Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-07-25 / 15. szám
KELETEN Mór akkor sokszor gondoltunk Kistárkányra, amikor elkezdtük az Ifjú szemmel című ankétünk első részét, amely a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok problémáival, feladataival foglalkozott „Nézzünk a jövöbe'' címen. Miért gondoltunk rájuk? Mert ha szétnézünk Szlovákia falvaiban, Kistárkány az. amely a legjobban megközelíti elképzeléseinket a jövő falujáról, ami a kulturális fejlődést, az emberek művelődését, a fiatalok munkához, szövetkezethez való viszonyát illeti. Elmentünk hót hozzájuk, hogy elbeszélgessünk velük, olvasóinkkal, a fiatalokkal ankétünkről, szövetkezetükről, problémáikról. Még sötétek voltak a kultúrotthon ablakai, amikor odaértünk. Csak a nyugodtan terpeszkedő épület körül sétálgatott néhány kislány, álldogált egy pár kerékpáros fiú. Amint kigyulladt a villany, megelevenedett a falu. Odaérkeztek az asszonyok, a táncpróbáról a lányok, fiúk, a gyakorló zenekar tagjai,1 a szövetkezet vezetői. Negyed óra alatt megteltek a széksorok. És a beszédhez, vitához szokott ember közvetlenségével beszélni kezdtek. Elmondták, hogy bizony fáradtan jöttek el az esti beszélgetésre. Hiszen reggeltől a határban dolgoztak. Meg előző nap szintén keveset aludtak, ugyanis a MATESZ vendégszerepeit falujukban, hét elején pedig járási CSEMADOK-napot rendeztek Kistárkánylban. De - mivel hozzászoktak ahhoz, hogy semmiből se maradjanak ki, ami szövetkezetükkel kapcsolatos, hát eljöttek. Nyolcvankét fiatal egy aránylag kis falu szövetkezetében - a szövetkezetek dolgozóinak hatvan felé hajló átlagos életkorát ismerve - felvetődik az emberben a kérdés, miért ragaszkodnak falujukhoz, szövetkezetükhöz? Sisko Magda, aki a 30 hektáros gyümölcsösben dolgozik, mint egész természetes dolgot mondja:- Szeretem a gyümölcsfákat. Büszke is vagyok rá, hogy permetezek. Igaz, hogy a többiek először kinevettek, hogy milyen tarka, sárga-zöld vagyok, meghagy milyen szép „ünneplőm" van. De amikor látták, hogy többet keresek mint ők, inkább irigyelni kezdtek. A zöldségeseknek jobb dolguk van, de nem cserélnék velük. — Mi sem veled — kontrázza meg Kirfk Katalin, és a többi „zöldséges" buzgón bólogat hozzá. — Nem lehet panaszunk a fiataljainkra — mondja Bálint István főkönyvelő. Inkább saját magunkat bírálhatjuk, hogy nem tudunk 6 Sisko Magdo, oki nem cserélne a zöldségesekkel Akikét Az első sorban nekik még többet, jobbat nyújtani. Azokon a munkaszakaszokon, ahal az új technológia már teret hódított, szívesen és szorgalmasan dolgoznak a fiatalok. De — például az állattenyésztésben, ahol még a régimódi termelési munkamódot nem váltották fel a gépek, alig találni fiatalt. Sokat jelent az új szociális biztosítás. De még jobb anyagi feltételeket kell teremtenünk — nálunk a kulturális fejlődés biztosítva van - és meg kell valósítanunk a kétműszakos munkaidőt. Ezt a többi szövetkezetre vonatkoztatva is értem, akkor nem lesz probléma a fiatalok szövetkezetben—maradása. — Amli pedig az ifjú szakembereket illeti - vette át a szót Fazekas Béla, a szövetkezet elnöke, — az iskolában úgy kell tanítani őket, hogy ne riadjanak vissza a munkától, ha látják a nehézségeket. t Erről írjanak a Dolgozó Nőben is, és arról, hogy a szövetkezetek se idegenkedjenek az újtól. Sok hasznos és értékes hozzászólás jegyében zajlott le a kistárkányi találkozó. Javaslatokat kaptunk további munkánkhoz és megszilárdult kapcsolatunk a fiatalokkal, akik már kicsit a jövőben járnak és ezért előre is látnak. Gépekre, kétműszakos munkaidőre van szükség a mezőgazdaságban Is — mondotta Bálint István főkönyvelő Nekem nincs panaszom a fiataljainkra — Fazekas Béla elnök szavait elégedetten hallgatják a megdicsértek Fényképezte: F. Spácil H. E.
