Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-19 / 19. szám
ségeknek kitűnően' ellenáll, jó íze van és szintén bőven terem, akárcsak a Jarabinka. A jó terméshozam azonban nemcsak a fajtafenntartástól függ, hanem a megfelelő talajelőkészítéstől és a növény lelkiismeretes gondozásától is. Feltétlenül szükséges az őszi mélyszántás (kivéve a •kimondottan homokos vidékeket), tavasszal a mélyen lazított porhanyós talaj biztosítása, az ültetőgumók jó megválasztása, a helyes ültetés, a többszörös boronálás stb., stb. Beszéde a tapasztalt szakember biztos magyarázata volt, de míg gondolatai a burgonyatermesztés problémáit firtatták, tekintetével kis csoportja munkáját figyelte. a kollektíva tagjai, láncok, asszonyok, valóságos „kis tudósok", mert az elméletet lényegében ők érvényesítik a gyakorlatban és ahhoz, hogy ez hibátlanul sikerüljön, mindkettőt kell ismerniök. Nem is tanulja meg az ő szakmájukat négy-öt évnél előbb senki! Rengeteg tapasztalatra van szüksége annak, aki az Intézet jó munkásává akar válni. Tanulnia kell, hogy kiismerje a tudományos burgonyatermesztés minden csínját-bínját. E kis kollektíva becsületes munkája nélkül aligha születnének az intézetben új burgonyafajták. Most éppen a burgonya betakarításával foglalatoskodnak. Óvatosan vágják a kapát a földbe, nehogy megsérüljön a gyökerek gyümölcse. A kifordított bokor helyét még gumikesztyűs kezükkel is átmatatják, mert igen fontos, hogy minden gumó napvilágra kerüljön. Ugyanis minden bokor termését külön rakják és külön mérik, és csak a legjobb gumókat válogatják ki továbbszaporításra. Ezért nem használhatják itt a burgonyakombájnt, vagy más felszedő gépeket, ám a munka így is gyors, mert a női kezek nemcsak óvatosak, hanem fürgék is. A kellemes nyárutói napsugarak és a friss tátrai szél, mely tovarepíti csilingelő kacagásuk, csak fokozza a munkakedvet. Igen, vidámak, csevegők, tréfásak valamennyien, de a munkájuk komoly. Eredményeikkel rekordokat döntenek, és másokat is tanítanak. Mert lényegében ebből a kis munkaközösségből indult országos útjára a nevezetes poprádi burgonyamozgalom, melynek jelszava: átlag 200 mázsás burgonyatermést minden hektárról! Az intézet nemesítő tevékenysége mellett kísérletezéseket végez a nálunk használatos burgonyatermesztési gépek minél tökéletesebb alkalmazását és kihasználását illetően. Aprólékosan tanulmányozza a talajelőkészítő, növényápoló, valamint a betakarítási munkálatok gépesítésének lehetőségeit és célja az emberi munka minimálisra csökkentése a burgonyatermesztésben. Fáradozásukat méltó siker koronázta, hiszen a poprádi járásban ma már nem egy szövetkezetben több mint 300 mázsás átlagos A tátrai csúcsokról friss szél fúj és csilingelő kocogásuk messze tovaviszi burgonyctermést érnek el hektáronként. Maga Ján Hlavác mérnök-igazgató csak ebben az évben 27 EFSZ-ben tartott ismeretterjesztő előadást a burgonyatermesztésről, több nyomtatványt és könyvet irt már az intézet tapasztalatairól. Nem véletlen tehát, hogy Helena Melákovó, a brigád egyik legtehetségesebb tagja május elsején útra kelt és Prágában átvette az állomásnak adományozott magas kitüntetést, a Munkaérdemrendet.- Büszke voltam és hullottak о könynyeim, — emlékezik Helena —, úgy éreztem, hogy ez az elismerés mindannyiunknak szól, Helénának, a férjhezmenésre készülő piruló leánynak, a bolgár származású Jordánová Bonkának, a lengyel Vilková Jozefinának és az intézet további 42 dolgozójának. Mert a poprádi mozgalom kezdeményezésével, az öt fajta fenntartásával és az első három szlovák burgonyafajta k+nemesítésével mind egy célt szolgálnak: legyen elég burgonyánk, mely nemcsak eledel, hanem hasznos takarmány és nélkülözhetetlen ipari nyersanyag is. Sándor Éva KÖZÖTT a méhiek sokat hallattak magukról. Szövetkezetük aránylag gyorsabban nőtte ki a gyerekcipőt, mint a környékbeliek. Jól gazdálkodnak, tudnak bánni a földdel, meg a pénzzel is. így aztán egyre gyarapodik,gazdagodik a közös, és vele emelkedik a tagság életszínvonala is. Munkájukban, gazdálkodásukban egyre keresik az újat, a jobbat; az új technika és technológia meghonosításával minden évben jobb eredményeket érnek el. A felvársárlás a tagság, a szövetkezet szívügye. A tojásfelvásárláson kívül nincs is hiba. Itt kell még javítani a jövőben. Nagyobb gondot kell fordítani a tyúkállomány növelésére, mert ez éppen olyan fontos kérdés népgazdaságunk, dolgozóink számára, mint bármely más. Orbán István a szövetkezet agronómusa. Még nem lépte át a harmincat, de nagy tapasztalattal rendelkezik. Először egyéves iskolára, majd technikumra küldte a szövetkezet. Minden lehetősége megvan arra, hogy az ott tanultakat most a szövetkezet hasznára, előrehaladására fordítsa. Elmondja, hogy járási és kerületi méretben elsőkként teljesítették a terményfelvásárlási tervet. Július 26-án kezdtek csépelni, öt nap alatt 24 vagon terményt vittek be. Többek között 480 mázsa első osztályú vetőmagot is szállítottak, ami — tudjuk — nem kötelező. Több mint 500 mázsa terményt adtak el terven felül. — Milyen hektárhozamuk volt? — kérdezzük az agronómustól. — Voltak olyan búzaföldjeink, ahonnan 53 mázsát arattunk le hektáronként. Az átlagos hozam 31 mázsa volt. A jövőben az a feladatunk, hogy a gyengébb minőségű földek hozamát talajjavítással növeljük. Az árpával is elégedettek vagyunk. A legalacsonyabb 30, a legmagasabb 41 mázsás hozam volt. A méhi szövetkezeti tagok valóban megérdemlik,hogy az elsők között emlegessék őket. GÁL ETA F. Spógil felvételei Но minden gumó ilyen lenne, ezer mázsát teremne egy hektár! Ez csak fantázia? Ki tudja? Lehet, hogy nemsoká ra...» a mérnöknő, az igazgató és a nemesítő már a jövőre gondol-Feró Spá£il felvétele
