Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 1. szám
IMlrtKE ZAklADMÚCEHO CjíNA KSQVftlUCHLHO fUKjícowu ksc KA SjOVEKSkU A PROllf ASíSTlCkfHO BOpVHikA ZAHYKUl V SUCH9IVÍAIW 8-10*42 GtóO* SÄ* 1887-19« л eptember 18. Vasárnap délelőtt. A hideg északi szél ellenére a Steiner Gábor utca 2. számú ház előtt mind na*“ gyobb tömegre figyelnek fel a járókelők. Akik emlékeznek a régi köztársaság mozgalmi életére, azt hihetik, hogy a párt veteránjai gyűlésre készülnek. Meghatottan üdvözlik egymást pártunk régi harcosai, okik nemcsak Bratislavából, de a vidékről is eljöttek Steiner Gábor elvtárs emlékének adózni. Lassan leálltak a járművek. A régi elvtársak csoportját és Steiner Gábor itt élő leányát, vejét és a többi hozzátartozóit körülveszik a városi pártszervezet, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének tagjai, a többi tömegszervezetek küldöttségei, a Vazová- és a Dunajská utcai iskola pionirjai. Mindnyájunk példaképe Bratislava véres sok-sok polgára. A lakóházak ablakai és erkélyei ünnepi díszt öltöttek és tele vannak emberekkel. Megható és bensőséges ünnepély veszi kezdetét. A mártírhalált halt Steiner Gábor elvtársunk emléktábláját leplezték le, - Bratislava legszebb sugárútja Steiner Gábor nevét viseli. Staudinger alezredes elvtárs, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöke méltatta felejthetetlen Steiner Gábor elvtársnak az érdemeit. A szárnyaló és megindító emlékbeszéd elhomályosította a szemeket. Harcostársai, tanítványai, elvtársai, mindnyájan egyet éreztek: Steiner Gábor elvtárs munkáját, nemes fedhetetlen jellemét, politikai koncepcióját, magas ideológiai fejlettségét, a pártért és a munkásosztályért végzett önfeláldozó munkáját, nehézséget nem ismerő tetterejét nem lehetett a gyönyörű ünnepi beszédben teljes mélységében és nagyságában ismertetni. Az új nemzedéknek tanulmányozni kellene azt, hogy Steiner Gábor élete és munkája úgy mozgósítson az építőmunkára, a békeharcrq és a nemzetek közötti megértésre, mint ahogy azt Steiner Gábor tette a kapitalizmus és fasizmus ellen folytatott harcban. T. M. mi, okik az alacsony abbrendű faj emberi méltóságon aluli életét éltük, anélkül, hogy azt tudtuk volna. Mivel bűnös tudatlanságban nevelkedtünk, azt merészeltük képzelni magunkról,hogy olyanemberek vagyunk, mint a többiek. Tudtuk, hogy az emberi vér néhány vércsoportra őszük, de bűnös tudatlanságunkban mitsem sejtettünk a tiszta, kevésbé tiszta és teljesen tisztátlan vér létezéséről. Hagyományosan demokratikus országunkban, melyet Csehszlovákiának neveznek, nem akadt olyan ember, aki ezt nekünk megmagyarázta volna. Ennek tudható be, hogy az egyszerű emberi örömöket és bánatot egyszerűnek tartottuk, sőt megbocsáthatatlan eltévelyedésünkben abban a tudatban éltünk, hogy a mi gyermekeink éppolyan gyerekek, mint a többiek. Igaz. erkölcsünk mindenféle volt, de nem tudtuk felfedni, miben különbözik más emberek erkölcsi erejétől és gyengeségétől. Könnyeink vegyi összetételét legalább is azonosnak tartottuk a világ bármely emberével és csak Streicher Stürmeréből tudtuk meg, hogy mosolyunk semmiben sem hasonlít az emberi mosolyhoz. Csak azután, hogy a lángeszű Führer .verhetetlen seregei ezt az országot is bekapcsolták az ezeresztendős Nagy Német Birodalomba, döbbentünk rá eltévelyedettségünk magas fokára. S valóban, a kabátunkra varrt sárga csillaggal nem különböztünk más emberektől? Nem volt ez elegendő bizonyíték arra, hogy valóban mások vagyunk? Bocsássa meg gyengeségünket, hogy még abban a helyzetben sem értettük meg a lángelme erejét, és legalább puszta életünket szerettük volna megmenteni. De hála a Führer szervezők épességének, Himmler tettekben gazdag buzgóságának, Eichmann vállalkozó szellemének és a faji törvények pontos szövegezésének, ez nem sikerült nekünk. Alacsonyabbrendűségünk és minden hájjal megkent ravaszságunk legjobb bizonyítéka, hogy minden más megboldogulttól eltérően — nem méter mély hideg lyukban fekszünk, hanem testünk füstté, csontjaink porrá változva szóródtak szét Birkenauból a szélrózsa minden irányába, ahogy azt a törvények megkívánták tölünk. Áldjuk önt azért, Globke úr. Az ön törvényhozása alá tartozó zsidók sorsa valóban megkapó volt. Ebben az akkor megszállt országban ezt senki sem értette olyan jól, mint mi. Sokan akadtak olyanok, akik nem igazodtak Adolf Hitler erkölcsi alapelveihez, és érzelgősen saját nehézségeik árán igyekeztek segíteni, menteni minket. Szerencsére ön sem henyélt, Globke úr. Sorsunk feletti gondterheltségében személyesen jött el Prágába, és Bratisiavába, hogy meggyőződjék az ön által oly pontosan kidolgozott zsidó faji törvény minden betűjének következetes végrehajtásáról. Be kell, hogy valljuk önnek, ennyi személyes fáradságot és ennyi buzgó kezdeményezést nem is vártunk. Valóban, igen megtisztelve éreztük magunkat. Megtudtuk, hogy most ezért bizonyos nehézségei támadtak, Globke úr. Akadnak ott önöknél, különösen Kelet-Németországban, olyan emberek, akik önt okolják halálunkért. Ez bizonyára annak az egészségtelen érzelgőségnek a megnyilvánulása, melyet Hitler akart a németek leikéből és szívéből kiirtani. De ott önöknél Bonnban állítólag egyesek tagadják az ön érdemeit, sőt azt állítják, hogy önnek semmi köze a nácizmushoz és a faji törvényekhez. De ez felháborító, G/obke úr, mély igazságtalanság, ez ellen tiltakoznia kellene, ez érdemeinek el nem ismerése! Hisz az ön ténykedését, Globke úr, hatmillió holott zsidó és cigány tanú bizonyíthatja! Harcoljon becsületéért, a Führernek tett esküjéért, ne engedje meg, hogy holmi Adenauer önt megrágalmazza, mi tanúskodni fogunk ön mellett, ha szó lesz a dolgokról! Máskülönben könnyen megtörténhet, hogy Sepp Dietrichhez hasonló méltatlan kontárok, vagy ne adj isten, az a dilettáns Panzer Meier egy szép napon kijelenti, hogy valamilyen Globke nevű furcsa alak itt nem létező érdemeket ir saját számlájára! És képzelje el, ezt mondanák ők, akik csak az ön törvényének szabályait teljesítették, s azt is oly tökéletlenül, hogy Európában még néhány tízezer zsidó életben maradt. Azonban miránk mindenkor számíthat, Globke úr! A mi testünkből ugyan csak a haj maradt meg csomagokban, Oswieczimben, de mégis itt vagyunk! Az egyik prágai zsinagóga falába közülünk nyolcvanezer nevét vésték be és ha ez sem lenne elég, mi többiek is jelentkezünk. Hatmillió halott zsidó, közöttük kétszázezer csehszlovákiai áll ön mögött, Globke úr! Bármikor hajlandók vagyunk tanúvallomást tenni az ön törvényeinek hatásosságáról. Ladislav Mnacko
