Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-09-06 / 18. szám
Ez évben ismét találkoztak. Megtekintették a libereci kiállítási vásárt, majd a közszükségleti ipar képviselőivel jöttek össze, hogy megtárgyalják problémáikat. Csaknem kétszáz nő az üzemi szakszervezetek, nőbizottságok, üzemi és mezőgazdasági szocialista munkabrigádok tagjai tolmácsolták hazánk minden foglalkozású asszonyának véleményét. A beszélgetés folyamán sok dicsérő szó hangzott el a libereci kiállítási vásár művészi felépítésére és összeállítására vonatkozóan. Az ez évi kiállítás a villany fagyasztó-gépekkel is kibővült, melyet megelégedéssel fogadtak a látogatók. A napi divatbemutatók, ankétok, a fogyasztók véleménykutatása adta meg a vásár sajtátságos hangulatát. Sok új dolgot láttunk, melyek üzemeink dolgozóinak leleményességét dicsérik s melyek fokozatosan megjelennek piacunkon. Mikor kerülnek az üzletekbe? Ez a kérdés volt a leggyakoribb a vitában. S bizony, volt mit tenniök a termelés képviselőinek, hogy helytálljanak az érdeklődő és kritikai hozzászólások tüzében. Krátka elvtársnő, a chynei JRD-ből Miért nem gondolnak a falusi asszonyok munkaruhájára? Nagyobb méretű munkaköpenyekre és kötényekre volna szükségünk. De nem kéknyomásos anyagból, mert az színt enged. És azok a cipők! Elvtársak, jó és kényelmes munka- és kimenőlábbelire van szükségünk! Tuková elvtársnő, Ústí n/ Labern Alkalmunk volt látni a gyönyörű jabloneci bizsutériát. Meg kell azonban tanítanunk az asszonyokat, hogyan és milyen alkalomkor viseljék. Ne feledkezzenek meg erről a divatbemutatókon. Az üzemben is ízlésesen öltözve akarunk dolgozni. Ne gyártsák nekünk a komor sötétszürke köpenyeket. Munkahelyünket igyekezünk színessé, élénkké változtatni, s a szép környezetben úgy hatunk, mint a szürke egerek. Helena Sedláková, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága részéről, Bratislava Gyártsanak üzemeink jó készruhát, hogy dolgozó nőink ne töltsék idejüket a varrónőknél, próbálásokkal, alakításokkal. Aszszonyaink kívánsága, hogy a konfekció rugalmasabban igazodjék a divathoz, a ruhák mintája és szabása a fogyasztó alakjához és korához. Jó néhány éve emlegetjük már a közszükségleti ipar képviselőivel való találkozásunkon, hogy oldják meg végre a célszerű és ízléses munkaruhát és cipőt. Asszonyaink jól öltözött nők akarnak maradni a munkahelyen is, legyen az a nehéziparban, építészetben, közlekedésben, üzletekben vagy laboratóriumokban. B. Hajná, tanítónő Miért feledkeznek meg a kövér nőkről? Városunkban ugyan nincs hiány a nagyobb méretű számokban, de a mintájuk és színük éppen nem a kövér, esetleg idősebb nőknek felel meg. S még egy kérdés: ki találta ki azt, hogy a kövér nők magasabbak. Minden ruha hosszú. K. Vedralová, egy állattenyésztési szocialista munkabrigád tagja: Gyártsanak olyan fejkendőket, melyek mindkét oldala mintás, mert könnyen fakulnak. Elég, ha csak háromszögletűek lesznek. A mezei munkához erős, kényelmes cipőre volna szükségünk, mert az általában viselt vászoncipők rontják a lábat. Mi, erősebb nők ritkán kapunk megfelelő hosszúságú harisnyát. A fehérneműk csipkedísze gyorsabban megy tönkre, mint a többi része. Készüljön a díszítés is tartós anyagból, vagy gyártsák anélkül. Sok időszerű probléma merült fel a vita folyamán. így például az iskolások megfelelő ruházatáról a politechnikai oktatásra, amely az üzemi tanoncoknak is megfelelne. — Gondoljanak egy ügyesebb mintájú iskolacipőre, átváltásra. — Erősebben varrják fel a gombokat! — Jobb szabást adjanak a fűzőknek, hogy ne torzítsák az alakot! — hangzottak a konkrét javaslatok, melyekkel mi is bizonyára egyetértünk. A termelés képviselői jegyeztek, figyelmesen hallgattak és megígérték, hogy egy megjegyzést sem hagynak észrevétlenül, hisz mindegyik hozzájárul a közszükségleti iparcikkek javításához. Rémeljük, hogy szavukat megtartják!-ms-BRNO 1961 Az ez idei brnói nemzetközi vásár ismét a nehéz-, általános- és közszükségleti gépiparra irányul. A megnyitás előtti hajrá is hagyományosan az utolsó percig tartott, bár az első kiállítási tárgyak már 2 hónappal ezelőtt elfoglalták helyüket. Az előző évekhez viszonyítva mégis egész sor újdonság akad. Elsősorban Brno végképp elnyerte a nemzetközi vásárok városának nevét. Ezt figyelembe véve a csehszlovák posta is három bélyegsorozatot adott ki. A tavalyi kiállító 27 ország száma ez évben 35-re emelkedett s köztük egyre nagyobb az afrikai országok, jövő üzletfeleink képviselete. A szeptemberi Brno végül is az egész világ tudósainak és szakembereinek találkozóhelye a speciális szaknapokon és symposionokon. Alkalmunk van így megismerni nemcsak a technika mai állását az öt kontinens kiállított tárgyain keresztül, de azt is, milyen úton haladnak majd egyes iparágaink a jövőben. A vásáron már nincs kollektív nemzeti pavilon, — a kiállítók 41 szakmába osztották az árucikkeket. A látogatóknak így alkalmuk nyílik egymás mellett látni az egyes országok gépkocsijait, hűtőszekrényeit, televízoros készülékeit, műszereit, gyármodelljeit, s összehasonlítani fejlődésüket, esetleg lemaradásukat. Brno jellegzetessége, a központi A-povilon — (rotunda) — a nemzetek pavilonjává vált s teljes egészében kifejezi a jelszót: „A technika a béke és a haladás szolgálatában." Ami a kiállítási tárgyakat illeti, — valóban sokrétűek. Itt van például a külkereskedelmi KOVO női cipőket gyártó szalagja, a gotwaldovi Finom Gépipari Özem gyártmánya. A szalag úgy működik, hogy a két hosszú sorban elhelyezett gépeket egy szállítószerkezet köti össze és a gépek mellett dolgozó munkások automatikusan, gyorsan és a szükséges mennyiségben kapják a félkész-cipőket további megmunkálásra. Nehéz volna elsorolni azt a sok műszaki újdonságot, mellyel az ez idei brnói nemzetközi vásár várja a közönséget, a szakembereket. Érdemes megtekinteni őket. V. R. A. 7
