Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-07-11 / 14. szám
Férfi létemre én is olvasom a Dolgozó Nőt. Üzemi szakmunkás vagyok és bár problémám ^jyéni jellegű, fúgy érzem, egy kissé az üzemi fiatalság problémája is. Ezért kérem, teg®k közzé levelemet, hogy az olvasók hozzászólhassanak, £iit tegyek ? Már apám is ebben a gyárban dolgozott, ahová a tanonciskola elvégzése után kerültem. Ma már jó szakmunkásként tartanak számon, megbecsülnek, szeretnek, örültek, amikor az esti ipariskolába jelentkeztem, melynek első évét sikerrel el is végeztem. Csakhogy éppen itt kezdődtek a problémáim. Csaknem másfél éve ismerem J. Juliskát. Munkásnő a gyárunkban. Szüléink jól ismerik egymást és nem vették rossz néven, amikor hazakísérgettem a csinos, mindig tiszta és jókedvű Jucit, szívben vették azt is, hogy együtt töltjük a szombat-vasárnap délutánokat. Szeretem Jucit, ez biztos és azt hiszem, ő ugyanigy ragaszkodik hozzám. Már közös jövőnkről is beszélgettünk és úgy terveztük, ősszel megtartjuk az esküvőt. Az utóbbi hónapokban azonban egyre több nézeteltérés merül fel közöttünk, s félek, a dolog mindinkább elmérgesedik. Arról van szó ugyanis, hogy számomra a munka nemcsak pénzszerzési forrás. Szeretem a szakmámat, a gépeket, örülök, ha valamit jobban, ésszerűbben tudok megoldani. És ebben nagyon sokat segit az iskola is. Ha valamit sikerül megoldanom, hiába mondom ezt Jucinak, nem ért meg. ö csak a havi fizetést tartja szem előtt, és sajnos, munkáját csak azért végzi, mert szeret szépen öltözni, gondtalanul élni. Boldog, ha szól a műszak végét jelző gyári sziréna, — pedig nem buta lány, még sokra vihetné. De ő nem! b^em érdeklik ^gépek, a technika, a munkahely szükségé* rossz számára. Semmi pénzért sem volt ijjajlandó elmenni például arra ía tanfolyama, ahol megtanulhatta volna az új önműködő gép kezelését, arról meg hallani sem akart, hogy velem együtt jelentkezzék az esti iskolába. Pedig most még megtehetné, amíg a szülei mellett él gondtalanul! Nekem meg milyen jólesne, együtt tanulni, beszélgetni problémáinkról ! — Engem csak Te érdekelsz, Karcsiként! mondja hévvel, amikor erre a témára kerül a sor és olyan bolondosán játékos, hogy még haragudni sem tudok rá. Félek azonban, hogy a távolság egyre nagyobb lesz közöttünk s mi lesz a következő évek folymán? Amióta iskolába járok, sokkal szélesebb a látóköröm, szívesen elmennék színházba, megbeszélném az olvasott új könyveket, — Jucit sajnos, az öltözködésen, táncon, esetleg a mozin kívül semmi nem érdekli. Ha meg már megvan a sok szép ruhája, hol tudná legjobban bemutatni, mint a vasárnapi korzón? Ezért jár olyan rendszeresen a templomba is, pedig tudom, egész vallásossága csak felületes, külső megnyilvánulás, — csakhogy ha a gyermekek nevelésére gondolok, (remélem, erre is sor kerül) ezzel kapcsolatban is problémáink lehetnek majd. Műhelyükben most alakul egy újabb csoport, amely a szocialista munkabrigád címért indul versenyre. Félek, mi lesz Jucival, hisz jelenleg igazán nem érdemli meg, hogy egy ilyen kollektívához tartozzon. Vagy talán éppen ez segítene rajta. Már nem tudom, mivel próbálkozzak. Az eddigi szép szó, rábeszélés, kisebb cívódások, nem vezettek eredményre. Legújabban azt is szememre vetette, hogy hetenként három estét az iskolában töltöttem — hiába magyarázom, hogy sokkal egyszerűbb most a tanulás, mint majd házasember koromban. Bár ő is ezt tenné! Közeledik az ősz és én egyr' határozatlanabb vagyok. Megnősüljek? Szeretem Jucit, de már nem látom olyan gondtalannak, nyugodmak közös életutunnat, mint annak előtte. Félek, hogy ő végleg megmarad azon a ponton, amelyen most van és az én előrehaladásom csak fokozni fogja köztünk a már most is megmutatkozó távolságot. Ezért kérem, aki tud tanácsot adni.- Írjon: mit tegyek? V. KÁROLY, Komámo i ec n i c a Mélyen a hegyek között eldugva fekszik Riecnica falu. A falu nevét viseli a völgyet átszelő kis patak is, melyen egy perc alatt körülbelül csak 45 liter víz folyik le, de ha huzamosabb ideig esik, a patak erősert megdagad. Árvíz idején, ahogy a feljegyzések mutatják, a kétszeresére is emelkedik a vízmennyiség és percenként eléri a 80 000 litert is. Ebben az évben Kysuca felett gyakran borús volt az ég, sok eső esett, néha hetekig is, megállásj nélkül. A talaj — ameddig bírta - igyekezett magába Szívni a vizet, de egyszerre a nedves föld súlya annyira megnőtt, hogy elvesztette évszázados egyensúlyát és megindult a falu felé. Nem. is föld, hanem egy kilométer hosszú és átlag kétszáz méter széles iszapár zúdult visszatarthatatlanul Riecnicóra. Több mint egy millió köbméter, 10—15 méter vastag iszapréteg. A falu felett lévő dombon állt a Lieskové nevű település. Május végén még ott volt - ma már nincs. Az iszapór három-négyszáz méterre sodorta le a völgybe. A régi faházakból csak szétzúzott roncsok tanúskodnak a szomorú valóságról, amely ez év június 2-án hajléktalanná tette az ottani embereket. * ‘ Szakembereink éjjé. nappel "dolgoztak, hogy megakadályozzák a vábbi szerencsétlenséget. SVRCEK felvételei Az iszapor nem kiméit semmit, ami útjába akadt A megrémült lakosságnak, akik ezelőtt csak isten irgalmasságában és két kezük erejében bírtak, emberek százai siettek segíteni: Hadseregünk egységei buldozérokkal, kotrógépekkel, helikopterekkel, tűzoltóink szivattyúkkal, vízgazdaságunk dolgozói csőfezetékekkel (melyekkel nemrég még a Handlova mellett fekvő íozie Chibty: hegyoldalán szivattyúzták az alattomos vizet) szakmbereink sokasága, szomszédok, jólbarátok. Elhagyták Családjaikat, hogy pártunk és kormányunk útmutatására közös erővel megakadályozzák a további szerencsétlenséget és segítő kezet nyújtsanak Riecnica és Lieskové lakóinak. Katonai helikopterek hordták a földcsuszamlás következtében megközelíthetetlen helyekre az egyes készülékeket, üzemanyagot, az elszigetelt lakosság részére az élelmiszert A tűzoltók éjjelnappal szivattyúzták a vizet és a katonákkal karöltve mentették a lakosság ingóságát. A szomszédos településék lakói faházaikban szállást biztosítottak hajléktalan embertársaiknak. Ma már csak egy-egy kólborgó baromfi bizonyítja, hogy nemrégen itt még Lieskové-telep állt, hogy a romok között napokkal ezelőtt emberek laktak ... Hetekig is elhúzódik még, amíg nedves talaj teljesen kiszárad és visszanyeri elvesztett egyensúlyát. Sok millió liter víznek kell még lefolyni a földalatti csővezetékeken, sok ezer óra áldozatos munkára van még szükség, hogy a mentők azzal a tudattal térhessenek vissza otthonaikba: Riecnica lakóit már semmilyen veszély nem fenyegeti. ANTON KORMÁN
