Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-04 / 7. szám
□ mongol népi forradalom 40 éves. Hogy negyven év alatt mennyire megváltozott a nők élete, ezt a Mongol Népköztársaság nemzeti hőse — Suche Bator életéről szóló film előadásából értettem meg világosan. Élet- és harcostársa mellett ültem, aki jelenleg a nőszövetség elnöke. Élénk, fiatal arcát szürke haj koszorúzza. — A forradalom előtt — mondja, a mongol nőt semmibe sem vették, ma kormányzatunk minden téren gondoskodik róla. —[Ezt az új életet testesíti meg körülöttünk minden nő: egy tanítónő, egy újságírónő, egy színésznő, egy üzemvezetőnő és az orvosi fakultás egyik docensnője. Fiatal tolmácsnőm is közéjük tartozik, aki különben Moszkvában tanul. Hogy a mai Mongóliát megérthessük, ismernünk kell a 40 év előttit is. Ebben az időben a mongol nép még nem tudott írni, olvasni, nem voltak kórházai, szülőotthonai. A gazdálkodás majdnem kizárólag az állattenyésztésre szorítkozott. A nomád életet élő pásztorok leírhatatlan nyomorban éltek és mindenben a gazdag földtulajdonosoktól függtek. Nem volt ipar és a kereskedelmet is csak a tevekaravánok révén bonyolították le. A fiatal embereknek mintegy kétötöde láma-kolostorokba lépett és idejét imádkozással töltötte. Mongólia ma A 180 000 lakosú Ulan Bator, Mongólia fővárosa fejlődő, épülő város. Érdekes ellentétet jelent, ha a szem az új, modern épületekről a távolabbi, rózsaszínbe, zöld és sárga színekbe vesző sztyeppére siklik, amelyet a messzeségben fenséges hegykoszorú övez. Ebben a modern városban, amely minden nap tovább terjeszkedik, ahol hatalmas iparkombinátok létesülnek, vannak még lakónegyedek, ahol a lakosság jurtákban (nemezsátor) él. A jurták majdnem olyan kényelmesek, mint bármelyik lakóház; óriási, köralakú, fehér nemezből készült sátrak, gyakran népművészeti díszítő-elemekkel. Belülről a falakat és a padlózatot vastag szőnyegek borítják. Középen áll a hagyományos kályha és egy asztal, alacsony ülőhelyekkel. Körben ODILE ARRIGHI: ШШ ь ШК г. falak mentén ágyak vannak és a háttérben, a bejárattal szemben, családi fényképek és... rádió látható. Aki ide belép, megismerkedhetik a mongol vendégszeretettel. Teával és sózott tejjel kínálják, vagy pedig nemzeti italukkal, a kumisszal, amely savanyú kancatejből készül. A mongol sztyeppén keresztül Autónk a sztyeppe felé vezető úton száguld. Jurtákból álló lakótelepek, beépített területek, birkanyájak mellett suhanunk el. Majd ismét a végeláthatatlan messzeség — itt-ott egy ügető lovas, a láthatárt magas hegyek zárják le. Estefelé új táj bontakozik ki szemünk előtt. Itt már bokrok, fák nőnek. A hegység lábánál, ezen a mondákban gazdag vidéken, kis magányosan álló házacskák láthatók, pagodaszerű tetővel. A legjelentősebb üdülőhelyek egyikére érkeztünk, ahol egész éven át kb. 3500 Ulan Bator-i munkás, diák és értelmiségi dolgozó tölti szabadságát. Másnap reggel utunk tovább vezet a 370 000 ha területű Batsumburi Állami Gazdaságba. Többször elismételtettük ezt a nagy számot és csak akkor vált érthetővé, ha átgondoltuk, hogy ennek az 1,531 000 négyzetkilométer kiterjedésű országnak csak I millió lakosa van. Az állami gazdaság vezetője jogos büszkeséggel beszél az állandó fejlődésről, amelyet 1953 óta, a gazdaság megalakulása óta elértek. Tervük, hogy belátható időn belül öntözési módszer segítségével — 20 000 ha területet fognak megművelni. Nálunk minden asszony részt vesz a termelésben — mondta — és mindent megteszünk, hogy munkájukat megkönnyítsük. Két szülőotthonunk és egy kórházunk van. Itt is,mint mindenütt az országban a gyerekek 7 éves koruktól kezdve iskolába járnak. A nomád családok gyerekei részére a központban internátusos iskola van. Averned fejőnő, a munka hőse jurtájában egy csésze tea mellett elmesélte élettörténetét: — Azelőtt önálló állattenyésztők voltunk. A mi életünk ugyan már sokkal könnyebb volt, mint a szüléinkké, de a gyerekek nevelése és az állatok gondozása nagyon sok időt igényelt. 1958 óta az állami gazdaságban dolgozunk. A munka újjászervezése révén több szabad időm van, tanulmányozhatom a Szovjetunió és országunk állattenyésztőinek tapasztalatait. Ma sokkal szebb lett az életünk. Az egyik fiam Ulan Bátorban tanul. A többi az állami gazdaság központi iskolájában. Mondják meg a világ minden asszonyának. „Mondják meg a világ minden asszonyának, hogy köszöntjük őket.“ Ezt hallani minden nőtől, akárkivel beszél az ember. — „Üzenjük, úgy érezzük, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Dolgozunk, hogy hazánkban a jólét napról-napra nőjön, hogy gyermekeinknek szebb élete legyen. Mondják meg, hogy mi a békét akarjuk és az a barátság, amely bennünket a világ minden asszonyával összeköt, nekünk mindennél drágább.“ Még sok szépet tudnánk beszélni a Mongol Népköztársaságról, természeti szépségeiről, embereiről, új életéről. Erről a csodálatos országról, amely 40 évvel ezelőtt lerázta középkori] elmaradottságát, hogy felépítse ragyogó jövőjét. GÖRÖGORSZÁG Monoklisiának hívják azt a görögországi, alig maréknyi lakost számláló falucskát, ahol egy évben kétszer ünneplik meg a nők napját. Először január 8-án. Ezen a napon a macedón nemzetiségű falucska utcáján még véletlenül sem látni férfiakat — ugyanis szobafogságra vannak ítélve. Háztartási munkát végeznek bezárt házaikban, kenyeret dagasztanak, sütnek, pelenkát cserélnek, mosnak, tisztogatnak, takarítanak. Ez a nap a monoklisiai asszonyoké. Ők ülnek az ivóban, ők kártyáznak, isznak és táncolnak. Cyönyörű macedón népviseletben járják az utcákat, s jaj annak a férfinak, akit ott találnak! De ha egy mégis kimerészkedne, azonnal olyan jéghideg tust kap, hogy arasznyi száraz hely sem marad rajta, ami bizony január 8-án még a délen fekvő Macedóniában sem valami é/vezet. Ez az ünnepély, a legidősebb asszony vezetésével, a reggeli órákba nyúlik. Másnap reggel aztán minden visszatér a maga megszokott medrébe... A görög tudósokat természetesen erősen érdekelte, honnan származik ez a szokás egy olyan országban, ahol az asszony soha nem játszott vezető szerepet a társadalomban. Rájöttek, hogy Monoklisia asszonyai thrák ősöktől származnak. És Thrákia az amazonok királysága volt, aZoké a legendás asszonyoké, akik, ha kellett, sokkal szenvedélyesebben tudtak harcolni, mint a férfiak. Lehet, hogy a tudósoknak sikerült az ünnepségek eredetét pontosan felkutatniok. De hogy Görögországban csak a monoklisiai asszonyok lennének az egyetlenek, akik az amazonoktól Forditotta: Bertha Gézáné származtatják le magukat?! Hiszen Tasszia Glezosz, Maria Loulesz, Eftichia Ceka az igazság és az emberiség érdekében folytatott mai harca túltesz minden történelmi és mondabeli asszonyi hagyományon is! VIETNAM Amazonokról ábrándozik Nu asszony is, a végsc kudarc előtt álló dél-vietncmi diktátor, blgo Dint Diem sógornője, aki női hadsereggel akar szembeszállni a növekvő partizánhadsereg hőseivel. Ez az asszony, akinek kezében összpontosul a kiterjedt Diem család még megmaradt hatalma, jelenleg magánhadsereget toboroz, amelynek 250.000 nőből kellene állnia. Miután ez a terve a dél-vietnami asszonyok között—enyhén mondva— köznevetséget váltott ki, hiszen melyik anya, vagy feleség hajlandó saját családtagja ellen harcba szállni, —
