Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-04 / 7. szám

1 i ónnak dolgok, amelyek minden körülmények között ér­vényesek. Ilyen többek között a nők életkora. Senki sem szívesen vallja be húszegynéhány fölött, hogy hány tavasz, nyár szaladt el fölötte. Még akkor sem, ha olyan fiatal, mint a budapesti „Agrotröszt" igazgatónője, Szán­tó Györgyné. Ha társaságban találkoznék vele és nem tudnám róla, hogy az egész ország mezőgazdasági gépeinek ügyét tartja kezében, jóval kevesebbnek vélném koránál. Azonban hivatalában látogattam meg, mégpedig olyan munka közben, amely nagy fe­lelősségtudatot, komoly élettapasztalatot feltételez: tizenhét válla­latának ezévi beruházási tervét, és a távlatokat beszélte meg munkatársaival — akik valamennyien férfiak. Ki ismerné fel benne a hajdani csepeli munkás lányt? Az egy­szer hopp, máskor kopp gyermekkor tulajdonosát, akinek álmai hosszabbra nyúltak, mint az éjszakák, és mindig ki akart törni о társadalmi ranglista neki adott sorából. Négy polgári — ennyi jutott számára a szülői adományból, de ennél többet nem enge­dett volna a tórsadálom sem, mondván: minek egy fuvaros lányá­nak gimnázium, továbbtanulás? Menjen gyári munkásnak. Találgatjuk mi lett volna belőle, ha megkezdett útján megy az élete, s fiatal lányként nem jön el az a tizenhét év előtti ta­vasz, amely elsöpri az előítéleteket, rangot ad az addig rang­nélkülieknek: emberi méltóságot. — Mi lett volna belőlem? — kérdti, s a múltban próbálja foly­tatni, — 1945-ben. — Beállók egy gyárba .. . Ha olyan valaki jön, aki vállalja velem a szegénységet, férjhezmegyek és . . . és élem a többi szegényasszony életét. Nagy variációk nem lettek volna. Ez az elképzelt élet még a legsimább, — a proletárasszonyok százezreinek hajdani távlata. A tizenhét évvel ezelőtt fiatal nő „eszmei szabadságlevélleT', nyitott sorompókon át indult egy vágyait befogadó, neki termett új világba. Csepel és Pest még bombaroncsolt, sebektől sajgó utcák, házak színtere. A jövő útjából \még el kellett lapátolni a törmelékeket, még újjá kellett építeni a várost. És ahogy százezrek tették akkoriban, lapátot fogott, talicskával romot takarított, s fi­zetség nélkül, de sorsot alakító elszántsággal segített eltűntetni a háborús nyomokat. Egy ideig tisztviselősködött, aztán asszony­fejjel tanulni kezdett. Hamar kivált társai közül, s különféle meg­bízatások teljesítésével felkeltette maga iránt a figyelmet: nehéz helyzetekben számítani lehetett rá mindig. Az ötvenes évek elején, amikor a mezőgazdasági gépellátás még szervezetlen volt, 18 férfi után, ő vállalta el mostani vállalata elődjének megszervezé­sét. Akkor még az ország parasztságának elenyésző százaléka volt csak termelőszövetkezetben és Szántó Györgynének elsősorban az egyénileg gazdálkodók gépi ellátását kellett biztosítania. Rá várt az a feladat, hogy a majdani szövetkezetesítésig felmérje, milyen gépből mennyire van szükség. Napról-napra meg kellett birkóznia a feladatokkal, s e küzdel­mek egybeestek a női egyenjogúság kiverekedéséért folytatott har­cával. Irányító munkája mellett elvégezte a közgazdasági egyete­met, s miközben munkájában is helytállt, nőtt a tekintélye mások előtt. Amikor a mezőgazdaság kollektivizálása befejeződött, vál­lalata az ország egyik legnagyobb vállalatává nőtt. Már nem a kisparasztok gépi ellátását kellett megszerveznie, hanem a nagy­üzemi mezőgazdaságét. Amikor a múlt év végén, három, — az ő vállalatához hasonló — mezőgazdaságot ellátó vállalat egyesült, mindenki természe­tesnek tartotta, hogy ő legyen a nagy tröszt vezetője. A földmű­velésügyi miniszter, Losonczi Pál elvtárs, aki nemrég még egy nagy termelőszövetkezetnek volt az elnöke, szintén dicsérőleg nyi­latkozott Szántó Györgynéről. Aktív termelőszövetkezeti elnökök fordulnak hozzá bizalommal ma is, ha gépet, vagy gépeket sze­retnének, s aratáskor ajándékba küldött búzakoszorúktól illatos a szobája. izenhét tavasz után Nyuglaíltlan kísérletező. Voltak vidékek, ahol tiltakoztak az esőt permetező gépek ellen. Élőszóval hiába érvelt Szántóné a többte melés lehetősége mellett, a szövetkezetek féltek a gép­vásárlással »járó kiadósoktól. Gondolt egyet: ingyen küldte le a vízszivattyúkat, s azt mondta: „Őszig használják, s ha nem tet­szik, adfolCTvissza". — Valamennyi termelőszövetkezet megvásárolta az öntöző-berendezéseket. Igazi, modern vezető, aki gépek nélkül nem tudja elképzelni az ember jövőjét. Ha falun, termelőszövetkezetekben jár, olyan he­lyen, ahol kevés a munkaerő, mindig számításokkal érvel. Magánéletében szerény, feleség és anya. Kislánya csaknem any­­nyi idős, mint a szabadság — tizenhat múlt. Már csak elbeszélés­ből tudja követni anyja keserves lánykorát. Számára történelem­könyvből tanulandó iskolai anyag mindaz, ami tizenhét évvel ez­előtt volt. És csodálkozik: miért ne lehetett volna régen is igaz­gató egy nő? Édesanyja személyes emlékeinek elmondásával igyek­szik kiegészíteni a történelemkönyvet... SZEMES PIROSKA az ország fővárosában, Szaigonban keres most híveket. Erőszakkal már sikerült is neki beöltöz­tetnie az első ,,önkéntesnőket’’. A bábparlament ,,nagy lelkesedéssel” szavazta meg törvény - javaslatát, amely szerint a szaigoni nyilvános házakat becsukják, s lakóikat katonai szolgálatra kötelezik. A nyilvános házakban 2000 szerencsétlen nő sínylődött, akiket valamikor rabszolgaként adtak el hozzátartozóik. Hogy igen kétes értékű testőr­séget fognak képezni Nu fővezérnő számára — nem kétséges. ALGÉRIA A gyilkosság mindennapi eseménnyé vált Algír­ban. Még a francia-algériai megállapodás nyil­vánosságra hozatala után is tömegestől gyilkolták az algériaiakat az OAS tagjai. így vesztette el a fiát egy öreg. magatehetetlen algíri édesanya is. Kis kocsmájuk volt egy elhagyatott csendes utcában Tirechéknek, ahol olcsón és jól lehetett étkezni. Az üzletet a fiától 30 éves Acheme vezet­te. Egy szép napon, amikor éppen ebédet szolgált fel a közeli szálloda alkalmazottainak és néhány idegennek, akik betévedtek hozzá, egy fiatal ember lépett be, akit úgy látszik Acheme azelőtt soha sem látott. A férfi elővigyázatosan — minden sietség nélkül hozzálépett az arabhoz, kihúzott a zsebéből egy revolvert s gondosan célzott. A négy lövés Acheme fejét találta. A merénylő még fegyverrel a kezében az ajtóhoz sietett és eltűnt az utca forgatagában. A vendégek kiáltozására néhány perc múlva megjelent a rendőrség s körülzárták a bejáratot. A tömeg közben vagy 100 főre nőtt az ajtó előtt. Voltak közöttük fiatal arabok, iskoláslányok, egy kövér esőköpenyes francia... A felháborodás legkisebb jelét sem mutatták. A gyilkosságok, a terror, a jogtalanság szörnyen elfásította már őket. Mintha a borzalmas merényletek és gyilkos­ságok nem is őket érintenék! Azaz mégsem \ Az át ellenben álló ház harmadik emeletének egyik ablakában megjelent Acheme édesanyja. Kétségbeesetten tárta ki karját a szemben levő kocsma felé, de valaki hátulról visszarántotta. Újból megjelent az ablakban és egy rekedt, fáj­dalmas kiáltással a járdára zuhant. Egy órával a gyilkosság után a halottas kocsi együtt szállította el az anyát a fiával. (es) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom