Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-08 / 16. szám
“SI Sf ^ Г J S/QÍ Sokat dolgozott, gürcölt életében, mert szegény asszony volt. Napkeltétől — napnyugtáig hajtotta a kényszer. Előbb a földeken, később a hatalmas postástáska váltotta fel a kapanyelet. Ment, ment Etel néni sárban, fagyban és estére úgy elfáradt, hogy alig tudott fölállTM, ha leült. Akkor talán szívesen felhagyott volna a munkával, ha valaki levette volna elfáradt válláról a gondot. S most, ha valaki elmegy a nagyzellői szövetkezet baromfitelepére, egy eleven mozgású, mosolygós arcú nénit lát Rozimon Etel személyében, akinek arcán, mozdulatain nyoma sincs a fáradtságnak. Túl van a hatvanon. Nyugdíjas, az állam, c rendszer levette válláról a gondot, de lám, ő azt mondja, hogy nem fáradt, nem akar pihenni, mert most nem a kényszer hajtja munkába, hanem a lelkiismerete. Lekötelezettnek érzi magát, mert egész embernek nézik, megbecsülik. Tudja és érzi, hogy ebben az országban még szükség van az ő kezem unka jóra is. Nem csoda tehát, hogy a szövetkezet tagsága és az EFSZ zootechnikusa oly elismeréssel beszél Etel néniről. Jó munkaviszonyával, becsületességével érte ezt el. S azzal, hogy a kiscsibékből oly kevés az elhullás, hogy azt százalékban ki sem lehet fejezni. Irta és fényképezte: Kajtor Pál, Nagyzellő jaO urcci^ Egyre közelebb jutunk azokhoz a történelmi jelentőségű napokhoz, amikor összeül pártunk XII. kongresszusa. Hazánk dolgozó népe ezekben a napokban tudása legjavát adja munkájába és azon szorgoskodik, hogy teljesítse a kötelezettségvállalásokat. Kürt község dóig ózó népe méltón felkészül a kongresszusra, teljesíti kötelezettségvállalásait — írja levelében Kalocsa Mária. — A falu dolgozói közös felajánlást tettek, június végéig közel 11 ezer tojás felvásárlására kötelezték magukat. Ezt a kötelezettséget jóval túlteljesítették, mert június végéig több mint 15 ezer tojást szállítottak a közellátásnak. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet 75 százalékra, a magángazdák 73 százalékra teljesítik egészévi tojásfelvásárlási tervüket. a gyönyörű hegyes vidék szépségeivel. Asszonyainknak nagyon tetszettek az ottani szép, fényes szőrű hegyi tehenek. A kirándulás szép volt, mindannyian friss erővel láttunk ismét munkához. tély körüli park sbi val, amelyeket egyedin ßenkö Mária írja Dunajská Stredáról. — Felejthetetlen élményben volt részem és kilencven asszonytársamnak. A járási női albizottság szervezésében kétnapos jutalomkiránduláson vettünk részt. Voltunk tilinán, Treníínben, Kremnickán, láttuk a strecnói emlékművet, megnéztük a sliaii fürdőt, Kubint, P. 0. Hviezdoslav szülővárosát, megcsodáltuk az oravai erőműt és a Babia Hordn lévő menedékházban töltöttük az éjszakát. A csallóközi síksághoz szokott szemünk nem bírt betelni Három évvel ezelőtt Gömörön jártam — írja levelében В. I. elvtárs. — Akkor nagyon szép eredményeket ért el a helyi Vöröskereszt szervezet, ma azonban egy kicsit csalódottan jöttem vissza. Kevesebb a véradó, aztán mintha megtört volna a lendület íve. A vezetőség azon a véleményen van, hogy hiányoznak a vezetőségből az idősebb, tapasztalt elvtársak, akik annak idején jól szervezték a munkát. Reméljük kisegítik a fiatalokat, átadják tapasztalataikat, hogy Gömört ismét a jó hírneve miatt emlegessék. Göm őrtől nem messze van Beje. A Vöröskereszt helyi csoportja itt sem ér el nagy eredményeket, engem mégis meglepett valami. A nőbizottság aktív munkája. Halász elvtórsnő, a nőbizottság elnöknője eredményes munkáról tájékoztatott. Sikeresen befejezték a téli-iskolát, mindennemű kultúrmegmozdulásban részt vesznek, szorosan együttműködnek a szülői munkaközösséggel, rendszeresen törődnek a kas-Лр/esanyi Csemadok szervezete eredményes kultúrmunkára tekinthet vissza. A tavasz folyamán nagy sikerrel mutatták be Lovicsek Béla ,,Baj van a szerelemmel” című vígjátékdt, nemsokkal később irodalmi estet rendeztek, amely szintén nagy érdeklődésnek örvendett. A nyár alatt szünetel a kultúrmunka, de reméljük, hogy ősszel ismét olyan lendülettel kezdik meg tevékenykedésüket, mint az utóbbi évben. A nagybalogi asszonyoknak és lányoknak sem kell már 15 kilométert utazniok, ha bálba és színielőadásra akarnak menni. ibos Istvánné fodrásznő, gondoskodik arról, hogy a nagybalogi nők is olyan ápoltak és frissek legyenek, mint a városiak. (Pál Lászlóné tudósítása) MEGPRÓBÁLJA A három bíró leveti talárját — helyszíni szemlére indul. Kövessük ltjukat... A város fölött becsengetnek egy családi ház kapuján. Novák Annuskát keresik. Amíg őszhajú nagyanyja betessékeli őket a kertbe, mondjuk el röviden, mi járatban vannak. A vészcsengő a félévi iskolai bizonyítványban szólalt meg először: magaviseletből hármas! Ekkor döbbent rá az édesanyja, hogy valahol hiba csúszott kettőjük életébe. Ügy látszik, mégsem sikerült teljesen pótolni az apai gondoskodást — különváltan élnek már évek óta. Pedig Novákné igazán azt hitte, hogy lánya érdekében cselekszik, amikor előbb középiskolai tanulmányait fejezte be, majd főiskolára iratkozott. Tudásvágyán kívül bizonyosan az is fűtötte, hogy gyermekének többet tudjon nyújtani. Sokáig úgy látszott, hogy sikerül is megőrizni a családi harmóniát. Annus jól tanuló, szófogadó kislány volt. Aztán az egyik kisvárosból a másikba költöztek — és itt kezdődött ez az eset, amelyikből, reméljük, nem lesz tragédia. Ha édesanyja megkérdezte, mit csinált, míg munkájából hazatért, Annus mindig készen volt a válasszal: „Marikával voltam, tanultunk.., Marikával ugyan együtt volt, csakhogy tanulás helyett szórakozáson törték a fejüket. Társaságuk is akadt a szomszédos házak kamaszai között, akikre úgy látszik már nem illik a régies „csibész“ megjelölés, sajnos, inkább a „huligán“ szó felé hajlik az erkölcsi mérce. S miután a tanulásra szánt délutáni órákat szórakozással töltötték Novákék lakásán, ez az iskolai bizonyítványban ötösök alakjában jelentkezett. De megindult a szomszédok pletykaáradata is, s mire az iskolaév lezárult, már a rendőrség és az ifjúsági gondozó hatóság is kezébe vette az ügyet.- Néhány órával ezelőtt, a bírósági tárgyaláson, kemény javaslat hangzott el. Az ifjúsági gondozó képviseletében megjelent hivatalnoknő úgy érzem nem eléggé megfontoltan — a legszigorúbb büntetést követelte: „Küldje a bíróság Novák Annát — javítóintézetbe!“ A bíróság tagjai azonban nem fogadták el ezt a javaslatot, s emberséges érzésük levétette velük talárjukat... Napos kis kert. Néhány gyümölcsfa. A bokrokon már piroslik a ribizli. A három polgári ruhás férfi bemutatkozik. Nem kihallgatni jöttek Annust, hanem meg szeretnék ismerni. Kemény kis lélek van ebben a lánykában. Elkeseredett is. Talárt egyesek az elmúlt fél esztendőben túl rideg szavakat használtak vele szemben? Vagy szeretetet várt és szidást kapott? És ezért másutt és másnál kereste a szeretetet, amely nélkül nem lehet élni ? Fiatalka még ahhoz, hogy a szeretet és „szerelem“ között különbséget tudjon tenni! Egy elfoglalt, de kétségkívül szerető anya lánya, aki talán nem mindig válogatja meg szavait. És az eredmény ? Egy magába zárkózott, nagyon elkeseredett kis emberfióka öntötte ki szívét — új pártfogói — a talártalan bírák előtt. Igazságtalanul vádolnak engem. Én nem vagyok, s nem is voltam „rossz“... Diákszerelem, higgyék el, csak annyi volt! Miért is kell a felnőtteknek mindent eltúlozniok ? Noha panaszait talán maga is kissé eltúlozta, ez a három felnőtt hinni akart neki. S így egyelőre „fegyverszünetre“ került a sor. Persze — feltételekhez kötve. Ha Annus úgy érzi, hogy igazságtalanul vádolták, azt most a szünidő folyamán megcáfolhatja. Tanulással, szorgalmas készülődéssel a pótvizsgákra. Ha igazán belátta, hogy eddigi társasága nem a főiskolára, amelyre vágyik, hanem a lejtő aljára sodorja, úgy meg kell szüntetnie minden kapcsolatát eddigi „barátaival“. A kislány megígérte, hogy — megpróbálja. Ez a meglehetősen tartózkodó szó meggyőzőbben hangzott, mint a buzgó — talán félelemből eredő — igenlés. Majd meglátjuk... A késő délutáni napsütésben három hallgatag férfi rótta a város felé vezető utat. Édesanyja sem várja talán feszültebben, mint ők, vajon ebben az ügyben még egyszer talárt kell-e ölteniök. 18-EAS-
