Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-09-06 / 18. szám

Ez évben ismét találkoztak. Megtekintették a libereci kiállítási vásárt, majd a közszükség­leti ipar képviselőivel jöttek össze, hogy meg­tárgyalják problémáikat. Csaknem kétszáz nő az üzemi szakszervezetek, nőbizottságok, üzemi és mezőgazdasági szocialista munkabrigádok tagjai tolmácsolták hazánk minden foglalkozású asszonyának véleményét. A beszélgetés folyamán sok dicsérő szó hang­zott el a libereci kiállítási vásár művészi felépí­tésére és összeállítására vonatkozóan. Az ez évi kiállítás a villany fagyasztó-gépekkel is kibővült, melyet megelégedéssel fogadtak a látogatók. A napi divatbemutatók, ankétok, a fogyasztók véleménykutatása adta meg a vásár sajtátságos hangulatát. Sok új dolgot láttunk, melyek üzemeink dolgozóinak leleményességét dicsérik s melyek fokozatosan megjelennek piacunkon. Mikor kerülnek az üzletekbe? Ez a kérdés volt a leggyakoribb a vitában. S bizony, volt mit tenniök a termelés képviselői­nek, hogy helytálljanak az érdeklődő és kritikai hozzászólások tüzében. Krátka elvtársnő, a chynei JRD-ből Miért nem gondolnak a falusi asszonyok munkaruhájára? Nagyobb méretű munka­köpenyekre és kötényekre volna szükségünk. De nem kéknyomásos anyagból, mert az színt enged. És azok a cipők! Elvtársak, jó és kényelmes munka- és kimenőlábbelire van szükségünk! Tuková elvtársnő, Ústí n/ La­bern Alkalmunk volt látni a gyönyörű jabloneci bizsutériát. Meg kell azonban tanítanunk az asszonyokat, hogyan és milyen alkalom­kor viseljék. Ne feledkezzenek meg erről a divatbemutatókon. Az üzemben is ízlésesen öltözve akarunk dolgozni. Ne gyártsák nekünk a komor sötétszürke köpenyeket. Munkahelyünket igyekezünk színessé, élénkké változtatni, s a szép környezetben úgy hatunk, mint a szürke egerek. Helena Sedláková, a Csehszlo­vákiai Nők Szlovákiai Bizottsága részéről, Bratislava Gyártsanak üzemeink jó készruhát, hogy dolgozó nőink ne töltsék idejüket a varró­nőknél, próbálásokkal, alakításokkal. Asz­­szonyaink kívánsága, hogy a konfekció rugalmasabban igazodjék a divathoz, a ru­hák mintája és szabása a fogyasztó alakjá­hoz és korához. Jó néhány éve emlegetjük már a közszük­ségleti ipar képviselőivel való találkozásun­kon, hogy oldják meg végre a célszerű és ízléses munkaruhát és cipőt. Asszonyaink jól öltözött nők akarnak maradni a munka­helyen is, legyen az a nehéziparban, építé­szetben, közlekedésben, üzletekben vagy laboratóriumokban. B. Hajná, tanítónő Miért feledkeznek meg a kövér nőkről? Városunkban ugyan nincs hiány a nagyobb méretű számokban, de a mintájuk és színük éppen nem a kövér, esetleg idősebb nőknek felel meg. S még egy kérdés: ki találta ki azt, hogy a kövér nők magasabbak. Minden ruha hosszú. K. Vedralová, egy állattenyész­tési szocialista munkabrigád tag­ja: Gyártsanak olyan fejkendőket, melyek mindkét oldala mintás, mert könnyen fakul­nak. Elég, ha csak háromszögletűek lesznek. A mezei munkához erős, kényelmes cipőre volna szükségünk, mert az általában viselt vászoncipők rontják a lábat. Mi, erősebb nők ritkán kapunk megfelelő hosszúságú harisnyát. A fehérneműk csipkedísze gyorsabban megy tönkre, mint a többi része. Készüljön a díszítés is tartós anyagból, vagy gyártsák anélkül. Sok időszerű probléma merült fel a vita folyamán. így például az iskolások megfelelő ruházatáról a politechnikai oktatásra, amely az üzemi tanoncoknak is megfelelne. — Gondoljanak egy ügyesebb mintájú iskola­cipőre, átváltásra. — Erősebben varrják fel a gombokat! — Jobb szabást adjanak a fűzők­nek, hogy ne torzítsák az alakot! — hangzottak a konkrét javaslatok, melyekkel mi is bizonyára egyetértünk. A termelés képviselői jegyeztek, figyelmesen hallgattak és megígérték, hogy egy megjegyzést sem hagynak észrevétlenül, hisz mindegyik hozzájárul a közszükségleti iparcikkek javításá­hoz. Rémeljük, hogy szavukat megtartják!-ms-BRNO 1961 Az ez idei brnói nemzetközi vásár ismét a nehéz-, általános- és közszükségleti gép­iparra irányul. A megnyitás előtti hajrá is hagyományosan az utolsó percig tartott, bár az első kiállítási tárgyak már 2 hónap­pal ezelőtt elfoglalták helyüket. Az előző évekhez viszonyítva mégis egész sor újdon­ság akad. Elsősorban Brno végképp elnyerte a nem­zetközi vásárok városának nevét. Ezt figye­lembe véve a csehszlovák posta is három bélyegsorozatot adott ki. A tavalyi kiállító 27 ország száma ez évben 35-re emelke­dett s köztük egyre nagyobb az afrikai or­szágok, jövő üzletfeleink képviselete. A szeptemberi Brno végül is az egész vi­lág tudósainak és szakembereinek találko­zóhelye a speciális szaknapokon és sym­­posionokon. Alkalmunk van így megismerni nemcsak a technika mai állását az öt kon­tinens kiállított tárgyain keresztül, de azt is, milyen úton haladnak majd egyes ipar­ágaink a jövőben. A vásáron már nincs kollektív nemzeti pavilon, — a kiállítók 41 szakmába osztot­ták az árucikkeket. A látogatóknak így al­kalmuk nyílik egymás mellett látni az egyes országok gépkocsijait, hűtőszekrényeit, tele­­vízoros készülékeit, műszereit, gyármodell­­jeit, s összehasonlítani fejlődésüket, esetleg lemaradásukat. Brno jellegzetessége, a központi A-povi­­lon — (rotunda) — a nemzetek pavilonjává vált s teljes egészében kifejezi a jelszót: „A technika a béke és a haladás szolgá­latában." Ami a kiállítási tárgyakat illeti, — való­ban sokrétűek. Itt van például a külkeres­kedelmi KOVO női cipőket gyártó szalagja, a gotwaldovi Finom Gépipari Özem gyárt­mánya. A szalag úgy működik, hogy a két hosszú sorban elhelyezett gépeket egy szál­lítószerkezet köti össze és a gépek mellett dolgozó munkások automatikusan, gyorsan és a szükséges mennyiségben kapják a fél­kész-cipőket további megmunkálásra. Nehéz volna elsorolni azt a sok műszaki újdonságot, mellyel az ez idei brnói nem­zetközi vásár várja a közönséget, a szak­embereket. Érdemes megtekinteni őket. V. R. A. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom