Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-07-25 / 15. szám

s akiknek Sirokay elvtárs, az SZKP sajtóosztályának vezetője, Szarul káné—Lévay Erzsébet, a Dolgozó Nő főszerkesztője, Sra­­mek Mária, a luceneci JNB női komissziójának titkárnője, Funk elvtársnő, a' Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságá­nak képviselője, Kyzur elvtárs, a luéeneci JNB titkára a beszélgetésen A Vefky KrtiS—i találkozás részvevői íc u n k DÉLEN Olyan izgatottan készültünk a találkozásra, mint az első randevúra. Mert az volt. Nem ismertük még személyesen azokat az asszonyokat, akikhez lapunk is hosszú utat tesz meg, amíg a félreeső kis falvakba eljut. A luéeneci járás magyar lakta községeinek asszonyait hívtuk meg a Kékkő melletti bányatelep, Veíky KrtíS kultúrtermébe, hogy végre megismerkedjünk. A szerkesztőség és az olvasók találkozása mindig nagy élményt, gazdag anyagot jelent. S különösen értékes ez olyan vidéken, ahol rit­kán fordul meg az újságíró, ahol az asszonyok keresetlen szavakkal, kissé bátortalanul, de őszintén formálják meg mondanivalójukat. Mert megbeszélnivaló akadt elég. Különösen Szarka elvtársnőnek, a Dolgozó Nő főszerkesztőjének buzdító szavai és Sramková elvtársnőnek, a já­rási női komisszió titkárnőjének konkrét beszámolója után. Az Ipoly-Nyitra-i Serfőző Mária vette fel elsőnek a beszéd fonalát. — Tudjuk, hogy küszöbön az aratás, siettünk hát a kapásnövények meg­munkálásával. Kukoricánkat, cukorrépánkat, krumplinkat mind meg­kapáltuk, a lekaszált takarmány 90 %-a is a kazalban van. Tojással sem maradtunk adósai a közellátásnak. Eddig 10 000 darabot szolgál­tattunk be. Egyedüli lemaradásunk a tejbeadásban mutatkozik, sajnos, nincs meg a tervezett marhaállományunk. Lassan beszédesebbé válnak az asszonyok. Mint jó gazdák, elsősor­ban szövetkezetükről beszélnek. Érzik, munkafegyelmükön, becsüle­tességükön múlik, teljesítik-e feladatukat, amit dolgozó népünk tőlük elvár. Megértették Szarka elvtársnő szavainak igazát: — Eszébe jutott annak az asszonynak, aki a szakajtóban tartogatta, vagy a beadás meg­kerülésével adta el a tojást, hogy ezzel a lépésével a háborús uszítók malmára hajtotta a vizet? Ugyanakkor talán éppen ez az asszony kér­dezte : mit tegyek a békéért, gyermekeim biztonságáért ? Ezt tartották szem előtt a vinicei szövetkezetben, amikor a pártkong­resszus tiszteletére idő előtt 100 %-ra teljesitették a húsbeadást, 4 nappal korábban befejezték a kapálást és kiirtották a burgonyabogár első nemzedékét. Bartos elvtársnő hozzászólt a Dolgozó Nő ankétjához a szolgáltatásokkal kapcsolatban. — Sajnos, Vinicán nem vált be a mozgógyűjtőhely. Pontatlanak voltak és a ruha sem volt szép. Haza­térve azonban újból felvetem a kérdést, létesítsünk legalább egy gyors­mosodát. Milyen jó szolgálatot tenne a nyári idénymunkák alatt! Bátorodnak az asszonyok. Munkaeredményeikről számolnak be, s beszélnek nehézségeikről. Kitűnik, hogy Sirakovón, Prsán a szövet­kezet problémái szorosan összefüggnek azzal, hogy még a nők egyen­jogúságával sincsenek tisztában. Ide bizonya járás és szerkesztőségünk dolgozójának is el kell jönnie, hogy a helyszínen nézzen a dolog után. — Előfizethetjük a Dolgozó Nőt ? kérdi a kiaíovi nők nevében Su­­chánszky Margit. — Amikor a gyűlésre. indultam, pénzt hoztak az asszonyok, hátha itt előfizethetem a lapot. Eddig ugyanis azt mondta a postás, csak akkor vehet fel új rendelést, ha valaki lemondja a lapot. Szerencsére jelen van a Postai Hírlapszolgálat dolgozója, s hallja a jogos panaszt, melyet mindjárt orvosolni lehet. A Dolgozó Nő pél­dányszáma emelkedett ez évben, s igenis, mindenütt meg lehet rendelni. Folyik a beszélgetés és mindnyájan úgy érezzük, nagyon hasznos volt ez az értekezlet. Ezt állapította meg Sirokay elvtárs, az SZKP saj­tóosztályának vezetője is, aki ugyancsak részt vett ezen a találkozáson és néhány közvetlen szóval fordult az asszonyokhoz. Felhívta figyelmüket arra a munkára, amely a sikeres aratás biztosításában rájuk vár és a beadási kötelességek teljesítésére. Beszélt a sajtó segítségéről napjaink nagy feladatainak teljesitésében és a levelezők munkájának nagy jelen­tőségéről. Kyzur elvtárs, a luéeneci JNB titkárának összefoglalójával búcsúz­tunk el az asszonyoktól. Megismerkedtünk, közelebb kerültünk olvasóink egy nagy csoport­jához, akik megígérték, ezentúl levélben keresik fel szerkesztőségünket, hogy lapunk tükrözni tudja a luéeneci járás asszonyainak munkáját, eredményeit és problémáit, Addig is, amíg újból személyesen is talál­kozunk. K. M. Elena Hríckovó, Vetlíy Krtii: A bányatelepen a nő­bizottság gondoskodik az ifjúság neveléséről is Kukolik Ilona, Homá-Do­­linka: A tojásbeadási ver­seny meghozta az ered­ményt Serfőzőné - Ipoly-Nyitra: Készen vagyunk a kapá­lással Tóth Mária, Csákányháza: Sok dolga van egy cso­portvezetőnek az új normák kiszámításánál Bodzár Anna, Ipolyszécs: Az asszonyok nehéz munká­ját lassan a gépek veszik át Fényképezte: Lisicky

Next

/
Oldalképek
Tartalom