Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-09-06 / 18. szám

Gondos kezekben. Négy hónapos volt ez a kisgyermek, amikor az anyja elhagyto és átment Nyugat- Bertinbe.

{Foto: Lotti Ortner, Berlin, NDK)

szenves alakokkal, akik kihívóan — mintha felsőbbrendű lények lennének — ültek a vendéglőkben, kdvéhdzakbon, tele szájjal ettek; mohón vásárolták a szocialista szektor termékeit és élvezték az általuk lenézett, az „elnyomott" nép közös vívmányait. Ismertem olyan családokat, ahol a családfenntartó Nyugat-Berlinben dolgozott, s a család Kelet-Berlinben gyönyörű négyszobás lakásban lakott. (Tudvalevő, hogy Kelet-Berlinben a háború pusztítása következtében a hatalmas építkezés ellenére is nagy probléma a lakás.) A férj nyugati márkában kapta a fizetését, átváltotta keleti márkára és így a négyszeresét kaptaérte. Olcsó hdzbért fizetett, élvezte a közszolgáltatást, bőségesen, olcsón táplálkozott, gyermekei szocialista iskolába jártak — ingyen. Jutott arra is pénze, hogy fényképezőgépeket stb. vásároljon, ezeket átvitte Nyugat-Berlinbe. ott drágán eladta, s a kapott pénzt ismét átváltotta. így természetesen olyan színvonalon élt, amit sokan „irigyeltek”. Egy új, gyönyörű luxusszanatóriumnak is beillő „Feierabendheim im Helmut Lehmann Berlin$г</хг^иу 4гЖ/...

Azt hiszem, mindnyájan úgy vagyunk, hogyha nehéz a szívünk, jólesik elbeszélgetni egymással és könnyíteni a lelkűnkön, drága asszonytársaim és anyáid Ezekben a napokban bizonyára bennetek is felvetődik az elmúlt háború minden borzalma — hisz nincs közöttünk olyan, aki nem érezte volna ezt a saját bőrén, sőt, talán még ma is viseli következményeit.

Amikor 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadított bennünket és az ötéves rettegés, fizikai és lelki szenvedés után újra szabadon fellélegeztünk, valóban emberek lettünk, mindnyájunkban egy határozott kívánság lett úrrá — SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT! Nem tudtuk elképzelni, hogy akadhat még olyan ember, aki nem így érezne és gondolkodna. Az elmúlt 16 év alatt azonban — amilyen szépen éltünk és előre haladtunk, ahogy fejlődött gyönyörű hazánk és mind több jutott számunkra a bőség sarujából, — tudatosítanunk kellett azt a tényt, hogy az ördögi erőket a tőke, a más népek leigázására törő hatalmak újra életre keltették és mindjobban éreznünk kellett, hogy veszélyben forog a béke. Egyszerre rádöbbentünk, hogy a térdrekényszerített és letört fasizmus, amely szörnyű eszközeivel végignyomorította egész Európát és amelyet minden becsületesen érző ember, politikai és vallási meggyőződésére való tekintet nélkül elítél — sőt halálra ítélt —, ismét feltámadt és ugyanazokkal a jelszavakkal, módszerekkel, eszközökkel dolgozik és fenyegeti az egész világot, mint 16 évvel ezelőtt. És ugyanúgy, mint ahogy a második világháború kitörése előtt ismét Németországban, pontosabban Nyugat-Németországban, velünk közvetlen szomszédságban van a tűzfészke. A rádióban, a televízióban és a sajtóban megint a Németországból jövő híreket hallgatjuk a legnagyobb érdeklődéssel. Mint egy kaleidoszkópban, úgy elevednek fel lelki szemeink előtt legdrágábbjaink. szép otthonunk, és feltör bennünk egy kiáltás: VAN ERŐNK megakadályozni azt, hogy ismét pusztítsanak, kínozzanak bennünket, elpusztítsák gyermekeinket, rabolják, zsákmányolják azt, amit közösen építettünk, alkottunk. Ez az erő elsősorban a Szovjetunió ereje és a köréje tömörülő szocialista tábor egységének ereje. Lépten-nyomon érezzük, hogy a Szovjetunió kommunista pártja és kormánya, egész népe milyen erőfeszítést fejt ki, hogy tárgyalások útján oldják meg a nemzetközi problémákat.

Két különböző világ, két különböző társadalmi rendszer áll egymással szemben. Az egyik az aranyborjú megszállottja, reszket a tőke hatalmáért — ,,antikommunizmussal”, „szabadsággal”, ,,emberiességgel” és más hamis maszlaggal kendőzi valódi törekvéseit, fegyvert csörtet, atommal fenyeget. A másik, a szocialista tábor az igazi emberiességet — mindent az emberért, az ember jólétéért, a békéért —, a kultúra, a művelődés és az építés legszebb távlatait tűzte zászlajára. Az atommal gyógyít, űrhajókat röpít a kozmoszba és gazdagítja a tudományt, az egész emberiség közös kincsét.

Ennek a meggyőződésünknek köszönhetjük azt, hogy nincs sorainkban pánik, háborús hisztéria és mint egy jó kormányos kezében haladó, jól épített hajón, úgy érezzük magunkat, és ezzel a nyugodt tudattal haladunk előre, fegyelmezetten dolgozunk. Tudjuk, hogy amit a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya ezekben a napokban tesz, s mely intézkedéseket a mi hazánk, Csehszlovákia Kommunista Pártja és kormánya teljes odaadással támogat, az helyes, és részünkre, minden ember és minden anya részére a legjobb.

Nem vagyunk hajlandók és nem fogunk egy lépéssel sem meghátrálni az agresszorok elől. Jól emlékszünk még az 1938-as, 1939-es, 1940-es évekre, hogy mit Ígértek az akkori vezetők és mi lett a valóság. Hallottuk a fasiszta agresszorok csizmáinak kopogósát Prága és Bratislava utcáin. Most meg kell állítani őket, hogy egy lépést sem tehessenek felénk. Azt hiszem, mindnyájunk érzéseit fejezem ki, ha kijelentem: harccal és becsülettel fogunk ellenállni. Az agresszoroknak, a volt hitlerista SS-vezetőknek, tábornokoknak, háborús bűnösöknek és gyilkosoknak érezniük kell erőnket és azt, hogy igazságunk és magasabb erkölcsünk tudatában megtorpanásra fogjuk kényszeríteni őket.

Nagy megnyugvással vettük tudomásul, hogy végre az NDK kormánya gyors és helyes intézkedéssel megszüntette Berlinben az áldatlan helyzetet és lezárta Kelet-Berlin határait. Hisz ez a mi ügyünk is.

Három hetet töltöttem az ősszel az NDK-ban s minden szép élményem mellett Berlin erőszakos széjjelszakítása foglalkoztatott a legjobban az egész idő alatt. Lépten-nyomon találkoztam a Nyugat-Berlinből ájtáró, nekünk oly idegen és ellenió tanulást az új iskolában! (Foto: Spácil)

Friedrichshain” (pihenés háza) elöregedett szülőkkel találkoztam, akiknek a gyermekei Nyugat- Berlinben éltek, dolgoztak és egyáltalában nem törődtek az öregekkel, hiszen az agyonrágalmazott szocialista állam nagyszerűen gondoskodik róluk. A szülőotthonokban Nyugat-Berlinben élő és dolgozó leányanyák szültek, mert hisz a szocialista államban a szülés ingyenes, a gyermekekről való gondoskodást az állam biztosítja és — itthagyták a gyermekeket. Ebbe sehogy sem tudtam belenyugodni és nem tudtam megérteni. — Hogyan tűrhetik ezt? — kérdeztem az öntudatos elvtársaktól. A válasz egyszerű volt: „A békéért, az egységért”. — Ugyanígy jöttek át kémek, felforgatok is.

íme, ők Kelet-Berlinben tűrték ezt, de a nyugati gangszterek kihasználták a kelet-berlini kevésbé öntudatos lakosság gyengeségét és megkezdődött az embervadászat. Fejdíj ellenében átcsalni a kelet-berlini mupkásokat, szakembereket. — 2000 márkától felféle fizettek egy embernek, ha átjött. Hasonló módszerek ezek, mint 1956-ban Magyarországon voltak. így gyengítették NDK gazdaságát. Sokan elhagyták gyermekeiket, feleségüket és átmentek a ,,paradicsomba” és táborban találták magukat. Rövidesen rádöbbennek, mit tettek és keserves könnyeket hullatnak majd. Kelet-Berlinben hagyott családjukról, mint jó szülő, gondoskodik a szocialista állam, de ők számoljanak el lelkiismeretükkel mint hazaárulók és saját népük ellenségei.

Hosszúra nyúlt beszélgetésünk, de oly jól esett. Bizalommal és nyugodt lélekkel dolgozzunk tovább és magyarázzuk meg a helyzetet azoknak, akik talán nem értik. Mi, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság anyái és asszonyai jó helyen élünk, velünk az igazság, győzni fogunk!