Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-08 / 5. szám
А Щ щ г М J !. фЩ A‘ A hosszú, ködös tél után végre kisütött a nap és nagy, barna foltokat olvasztott a föld téli hópalástján. Az olvadó hóié beszivárgott a földbe s a kis vízcseppek megcsiklándozták a mélyen alvó hóvirágokat. — Ah, aah! — szusszantak nagyot a téli álom után; megrázták magukat, és nagyot nyújtózkodtak. Egy újabb vízcsepp éppen a fejére csurgóit az egyik hóvirágnak, mire vidáman így kiáltott: Itt a tavasz, itt a tavasz, ébredjetek! Nem kellett a többit sem ébreszteni, mind mocorgott, mozgolódott már s úgy nyújtózkodott, hogy szinte repedezett fejük felett a kemény téli föld. Azután még egyet ágaskodtak és már kint is volt egy ici-picit fejük a szabadban, éppen csak hogy kikukucskálhattak.- Ó, be szép, de érdekes - nevetett az egyik levélke, ő most bújt ki először a föld alól. - Ez hát a világ! Itt bizony sokkal jobb, mint a föld alatt. Hogy fénylik, hogy ragyog minden. Milyen szép fehér a hó. — Ugye szép? Ilyen fehérek lesznek a virágok is — mondta egy másik hóvirág. Ö már sok mindent tudott, több tavaszt látott. De aztán hirtelen elbújt a nap, nagy sötét felhők álltak a nap elé, s mérgesen süvöltve futott feléjük a téli szél. — Vissza, viszsza. Tél van, szél van, mit siettek! — s egy halom havat sodort a kis hóvirágokra. — No, most már legalább sipkánk is van — kuncogtak a virágocskák. Nem ijedtek meg egy cseppet sem. Egy kissé még pihentek és vártak, csendben maradtak. - Hadd higgye a téli szél, hogy elaludtunk. Nem jó, ha még jobban megharagítjuk, mert akkor a fagyot hívja segítségül és újra visszabújhatunk a földbe — suttogták a hóvirágok s közben csendben nagyokat lélegeztek. Régen szívtak már friss levegőt. — Ettől leszünk jó erősek, ettől növünk nagyra — mondogatták halkan. Amikor aztán újra kisütött és rájuk mosolygott a Nap, éppen csak megrázták magukat s máris kint voltak a földből. — Jó reggelt, kis pajtások - cirógatta, melegítette őket a tavaszi napsugár. — Bújjatok, nőjetek, már várnak rátok az erdő lakói. — Ekkor a zöld levélkék szétváltak s a levelek közül a hónál is fehérebb virágok mosolyogtak vissza a napsugárra. Éppen ekkor repült arra tavaszi ünneplő ruhában, kék sapkában, sárga mellényben a cinke, s már a tavaszi mondókáját kiáltozta: Nyitni kék, nyitni kék! Itt a tavasz, kék az ég! Hanem akkor örvendezett csak igazán, amikor meglátta a hóvirágokat és vitte is már a hírt szerte erdőn, mezőn. Volt is nagy öröm, lett is nagy mozgolódás, csak az öreg bagoly zsörtölődött: Miért nem hagysz aludni, mit kiáltozol? — Mit kiáltok? Mit kiáltok? Kinyíltak a hóvirágok! Erre aztán már a bagoly is kidugta a fejét. — Hol vannak, merre vannak? Igazat beszélsz? — Az öreg tölgyfa aljában — válaszolta a kis cinke. Meghallotta ezt a nyulacska és nagyot bukfencezett örömében. — No, akkor már futok is, hadd köszöntsem elsőnek őket - futott, ugrott, azután bukfencezett s megállt a hóvirágok előtt. — Juj-juj, még eltapos — ijedt meg a kis hóvirág. - Dehogy tapos, csak nagyon sietett, hogy ő köszöntsön minket elsőnek. Mindig így szokta - súgta neki nővére. Nemsokára azután jöttek sorjában az erdő többi lakói is. A nyulacska pedig futott tovább. Bekiáltott minden bokor alá s minden lyukba, hogy a bogarak, tücskök, békák is megtudják, hogy itt a tavasz: kinyíltak a hóvirágok. Két lány problémája Alig, hogy kirakták az újságárus-bódék ablakába, alig, hogy széthordta a póstás a lapot, szerkesztőségünkbe jöttek, egyre jöttek a levelek Ica és Margit címére. Az idősebbek meleg hangú levélben intettek, értékelni kell a jelent. A tanítók kollégáik figyelmébe ajánlották az unatkozó fiatalokat. Legtöbbet azonban mégis a fiatal leányok és fiúk Írtak. Voltak olyanok is. akik úgy vélték, hogy éppen róluk szólt a két lányról írt cikk. Minden levelet egy közös vonás jellemzett, mindegyik segíteni akart a két lány problémájának megoldásában. Egy szép napon, pontosan a levelek értékelése előtt, látogatók érkeztek szerkesztőségünkbe. Két fiatal leány. — Ica vagyok szólt az egyik. — Margit vagyok — mutatkozott be a másik. S kitűnt, hogy a két lány azonos a Komárom felé utazó útitársnőimmel. — Bevalljuk őszintén, a lapban magunkra ismertünk. Amint olvastuk, elszégyelltük magunkat, mert hát így tükörképünket nézve, még saját magunk szemében is lehetetleneknek látszottunk, s alig vártuk a következő számot. Kíváncsiak voltunk, mit írnak az emberek. S volt min csodálkozni, hogy teljesen ismeretlen emberek milyen szeretettel segítenek problémánkat megoldani. Válaszul átnyújtottam a két lánynak a beérkezett. leveleket. Hosszasan elmerültek olvasásukban és búcsúzásul a következő levelet írták: Kedves ismeretlen barátaink! Köszönjük kedves leveleiket, melyekből igazánsokat tanulhattunk, de nemcsak mi, hanem egész falunk fiatalsága. Megfogadjuk, hogy a CSISZ-nek nem csak papíron, hanem a valóságban aktív tagjai leszünk. Már el is kezdtük a „Százházas lakodalom1“ című színdarab betanulását. A CSISZ helyi csoportjának tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy tavaszra egy röplabda-pályával kibővítik a futbclipályát. Mi pedig ígérjük, hogy itt a falun tesszük kulturáltabbá az életet és nem a városba megyünk a kultúra után. Sőt, azt is elhatároztuk, hogy munkahelyünkön megszervezzük a szocialista munkabrigád címért versenyző csoportot. Látják, kedves barátaink, hogy rövid két hónap alatt közös erővel mennyire haladtunk. S mindezt segíteni akarásuknak köszönhetjük. Még egyszer köszönjük saját nevünkben és mindazok nevében, akiknek erre szükségük volt. Margit és Ica Kedves fiatal olvasóink! Valamennyi jutalmat nyert hozzászólást, sajnos, helyszűke miatt nem tudtunk közölni. Azonban minden hozzászólást — tekintet nélkül arra, hogy a lapban megjelent-e vagy sem — egyenlő elbírálásban részesítettük. Ez úton is köszönjük minden hozzászóló levelét. Értesítjük kedves fiatal olvasóinkat, hogy a következő számban megindul egy fiú és leány házassági problémájával foglalkozó ankétünk. Kérjük mindannyiukat, azokat is, akik eddig még nem írtak, írják meg véleményüket. A ,,Két lány problémája" ankétem a következők nyertek könyvjutalmat: Cuczor Erszébet, Ondovee; Hiros Ilona, Kamenny Most; Solgó Mária, Dvory nad Zitavou; Farkas Magda, Brzotin; Szendi Edit, Okoliéná na Ostrove; Fazekas Jusztina, Vicany; Iván Irén, Slanec; Szombathy Éva, Host'ovce nad Bodvou; Klein Éva, Bratislava; Szegvári Éva, Cniovo; Vrábel Eszter, Farná; Hozsvák Janka, Hlinák; Vadkertiné, Dvory nad £1- tavou; Kovács Gyuláné, Kosice; özv. Tóth J., Calovo; Molnár Béla, Silice; Mezey László, Cakany; Dunajszky Géza, Diakovce.
