Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-22 / 4. szám

okon várakoztak a Cierna

Snad Tisou-i fodrászüzemben.

Ebben még nincs semmi különös, mert vannak ott mindig elegen. Hiszen ez a határállomás, hazánk szárazföldi kikötője már nem is városkává, hanem várossá növekedett. A környékbeliek ezrei teszik forgalmassá az új várost. Több ezer ember, főképp fiatalok, itt találtak munkát, keresetet, szórakozást. Azért találtam tehát természetesnek a fodrászüzem nagy forgalmát. A különös inkább az volt, hogy amíg máskor a szőke meg barna lányok türelmesen vártak egy kis szépítésre, most idegesen izegtek-mozogtak, gyakran megnézték karóráikat.

— Jaj, tessék igyekezni, nehogy elkéssek! mondotta Gondorcsin Bözsi, amikor beült a székbe, majd tovább beszélt:

— Tudják, nálunk Kistárkányban ma kilenckor kezdődik a szövetkezet évzáró taggyűlése.

Két csernői lány is sürgette Szinko Ági fodrásznőt, pedig Áginak ugyancsak gyorsan mozgott a keze.

— De hiszen maguk nem is kistárkányiak, hová sietnek annyira — szóltunk rájuk szemrehányóan.

— Mi is megyünk az évzáró gyűlésre — válaszolták.

— A vendégek késhetnek néhány percet - jegyezte meg egy komoly asszonyság.

— Csakhogy mi nem leszünk vendégek, ott dolgozunk a kistárkányi szövetkezetben.

Néhány megjegyzésből az is kiderült, hogy nemcsak helybeli és csernői fiatalok dolgoznak a kistárkányi EFSZ-ben, hanem vannak olt nagytárkányiak, meg más falvakból is. összesen 82 fiatal.

így ismerkedtem meg Kistárkány egy nem mindennapi jelenségével. Húzott a kíváncsiság, mi az oka, annak, hogy onnan nem vágyik el a fiatalság, sőt még a szomszédos falvakból és a városból is odajár dolgozni.

— Mi ez? A hangszóróból hallom a zenét, vagy ezek a fiatalemberek játszanak itt? — néztem szét tanácstalanul, amikor beléptem a szövetkezeti klubba.

— összpróba! A zenekarunk versenyez a hanglemezzel, melyiknek megy jobban a muzsikálás. Este ugyanis nem akarunk szégyent vallani a szövetkezeti mulatságon — világosított fel Pityuk Mihály, a szövetkezeti klub kultúrfelelőse.

— De milyen zenekar ez? Hivatásos?

— Dehogy! A mi szövetkezetünk dolgozói Lázár Ferenc tanító vezetésével tanulgatnak, no meg a mandolin-körben, melyet Fülöp Zsuzsa vezet.

Ő is tanító?- Már miért lenne? Szövetkezeti tag. Szereti nálunk mindenki a zenét. Itt is szó) mindig, amikor csak nyitva van a klub. Este négytől tizenegyig. Áz asztaliteniszezők nem bánják, szórakoztatja őket a zene. A sakkozók érzékenyebbek, ők a csöndet szeretik.

— Zenekaruk, sakk-körük, asztalitenisz-körük, mandolín-körük — ennyi minden van maguknál? — kérdem.

Hisz még csak most kezdtem sorolni. Van még.. .

— Van népi akadémiánk is, természettudományos és szakmai előadásokat látogatunk.

— Megnézhetné a könyvtárunkat is, sok jó könyvünk van.

— Tudja, mi lesz érdekes? A dolgozók filmfesztiválja, amit a párt megalakulásának jubileumára rendezünk.

— Készülünk egy vitaestre is. 24-tagú szocialista munkabrigádunkkal beszélünk majd arról, hogyan kell szocialista módon élni és dolgozni.

Hallgatom őket és gondolkozom. Olyan érzés tölt el, mintha bepillantottam volna a jövő falujába, a szocialista kultúrájú emberek közé. Mert Kistárkány szövetkezeti klubja segítségével már meg közelítette a megálmodott valóságot, a szocialista kultúrájú falut, ahonnan nem vágyik el a fiatalság, ahol a szövetkezeti paraszt önmaga teremti és szervezi meg a kulturális életét, szórakozását, művelődését. Milyen összefogó, teremtő ereje van a jó szövetkezeti klubnak!

Ezt nemcsak a kistárkányiak tudják, felLátogatás a jövő falujában

De ekkor már körülfogtak bennünket a gyűlésre egybesereglett lányok, fiúk, asszonyok, s mind mondták, egymás szavába vágva :

Tánccsoportunk készül az alkotóversenyre, tavaly Gombaszögön másodikok lettünk a rimaszombatiak Váskatáncával. Az idén is jól akarunk szerepelni. Én is tagja vagyok a tánccsoportnak, nevem Babiak Zsuzsa.

— Színjátszókörünk bemutatja a Honvágy című színjátékot. Vendégszereplésre is megyünk vele, visszaadjuk a kölcsönt a kiskövesdieknek, az ő szövetkezeti klubjuk színjátszói az elmúlt héten voltak nálunk.

— Mi meg CSISZ-tagok vagyunk, 34-en járunk pártiskolára, ide a klubba.

ismerte a terebesi járás többi faluja is, így a járásban az idén 30 szövetkezeti klub kezdi meg munkáját. A kiskövesdiek, vékeiek, a fejszési ÁG üzemi klubja már most jó hírnévnek örvend az egész járásban, amit még az is növel, hogy az említett klubok színjátszócsoportjai szorgalmasan látogatják a járás falvdit színvonalas előadásaikkal. így nem csoda, hogy a terebesi járás minden faluja kedvet kapott a klub alakítására.

Ideje lenne, ha hazánk minden községében így cselekednének. Ha nem hiszik, hogy gyökeresen megváltozik, kialakul falujuk kulturális élete a szövetkezeti klub irányítása mellett - hát tegyenek egy látogatást Kistárkányban, a jövő falujában!

H. E.

Szárny aszegett fantázia

Autóbuszon utaztam. Kora reggel volt, a hajnali világosság is csak félszemmel pislogott, amikor én hősiesen küzdöttem a visszalopakodó álmosság ellen. Semmi érdekeset nem vettem észre, amiért érdemes lett volna ébren maradni. Fejem lassan a mellemre bukott, amikor hangok ütötték meg a fülemet.

— No, érted? Mikor azt mondod, hogy ,,szeretlek“, gyorsan megöleled és szép gyöngéden meg is csókolod! Érted?

Ezt oktató hangon egy férfi mondta, szavaira eléggé bizonytalanul egy változó színezetű kamaszhang ezt dörmögte:

— Értem, értem! Ne féltsen engem!

Szemfülességemre büszkén, már boldogan

színeztem magamban a most fellelt jó témát, melyből majd megírom a kedves, tavaszkezdetre szánt idillt:

,,A fiú már isten tudja hányadszor találkozott a szőke lánykával, hányszor nézték együtt a csillagokat, hallgatták a madarak szerelemébresztő dalolását, de a vallomás még csak a szemükben égett, a csókot csak álmukban ízlelték. Most új találkozóra késíültek...“

— Aids itt a baj — szakította félbe fantáziaáradatomat a fiú. — Még csak egy ágyunk van, pedig szekrény is feltétlenül kell. Anélkül...

Fantáziám hirtelen irányt változtatott. Ahá! Koppintottam gondolatban a homlokomra: nősül a fiú! De milyen anyagias! Ilyen is kevés van a mai fiatalok között. Az agytekervényeimben bukdácsoló bekezdést gyorsan áthúztam és egyenesen a téma közepébe vágtam: A szőke kislány csak a fiú szép szemét látta, szerelmesen itta vágyakozását, de a rövid ismeretség után még nem tudhatta...

— A bútorral ne törődj, az rendben van — zavart meg gondolkodásomban a férfi megjegyzése. — Tegnap elintéztem. Csak még Juliskának kellene egy régimódi szoknya, Palinak meg valamilyen csizma! Mert azt szeretném, úgy sikerüljön a bemutató, hogy legalább négy-öt faluba meghívjanak vendégszereplésre.

Gondolattöredékeim pozdorjává zúzódtak, s rájöttem, hogy milyen szegényes a fantázia az élet teljességéhez képest.

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET