Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-09-06 / 18. szám
BÉKÉT! Egy anya vagyok a sok közül, aki átélte a háború borzalmait Egy vagyok azok közül, akik szilárdan kiállnak a békéért való harcban. Két kisgyermekem van, akik nem tudják, mi a háború. Azt akarom, hogy ne is tudják meg. Ök boldogan élnek, nem ismerik a nyomort, szocialista államunk jólétet biztosít nekik. Nézzenek két gyermekem ártatlan arcára, boldog tekintetére. Azt akarom, hogy örökké ez a mosoly viruljon arcukon, azért küzdők, hogy gyermekeim örökké békében éljenek. Most a fasiszták, Nyugat-Németország, ismét fegyverkezik, készül, hogy tönkretegye az életet, boldogságunkat, hogy családokat tegyen szerencsétlenné, gyermekeket árvákká, édesanyákat özvegyekké. Mi, asszonyok, nem akarunk többé síró gyermekeket látni, nem akarunk újabb pusztulást. Szilárdan kiállunk Hruscsov elvtárs, a szovjet kormány békeakarata mellett. Követeljük a német békeszerződés megkötését, a teljes leszerelést — a világbékét. Egy anya vagyok csak a sok közül, de remélem, hangom a többi édesanyáéval együtt elhallatszik azokig, akik országok, népek sorsát intézik és vágyam találkozik milliók békevágyával, hogy közös akaratunkból kiviruljon az örök béke. VARGA MARTONNÉ TILTAKOZÓ HATÁROZAT Mi, Péder község asszonyai határozatunkkal a világ békeszerető emberei millióinak követeléseihez csatlakozunk: Gyermekeink nevében, akiknek arcán boldog élet mosolya ragyog — követeljük a német békeszerződés megkötését, a teljes leszerelést, a világbékét! Elég volt már a pusztító háborúkból, özvegyek, árvák jajszavából. Dolgozni akarunk, örülni gyermekeink első lépésének, fejlődésének. Nem engedjük, hogy az élet örömét elrabolják tőlünk! Nem akarunk halált, életet akarunk! Követeljük az ember élethez, boldogsághoz való jogát, a világbékét! Péder asszonyainak nevében Alzbeta Stiavnická TILTAKOZÓ HATÁROZAT Mi, zeliezovcei anyák, akik egyetlen óhajjal élünk, hogy gyermekeinket békében nevelhessük szocialista hazánk egészséges fiaivá, tiltakozunk a háborús bujtogatók újabb mesterkedései ellen és követeljük a német kérdés békés megoldását. Gyermekeink ma nyugodtan, gondtalanul játszanak, boldog az életük. Mi, anyák, nem engedhetjük, hogy ezt a boldogságot megzavarja valami. Nem akarjuk, hogy csengő kacagásuk egetverő sikollyá változzon. Elítéljük a háborús bujtogatókat. Nekik nincs gyermekük? Nem fáj a szívük, ha arra gondolnak, mi vár a világ összes gyermekeire háború esetén!? Hruscsov elvtárssal, a Szovjetunióval és az egész béketáborral együtt mi is a világbéke megteremtését akarjuk. Úgy dolgozunk, hogy mi is hozzájáruljunk a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez, hogy ezzel is szilárdítsuk a világbékét. A zeliezovcei nőbizottság nevében I i GÁLY OLGA: Egyszerű munkásasszony vagyok» о politikához sem értek nagyon. De azt tudom, hogy nem szabad háborúnak lennie — mondja, miközben leállítja a szalagot, s az edények meg 6 is megpihennek egy kicsit. — Él anya és feleség a földön, aki ne gondolna borzadva a háborúra? Az én férjem rokkanton tért vissza a háborúból s mindig azt hittük, soha többé nem lesz már ilyen pusztulás a világon. Hallom, Nyugaton is nagyon sok a kéz- és lábnélküli ember. Hát ez nem emlékezteti őket arra a szörnyűségre, melyet már egyszer a világra zúdítottak? Újból háborút akarnának? Azt hiszik talán, hogy az ő fiaikat megkímélné egy világégés? — Négy fiam, egy kislányom van nekem is. Jani éppen katonai szolgálatát teljesíti, a többiek is sorra következnek majd. Nem, rágondolni is borzalmas, hogy háború legyen! Kössék meg a békeszerződést, hallgassanak a Szovjetunióra s hagyjanak bennünket nyugodtan, békében élni és dolgozni. — Nézzék, milyen szép edényt készítünk. Gyártmányaink az egész világot bejárják. Talán ezek viszik el békevágyunkat azokhoz az anyákhoz, akik megkapják őket, talán megérzik, hogy nekik is harcolni kell a békéért. BÁR IGAZA VOLNA 2IUZ0VÁ ANNÁNAK, A FÜLEKI KOVOSMALT MÜNKÁSNŐJÉNEK! NEM ENGEDJÜK Asszonyok, ha érzünk még lelkűnkben erőt, nem hajthatunk fejet a háború előtt. Ne engedjük, hogy ifjú nemzedékek, kik öleink kínjából kaptak éltet, kiknek ajkán mézes öröm csordul, Űzött, ejtett vadként hulljanak a sorbul. Hogy markába zárjon őrült szorítással a fasiszta járom, hogy érző szivünket üresre kifossza és igaz hitünket csizma megtapossa. Asszonyok, hisz’ van már, amiben reméljünk! Asszonyok szerte a világban, ne féljünk! Ha kell, törjünk össze puskát, tankot, ágyút, gépfegyvert, bombázót, — vállald ami rád jut te asszony, te anya, kinek gyermekére vicsorgatja fogát a háború réme — ugye, nem engedjük? 3
