Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 1. szám

Szokatlan élénkség uralkodott azon a Ja­nuári fagyos reggelen a Lubochna környéki állomásokon. A naptár az 1921-es évet je­lezte. A nehezen lihegő személyvonatokból ünneplőbe öltözött férfiak, elvétve nők szálltak ki. Látszott rajtuk, hogy о környezet új és ismeretlen számukra, de ez nem za­varta őket. A széltől cserzett arcú hegyi la­kók, a magyarlakta alföld, a köztársaság keleti sarkának és német bányásztelepülé­seinek munkásai mintegy jelszóra tartottak egy cél felé: a lubochnai Kollár-házba. Az, aki olvasni tudott arcukból, feszült te­kintetükből és határozott járásukból sok mindent megtudhatott. Az már nemcsak a kemény léptű vrútkyi Juraj Siasnyt látta, de mögötte mindazokat, akik őt ide küldték és a búcsúzó kézszorftásnál még egyszer eszébe juttatták Kysuea vidékének nyomo­rát, a munkanélküliek reménytelenségét, az anyák kétségbeesését, az urasági ostor fá­jós helyét..A zvoleni Frantiiek Веско után mintha a vasúti műhelyek munkásainak sötét, szénporos tömege menetelne, a fűtők akiknek bőre alól már ki sem tehet mosni a szénport és szemükben oithatatlanul ott lobog a mozdony lángjának fénye, s_ mö­göttük az örökös mosástól kimart kezű fe­leségek, gyermekek sora, akik hosszú hete­ken át nem is látják apjukat... Százötvenhárom hasonló eseményt olvas­hatott ki a nők és férfiak szeméből az, aki ezekből a szemekből olvasni akart és tu­dott. Mert 149 delegátus tartott a luboeh­­noi konferenciára a negyedmillió szervezett proletár küldötteként. Csakhogy mások is készültek erre a kon­ferenciára ... Sőt, egy nappal korábban érkeztek Lubochnára. A szolgálatos csendőr helyiségében pa­­rancsolóan berregett a telefon. Türelmetle­nül, áthatóan és mogorván, mintha az a néhány másodperc is zavarná, amíg felve­szik a kagylót. Alig emelte fel a csendőr, máris rendelkezések és parancsok özöne zú­dult felé.- A parancsnokság bekzél... A rybárpo­­lei készültségre számíthatunk? intézkedjen a megbeszéltek alapján. Január 15-én 6 óra nulla perckor mindnyájan Lubochnán legye­nek. Ne feledjék, hogy mindez Pivko főszol­gabíró szóbeli intézkedése és személyes kí­vánságára történik. Nos tehát, tartsák ma­gukat, hűk, ne legyenek álomszuszékoki Végei — A csendőr letette a kagylót. Természetes, hogy felkészültek. A fegyverek rendben vannak, a hangulat jó, örüljenek csak a vö­rösök Lubochnának, ők mqjd ellátják a kon­ferencia baját! A szófogadó szolga ugyanúgy gondolko­dott, mint felettesei. Mint például Skyíák parancsnok, aki ugyancsak a konferenciára készült. A lubochnai Kollár-ház nagyterme zsúfo­lásig megtelt. Nemcsak a beszéd, a gondo­latok is szinte szárnyaltak. Mindenki el akar­ta mondani, mi keseríti elvtánsait, fel akar­ták sorolni a százféle nyomort és megaláz­tatást, mert ebben, illetve csak ebben volt igazán gazdag Szlovákia. És mindegyik fel­akarta vetni a kérdést: hogyan tovább, elv­társak? Mindnyájan készen álltak a felelettel is: Kerüljünk közelebb egymáshoz, zárkózzunk fel és aztán — aztán mi is csapást mérhe­tünk I Szervezetre, pártra van szükségünk... Ügy akarunk élni, dolgozni, mint elvtársaink a Szovjetunióban I Skyőák, a főszolgabíró helyettese - vörösen az elfojtott dühtől -felugrott. Abban a pilla­natban fegyveres csendőrök jelentek meg az ajtóban. — Feloszlatjuk a konferenciát, ürítsék ki a termeti A lövésre kész csendőrök a küldöttek közé vágtatnak, itt lökdösődve, ott könyökkel tör­nek utat. Akadályt nem ismerve kergetnek ki mindenkit a teremből. Három elvtárs már megsebesült, valahol bútor recseg, kabátok szakadnak. Igen. A csendőrök jól végzik a dolgukat, a terem néhány percen belül ki­ürül. Valóban sikerült meghiúsitaniok a kong­resszust azzal, hogy Lubocháát kiürítették? A küldöttek titokban a közeli Rufomberok­­ban találkoztak és a Munkás-házban siker­rel folyt tovább a konferencia, amely kezde­ményezője volt a CSKP megalakításának és a III. Intemacionálé 21 pontja elfogadásá­nak. Lubochna, 1921. január 16. Felejthetetlen órák az egység és testvériség intemacio­­náléján. VIERA GAJDOSOVA A GYERMEKEK ÉS SZÜLŐK MŰVELŐDÉSÉÉRT Szeptemberben, az iskolaév kezdetén a gondos tanítókon kívül könyvek és füzetek, tollak és ceruzák fogadták iskolás gyerme­keinket. Emellett kevesen gondoltak arra, hogy még egy sokkal nagyobb ajándék is vár reájuk — az új típusú iskola. A társadalmunkban történt gyökeres vál­tozások, a socializmus győzelme hazánkban megkívánta az iskolarendszer alapos átszer­vezését is. Társadalmunk átépítése, a kom­munizmushoz vezető út sokoldalú, harmo­nikusan fejlett és művelt embereket követel. Olyan új iskolarendszer kialakítása vált szük­ségessé, amely lehetőséget ad a nevelés és oktatás új tartalmának megvalósítására. Hogy milyen lesz az új iskolarendszer, mi­ként művelődik majd ifjúságunk és dolgo­zóink nemcsak az elkövetkező, de a további évek során is, azt részletezi az új iskola­törvény, amelyet 1960. decemberében ha­gyott jóvá a Nemzetgyűlés, s melynek tár­gyalásakor szokatlan részvevők is jelen vol­tak. Pionírkendős iskolások, pedagógusok, üzemi dolgozók foglaltak helyet a balkonon, hogy részesei legyenek ennek a fontos ülés­nek, amely az új ember nevelésének útját szabta meg. Az új iskolatörvény az 1959. évi pártha­tározatból indul ki és érvényesíti szocialista alkotmányunk elveit. Kifejezi, hogy az új ember nevelése a kommunista párt irányí­tásával az egész társadalom ügye. Tehát nemcsak az állam gondoskodását jelenti, de megkívánja mindnyájunk egyre erősbödő befolyását és felelősségét, az egész társa­dalom figyelmét és segítségét. Az új törvény minden polgár művelődési jogát biztosítja. A tanulás teljesen díjtalan. Ugyanakkor biztató távlatot nyújt arra vo­natkozóan, hogy a további anyagi feltételek is egyre kedvezőbbek lesznek. Az első lépést ezen az úton a díjtalan tanszerek jelentet­ték. A törvény biztosítja, hogy a tanítás és nevelés a marxi-lenini tudományos világné­zeten alapuljon, hogy a tudomány legújabb tapasztalataiból és a művészet haladó ha­gyományaiból merítsen, és a legszorosabb összefüggésben legyen az élettel és az em­berek munkájával. A törvény kifejezésre juttatja azt a tényt, hogy köztársaságunk két egyenrangú, baráti nemzet egységes állama. Nevelési és oktatási rendszerünk egységes ugyanakkor nagyon változatos. Biztosítja a tanköteles kor előtti, általános, közép- és főiskolai végzettséget, lehetővé teszi az is­­kolónkívüli és érdekkörében történő iskoláz­tatást. A törvény az eddigi iskolákat továbbiak­kal egészíti ki, mint pl. a dolgozók közép­iskolai, a művészeti általános iskolák, nyelvi, tánc- és zenei műveltséget nyújtó általános iskolák, üzemi műszaki iskolák és üzemi tu­dományos intézetek. Az iskolakötelezettség ideje egy évvel bő­vül. Ifjúságunk a kötelező alapoktatást a kilencéves iskolákban nyeri el. Ehhez fű­ződnek a különböző típusú további intéz­mények, amelyek eleget tesznek nemzetgaz­daságunk és kultúréletünk sokrétű követel­ményeinek. Köztük fontos szerepe az újon­nan létesített dolgozók középiskolájának lesz. Iskolarendszerünk egysége és célszerű összefüggése biztosítja a nevelés és oktatás kapcsolatát az élettel és a nép munkájával, szem előtt tartva azt, hogy a fizikai és szel­lemi munka idővel kölcsönösen kiegészíti egymást. Az államnak és társadalomnak az ifjúság nevelésére és oktatására gyakorolt mind nagyobb hatása megnyilvánul a tanköteles korelőtti nevelési intézményekben is. Az is­kolai napközi otthon és klub az iskola köz­vetlen részévé válik és az iskola felel érte. Ténykedése mind színesebb, a gyermekek számára vonzóbb lesz. Fokozatosan létesül­nek az egésznapi gondoskodást nyújtó, in­­ternátus típusú iskolák, melyek elsősorban a váltakozó műszakokban dolgozó szülők gyermekeiről gondoskodnak. Alkotmányunk biztosítja a nő egyenjogú érvényesülését a családban, munkában és a közéletben. Az iskolatörvény hozzájárul ezen jog biztosítósához. Következetesen va­lósítja meg a családdal kapcsolatos alkot­­mónycikkelyt is. Hangsúlyozza az iskola és szülők együttműködését, egységes nevelő hatását az ifjúságra. Rendszerünk mély emberiessége a külön­leges gondoskodást igénylő gyermekek és a csökkentett munkaképességű egyénekről történő nevelési és művelődési gondosko­dásban is megnyilvánul. A CSKP 1959. évi áprilisi határozata hang­súlyozta, hogy a dolgozó nők művelődését és szakképzettségének növelését még job­ban támogatni kell. Az új iskolatörvény le­hetőséget ad erre a gyermekes anyáknak, szülőknek is. Fontos szerepet tölt be ezen a téren az iskolai munka új értelmezése, amely szerint a tanulókkal az iskolában tel­jesen megértetik az anyagot s otthon csu­pán a házi feladat vár rájuk. Nyugodtan monahatjuk, hogy ez az új módszer lehetővé teszi a gyermekek és szülők közös művelő­dését. Az új iskolatörvény egyaránt szem előtt tartja a nevelést és oktatást. Célja a kom­munizmus építőjének, az új embernek ki­alakítása. Dr. Truda Sekaninová-Cakrtová 7Г ess O: se Ol sn о N C

Next

/
Oldalképek
Tartalom