Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-10-17 / 21. szám

о-I^щмр. -a falu

W.

Ш т

i

V.

— Ez az a híres kútnikyi szövetkezet? — kérdeztük a gazdasági udvar bejáratánál az egyik idősebb szövetkezetestől.

— Híres? — Miért lenne híres, húzódik mosolyra a bácsi szája a hollószárnyú bajusz alatt.

— Hát azért — próbáljuk magyarázni — mert országszerte azt beszélik, hogy tavaly itt harmincöt korona jutott egy-egy munkaegységre.

— l-i-itt? — csodálkozik a bácsi. De azért tovább mosolygott. — Hát azt meg ki mondta maguknak? Hogy milyen valótlanságokat össze nem beszélnek az emberek! Valaki biztosan meg akarta tréfálni az elvtársakat. Harmincöt korona munkaegységenként?

Mit tehettünk mást, dolgunkvégezetlenül elköszöntünk a bácsitól, abban a hiszemben, hogy valaki.lóvá tett bennünket. Hanem azért furcsán hatott az egész dolog, mert hát annyian be akartak volna csapni bennünket a járásban? Hiszen ha a közepes, vagy gyenge szövetkezetekben megkérdeztem, melyik EFSZ-t tartják a járás legjobbjának, mindig ilyenformán válaszoltak:

— Ha nekünk úgy menne a gazdálkodás, minta kútnikyiaknak...!

A rejtélyt aztán a szövetkezet könyvelője oldotta meg.

— Hát ilyen ember a mi mázsakezelőnk, az a nagybajuszé. Tréfakedvelő az öreg. Abban azonban igazat mondott, hogy tavaly nem harmincöt korona volt a munkaegység értéke, hanem harmincnyolc. Szövetkezetünk jó gazdasági eredményeket ért el az utóbbi években.

— Hanem — mondtam a könyvelőnek — faluszerte, meg a határban sok ilyen nagybajuszé embert láttam, mint a mázsakezelő. Fiatalt meg csak itt-ott.

— No, azért fiatal is akad itt szép számmal. Volt már a kertészeti csoportban a lányok között!

A csoportvezető méltán dicséri a lányokat

— Hogy milyenek a mi lányaink? — kérdezte Surman János, a kertészet vezetője. Olyan lányok ők, hogy nyulat lehetne velük fogatni. Ügyesek. Ma is, hajnalban öt órakor jöttem munkába, gondoltam itt a munkahelyemen még átgondolom a napi teendőket. Füleltem, mert gyanús hangok jöttek a paradicsomföld felől. Ki tudja, gondoltam, nem akarja-e valaki megdézsmálni a paradicsomot— hát elindultam a hangok irányába. Ahogy közelebb értem, látom, hogy bizony a lányók megelőztek a munkában. Valamennyien ott voltak a kertészetben s mind pontosan azt végezte, amit tennie kellett.

Szinte észrevétlenül siklik rá a szó a kongresszus előtti munkaversenyre. Mert valaki azt kérdezte a lányoktól, melyikük is tartja tulajdonképpen a paradicsomszedési rekordot.

— Aki egy-két kosárnyival lemarad a nap folyamán, — mondta Molnár Zsuzsanna, az

képes még itt maradni, hogy este behozza a lemaradást. Egyszóval: senkisem akar az utolsó lenni. Ez meg is látszik a teljesítményen. Naponta egy-egy lány hét-nyolc mázsa paradicsomot szed le.

— A párt XII. kongresszusa tiszteletére mi a legértékesebb kötelezettségvállalásuk? — kérdeztem a lányoktól.

— Az — felelte közülük az egyik — hogy még többet akarunk dolgozni.

LISICKY felvételei

1. Olyanok ezek a lányok, hogy az egész Csallóközben nem találnám párjukat — mondta Surman János, a kertészeti csoport vezetője.

2. Édes paradicsom termett a szövetkezet földjén.

3.Szaván fogjuk a szövetkezet vezetőségét, mondta Cifra Erzsiké. Mert a kongresszus előtti vitában megígérték, hogy végre elkészítik a kultúrházat, hogy a fiataloknak legyen hol szórakozniuk.

U. — É-én? A fél világért sem hagynám itt ezt a szövetkezetei — mondja Szabó Marika. Olyan jó itt a lányok között dolgozni) 5. Termelési értekezlet a paradicsomföldön.