Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-09-06 / 18. szám

Kedves Boris néni! Nem volt szándékomban a levélírás, de ahogy újra átgondoltam a közöttünk lefolyt beszélgetést, mégis tollat vettem a kezembe. Talán még emlékszik, hogy mikor találkoz­tunk, félig tréfásan panaszkodta, hogy — a mi falunkról sose Irtok az újságban! Én erre azt válaszoltam, hogy írjanak maguk a saját falujukról! Boris néni kicsit furcsának találta ezt a kijelentést, mert csodálkozva megkérdezte — de fiam. ki írna a mi falunkból? Például maga, Boris néni — feleltem. Boris néni ekkor ezt válaszolta: Egyszerű parasztasszony vagyok én, fiam, még a helyesírást sem tudom rendesen. Nincs nekem időm arra, hogy nekiüljek a levélírásnak, hogy gondolkozzam rajta, én csak úgy tudok írni, ahogy beszélek. Ha tudná, kedves Boris néni, mennyi egy­szerű parasztasszony levelezőnk van nekünk! Az idős Dékány néni, vagy Zalabai Ferencné, meg a többiek, ugyanolyan asszonyok, mint maga. Az ö falujukról talán mi írunk? Nem! Ha valamilyen nevezetes esemény történik községükben, ha kedves élményük van — megírják. Hogy levelüket csak ceruzával írják? Vagy egy betűvel több, vagy kevesebb került egy szóba? A javítás, az egyszerű szavak csiszolt mondatokba öntése a mi feladatunk. Ne féljen, kedves Boris néni, vegye csak kezébe nyugodtan a ceruzát, és ha nem is finom levélpapírra — ott van a füzete, amibe a munkaegységeket jegyzi, tépjen ki belőle egy lapot és írjon. Mikor találkoztunk, azt mondta, nemsokára új óvodát kapnak a kicsik falujukban. Már biztosan abban hancúroznak, játszanak. írja meg, milyen, szép-e, örülnek-e neki a gyerekek és a szülők, hogy a nőbizottság megvette-e a játékokat, amit ígért. Azt sem tudom még, hogyan sikerült a CSISZ tagok fellépése, amire a lánya olyan izgalommal készült! Minden asszonynak azt ajánlhatom csak, amit most Boris néninek — akinek az a pana­sza, hogy keveset, vagy sohasem ír róluk az újság, hogy — írjanak ők, minden levelet szeretettel várunk. Igaz, Boris néni azt mondta, jégszekrényt vesznek a prémiumból, amit Béla bácsi a sertések etetésében elért jó teljesítményéért kapott. Megvették-e már. s jó e? írja meg! Várjuk levelét, s maradunk elvtársi üdvözlettel: a szerkesztőség Nekik is köszönhető A Maly Pesek-i szövetkezetben a nők egyenrangú félként veszik ki részüket a munkából, így nincs fennakadás a mező­­gazdasági munkák időbeni elvégzésénél. Az idei aratásban és cséplésben dere­kasan részt vettek az asszonyok. 15 napig csépeltek fennakadás nélkül. Napi 110 má­zsa gabonát mértek zsákokba minimális férfisegítséggel. A képen látható két nő, Vancová Margi­­ta és Petrásová Helena a gabona mérésé­nél és zsákba rakásánál dolgozott. Rajtuk kívül még hét asszony dolgozott ennél a cséplőgépnél. Nekik is köszönhető, hogy a szövetkezet jó gazdasági eredményeket ér el, hogy egyre fejlődik és gazdagodik a szövetkezet. Sümegh Lajos, Levice Jó szervezéssel A zeliezovcei művelődési otthon jól össze­állított műsorral járta az aratás, cséplés alatt a falvakat, hogy a munkában élen­járó kombájnosokat, traktorosokat, brigá­­dosokat esténként dallal, tánccal köszönt­sék. Tóth Károly elvtárs, a művelődési otthon vezetője mint az elmúlt évek folyamán, most is jó szervezéssel biztosítja az állandó kul­turális tevékenységet, a dolgozók számára a szórakozást. Andriskin József, 2eliezovce 6 Ax afrikai «tollderiui« ГмМЬап a Havi Mmky-i C4U.I11 kíLr-t hnrMii (щгшк япг«яц| wraii Ь*м41яеМ«га hitte тац ot ElakttMrlIban dolga­ié afrikaiakat. Otílnte baréttéggal A* «taratat­tal halté Itak ax agyba­­gyűltek a «tabadtegá­­ért harcaié afrikai nép­iéi ét ttalidorl tálukat <Malitok Éri,ihat) A szebb holnapért A biskupicei szövetkezetben is elkészítet­ték a gazdálkodás félévi mérlegét, amely­ben számos jelentős eredményt találhatunk. Az EFSZ az első félévben 153,70 mázsa hús kitermelésére illetve felvásárlására kö­tött az állammal szerződést. Ezzel szemben 202,83 mázsa húst adott el az államnak, vagyis tervét jóval túlteljesítette. — E szép sikerben részük van a sertések mellett szorgalmaskodó asszonyoknak — Molnár Erzsébetnek, Bola Erzsébetnek vala­mint Bagrovicsnénak, aki a férjével együtt dolgozik a sertések mellett, — mondotta Werner elvtárs, a püspöki HNB titkára, amikor a szép eredmény háttere felől tet­tem fel a kérdéseket. Kint, a szövetkezet telepén Molnár Er­zsébettel találkozunk. Amint mondja, most ő a „napos" a jószág mellett. A többiek más munkában segítkeznek a közösben. — Semmi más nem kell, csak az, hogy az ember szeresse a munkáját, akkor jó eredményeket érhet el — válaszolja Erzsi néni, amikor arról faggatjuk, miben keres­hető szorgalmának titka. Ő a legrégibb sertésgondozó a szövet­kezetben. Munkájával az EFSZ tagsága elé­gedett. A biskupicei szövetkezetben a felsoroltak mellett még sok szorgalmas asszony van — Nosko Gizella, Sztancsok Erzsébet, Már­ton Anna, meg a többiek, akik nap-nap után a szebb, közös holnap megteremtésén serénykednek odaadó munkájukkal. Agócs Vilmos Sok boldogságot A polgári ügyekkel foglalkozó bizottság az elmúlt hetekben nagyszabású szocialis­ta házasságkötést készített elő Szabó Va­léria, a HNB dolgozója és Kacz Ernő fiatal tanító részére. Az előkészítő akcióba be­kapcsolódott a helyi pártszervezet, a nő­bizottság, a CSISZ és a Vöröskereszt szer­vezete, valamint a legfiatalabbak, a kis pionírok is. Szabó Ferenc, az egykori uraságok mun­kása, aki nyolc gyermeket nevelt fel, meg­hatódva nézte hatodik gyermeke, Valiko házasságkötését. Büszke volt lányára, aki­nek szép közösségi munkájáért sorban fe­jezték ki köszönetüket a nőbizottság elnök­nője, a CSISZ küldötte, és egyszerű, meleg szavakban kívántak neki sok boldogságot Az ifjú házaspár átvette az ajándékokai és boldogan ölelte magához a gratuláló­­kat. Michelberger N., Nova Stráz

Next

/
Oldalképek
Tartalom