Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-09-19 / 19. szám

N

em, ezúttal nem a tavaszi napsütésben csodálatosan pompázó gyümölcsfavirágokra gondolunk, hanem egyszerűen a hétköznapi, de nélkülözhetetlen burgonyára. És hogy lett a virágból burgonya?

A Vel'ká Lomnica-i burgonyanemesítő állomás ugyanis a burgonyavirág „gyümölcséből", a bogyókban levő magokból nemesíti az • új burgonyafajtákat. Természetesen ez nem megy olyan gyorsan és egyszerűen, hogy egy mondatban ki lehetne fejezni. Egy-egy új burgonyafajta hosszú évekig tartó türelmes, kutató, kísérletező, tudományos munka eredménye lehet csak, mert az új fajtának minden tekintetben jobbnak kell lennie az eddig ismerteknél.

Hogyan is történik ez a nemesítő munka? Ezt kérdeztük Ján Hlavác mérnöktől, a nemesítő állomás igazgatójától. Tömören így válaszolt:- A fajtaelőállító nemesítés a különböző fajták keresztezése útján nyert vetőmag előállításával kezdődik. A bogyókban képződő magot utóérleljük, kimossuk és kora tavasszal üvegházakba vetjük. A kikelt palánta, a magonc, kiültetése után lassabban, később rohamosan fejlődik, és még ugyanannak az évnek a végén gumót terem. Évente körülbelül 20—25 ezer gumót ültetünk ki, majd ezek terméséből kiválasztjuk a legjobb kétezer gumót, és újra elültetjük. E kétezer gumó mindegyike egy-egy új , fajta jelöltje. Számuk kiselejtezés után évről-évre csökken, míg végül sikerül olyan fajtát kiválasztanunk, illetve nemesítenünk, mely megfelel a követelményeknek,

S milyenek ezek a követelmények? Hlavác mérnök átvezetett bennünket az intézet laboratóriumába, ahol Anna Kubiková vegyészmémöknő adott választ erre a kérdésünkre :- A nemesítési célok közül legfontosabb a termőképesség, de az étkezési burgonyánál figyelembe kell venni a fogyasztók és a kereskedelem, az ipari burgonyánál pedig a feldolgozó üzemek igényeit. Ezért minden új fajtajelölt burgonyánál ízpróbát, és alapos vegyi elemzést végzünk. Az ipari télokra nemesített burgonyáknál nagyon fontos, hogy nagy mennyiségű keményítőt tartalmazzanak. Természetesen,

Büszke voltam és hullott a könnyem .. de most is boldog vagyok, mert jó a termés!“ — mondja a munkaérdemrendes Malákovo Helena

minden fajtánál ügyelünk a vegetációs (termesztési) idő lerövidítésére, és ami a legfontosabb a betegségekkel szembeni jó ellenállóképességre. Kizárólag egészséges, nagy ellenállóképességű burgonyafajták nemesítésével foglalkozunk. Eddig már három új fajtát nemesítettünk, a Tatrankát, Cajkót és Jarabinkát. A .Tátránkéból 450 mázsás hektárhozamot is elértünk már. Ezek az első szlovák burgonyafajták.

A kedves és szerény mérnöknő olyan „egy szuszra" mondta el a fentieket, hogy bizony volt mit tennünk, ha papíron is meg akartuk örökíteni síavait. E tudományos környezetben nyilván megszokta már, hogy a tudósok szabatos nyelvén válaszoljon a kérdésekre, azonban hangnemet változtatott, amikor Hlavác igazgató tréfásan megjegyezte:

— Nocsak, a nagy túra után igen hamar belejöttél a munkáiba!

A mérnöknő halkan válaszolt:

— Nekem a munka a legkedvesebb és legnagyobb „túrám", de nem tagadom, szeretek utazni is.

Elgondolkodott, majd ezt mondotta:

— Tegnap érkeztem meg a Szovjetunióból, nagyon szép és felejthetetlen három hetet töltöttem ott.

Elmélázó tekintetében különös fény csillant: talán a legszebb élményre gondolt, de néhány pillanat múlva ismét „csevegő" mosoly ült a szemében, és készségesen beszélni kezdett a laboratórium egyéb feladatairól.

Az intézet nemcsak fajtaelőállitó, hanem fajtafenntartó nemesítéssel is foglalkozik. Ez az utóbbi a burgonyánál a degenerálódás (a gumó leromlása, életrevalóságának csökkenése) miatt nagy jelentőségű. Egyegy burgonyafajtát úgy kell fenntartani, hogy termőképessége évről-évre megmaradjon. Ennek módja, a klon- szelekció, ami a burgonyafajta értékesebb egyedeinek kiválasztását és továibbszaporítását jelenti. A laboratórium ebbe a munkába is beleszól, főleg a kiválasztott burgonyák tápértékének, vegyi összetételének meghatározását illetően, a legnagyobb feladat azonban ezen a szakaszon is a nemesítőknek jut.

Fabó János nemesítőt a burgonyaföldön találtuk az övéi közt. Mert Fabó János csoportvezető is egyszemélyben, mégpedig egy szocialista munkabrigádnak az első embere.

— öt burgonyafajta fönntartásával foglalkozunk, — kezdi mindjárt a> fő témával—, ezek a Krasava, Ambra, Tátránké, Cajka és Jarabinka. A Tatranka ipari burgonya, úgynevezett „keményítő krumpli“, nem degenerálódott a déli vidéken sem, már több éve bő termést hoz. Jól tudom, mert gömöri származású vagyok, s felénk is ültetik ezt a fajtát. A Cajka bár fiatalabb, ugyancsak jónak bizonyult, mert a beteg-AZ ELSŐK

Valamikor nagyon gyakran jártam Méliibe. Egyszerű, nagyon szorgalmas emberek lakták a falu fehérre meszelt házacskáit. Sokat ismertem közülük, s most, amikor tizenöt év eltelte után a vonat-megállótól a falu felé igyekszem, kíváncsian tekingetek szét.

A keresztúttól a falu felé vezető töltés mellett azelőtt ősztől tavaszig szalmakazlak sorakoztak. S ma ? Ezen a helyen másfél millió korona befektetéssel a szövetkezet gyönyörű üvegházai sorakoznak. Többek között itt termesztik az egész Gömörben jó hírű méhi húsos paprikát, amelyet mindig szívesen vásároltak és vásárolnak a piacokon, ma a zöldségkereskedésben. Most is éppen paradicsompaprika szüret van. Rózsás arcú, kecses mozgású fiatal lányok hajladoznak, rakosgatják a szép friss árut. Ügy hallottam, az idén kétszázhúszezer korona bevételt terveztek, de ma úgy látják, ezt a számot legalább húszezerrel túlszárnyalják.

Az üvegházakkal szemben, a falu feletti hegytetőn, szinte gyártelepként hat az EFSZ állattenyésztési telepe, a szövetkezeti tagok büszkesége. Az istállók és gazdasági épületek egész sora épült itt óriási befektetéssel. A méhieknek azonban ez is kevésnek bizonyul. Az állatállomány állandó növelésével újabb istállókra van szükség, így hát az építkezés jóformán sohasem szünetel. A húsfelvásárlás nem okoz gondot, mindig idő előtt teljesitik a kötelezettségüket.

A felszabadulás előtt a faluszéli dombnak csak egyik oldalán építhettek házakat, de azt sem tették szívesen, mert a másik oldalon poshadt, zöld vizű békató éktelenkedett és kellemetlen bűzt árasztott.

Ez azonban már rég a múlté. A latyakos szúnyogtanya helyén új házsor épült, kényelmes családi házakkal, fürdőszobákkal.

A falu szívében sem áll már a régi, füstős kis kultúrház. Társadalmi munkával, szövetkezetükhöz, gazdasági helyzetükhöz méltó, korszerű nagy kultúrházat építettek. Egyszóval itt bőven akad nézni való, valóban óriási fejlődést mérhetnek le. A felszabadulás után