MÁRIA HOZZÁSZÓL Három gyermeke van Holá Máriának, a kútnikyi egyesített szövetkezet fejőnőjének. Harmadmagával — Hegyi Gizellával és Hegyi Idával együtt — tengernyi tejet kifejtek már a gondjaikra bízott 87 tehéntől, hiszen éppen most múlt három éve annak, hogy megalakult a brigád. És a rengeteg tej kitermelése, meg a gyermeknevelés — gondolják talán sokan — pontot is tesz Holá Mária tevékenységére. Pedig ez még korántsem minden, hiszen ő a nőbizottság elnöknője is. A napokban, hogy meglátogattuk Máriát és elbeszélgettünk vele arról, mivel járul ő hozzá, hogy valóra is váljanak a pártdokumentumban körvonalazott elképzelések a termelés növeléséről, — kellemes meglepetésben volt részünk. Holá Mária olyan tájékozottságról tett tanúságot, melyet csak azok érnek el, akik napi munkájuk mellett az újságolvasásra és a politikai tájékozódás többi módjára is tudnak időt szakítani. — Az okozza most nekünk a legnagyobb gondot, — mondta Mária, — hogyan tudnánk elérni az egyesített szövetkezetben is a régi színvonalat, mert ennek nemcsak gazdasági, hanem politikai eredményei is lennének a tagokra és a társadalomra nézve. Mi itt a tehenészetben megtesszük a magunkét. Nagyon helyesen látja a párt, hogy az állattenyésztési termelést nem lehet jelentősen fellendíteni a növénytermesztés — főleg a takarmánytermesztés növelése nélkül. Nekem mint állattenyésztési dolgozónak ez tetszik a legjobban a pártdokumentumból, mert ha elengedő takarmányt kapunk, ígérjük, hogy nem marad el a szövetkezet a tavalyi eredmények mögött. Aztán még valami eszébe jutott Holá Máriának. — Akkor lesz majd itt valóban virágzó mezőgazdaság, ha az időjárást is mi tudjuk irányítani. Ezt pedig el lehet érni. Mert ki gondolta volna régebben, hogy a talajjavítással annyit lehet lendíteni a terméshozamokon. Meg az öntözés!... Kész csodákat lehet az öntözés segítségével elérni. Ilyen avatottan beszél Holá Mária a mezőgazdasági termelés növeléséről. Csoda ez? Nem! Minden asszonynak kötelessége ez. (t) Fényképezte Lisicky 5
