Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1960-12-01 / 23. szám

Néhány héttel ezelőtt a Nagy Októberi Forradalom 43. és az NDNSZ 15. évforduló­ja alkalmából őszinte jókívánságokat küld­tünk a közel és távolabban fekvő országok asszonyaihoz, leányaihoz, hogy megteremt­sük azt a hidat, mely összeköti a<z egymástól messze fekvő országok asszonyait, leányait. Hiszen közös érdekeink vannak: megteremteni az élet biztonságát és azt megtartani. A beérkezett meleghangú válaszok közül néhányat köztünk. Megható, mily nagy szeretet árad a levelekből, mennyire kívánnak fi trfitá&Ágfatefri velünk megismerkedni és barátkozni a nagy Szovjetunió asszonyai, leányai. Boldogok lennénk, ha összekötő kapcsot képezhetnénk a külön­féle országok asszonyai és a Dolgozó Nő olvasói között. Ez úton kérjük olvasóinkat, tudassák velünk, kivel milyen nyelven kívánnak levelezni, hogy segítségükre lehessünk a levelezés elindításában. A Dolgozó Nő olvasóinak, Bratislava Fogadják, drága csehszlovákiai barátnő­ink, valamennyi szovjet nő legforróbb baráti üdvözleteit. Legyen a már hagyományossá vált csehszlovák-szovjet barátság hónapja a csehszlovák és a szovjet nép testvéri kap­csolatainak és a világbékének megbontha­tatlan jelképe. Nyina Popova, a Szovjet Nők Bizottságának elnöknője Drága csehszlovák Barátnőim! Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam levelüket. Csehszlovákiai utamon a legjobb be­nyomásokat szereztem. Minden nagyon szép volt. Voltunk Bratislavában, Urnában és a gyönyörű Prágában. Eredeti foglalkozásom szakácsnő volt s ezért nagyon érdekelt az Önök közellátása. Jártam üzemi konyhákban, kávéházakban, étkezdékben és cukrászdákban, ahol mindennel nagyon meg voltam elégedve. Mikor visszatértem a Szovjet­unióba, elmondottam kollektívámnak a látot­takat. Beszéltem arról, milyen kedvesek és barát­ságosak a csehszlovákiai emberek. Éreztem, hogy barátságuk igazi és őszinte. Most két funkciót töltök be egyszerre. Az üzemi étterem igazgatója és az üzem gyártás­­vezetője vagyok. Egész kollektívánk azon dolgozik, hogy elnyerje a kommunista munkabrigdd címet. Éttermünk már néhány hónapja a vörös zászló tulajdonosa. Az étteremben főleg gyárunk dolgo­zói étkeznek, akiket ,,villamososoknak“ neveznek, mivel villamosvagonokat gyártanak. Éppen most láttunk vendégül Prágából cseh elvtársakat. Ők is e szakmában dolgoznak. Nagyon meg vannak elégedve ételeinkkel. Most, hogy jártam Csehszlovákiában, biztosítani tudom, hogy saját nemzeti ételeiket is eheti к nálunk a mi legjobb barátaink. Viszonozni akarjuk azt a szeretetet, amellyel bennünket fogadtak. Családommal jól és szépen élünk. Már felnőtt gyermekeim vannak. A leányom 21 éves, főiskolás, fiam 23 éves, sportmester, szintén egyetemet végez, még 4 hónapja van hátra. Nagyon irigyel engem, hogy Csehszlovákiában jártam. Ő is vágyódik az önök hazájába. Remélem, hogy gyermekeimnek még lesz lehetősége megismerni hazájukat. Van még egy kisleányom, Lidocska, első osztályos. Férjem a híres ..Lihacsov“ autógyárban mester. Mindenki igyekszik tanulni és alkotni valamit, hogy gyorsabban felépítsük a kommunista társadalmat, hogy béke legyen a világon, hogy mindannyian nyugodtan és boldogan élhessünk és ne kelljen gondolnunk a fájdalmakra és a romokra. Várom levelüket. Meleg kézszorítással barát­nőjük: Janina Antonovna Fomina, a Moszkvai Villamosvagonüzem gyártásvezetője és az üzemi konyha igazgatója. Szeretnénk levelezni egy szakszervezeti klub kol­lektívájával, kérjük segítségüket. Jelizaveta Alekszejeva. Én a klub gyermekcsoportjának vagyok a vezetője. Szeretnék levelezni valakivel, aki gyermekekkel fog­lalkozik. A könyvtár dolgozói levelezni akarnak egy könyvtár dolgozóival. A. Abroszimova. Drága Barátnőim! Családommal a gyönyörű Rosztov városban a Don partján lakom. Ha még nem volt alkalmuk látni, tanácsolom, hogy ha a Szovjetunióban járnak, nézzenek el ide is. A Don folyót most csatorna köti össze a Volgával és a Moszkva folyó­val- így víziúttal van összekötve két gyönyörű város: Moszkva és Rosztov. A hajók megállnak útközben és a turistáknak lehetőségük nyílik meg­ismerkedni Szovjetunió múltjával. Ha ismerik az orosz irodalmat, akkor ezen az útvonalon haladva megelevenedik szemük előtt a „Csendes Don", Nyekraszov gyönyörű versei a Volgáról és Gorkij írásai. De egy kicsit eltértem a tárgytól. Rosztovban élek. Férjem egy nagy energetikai tervezőközpont főmérnöke. Fiam egyetemista, az építészetet tanulja. Én meg vegyész vagyok. Nem nagy üzemben dolgo­zom, csak helyi jelentősége van. Itt dolgozva könnyen teljesítem úgy munkámat, mint feleségi és anyai kötelességeimet. Magamról semmi érdekeset nem írhatok. Családommal együtt üdvözlöm Önöket. Kérem adják át szívélyes üdvözleteimet valamennyi elvtársnőnek és családjuknak. Judit Tkacseva, rosztovi mérnök. P- S. írják meg, kérem, mit jelent oroszul a ,,Dol­gozó Nő“. Drága Barátnőim! Barátaim és munkatársaim nagyon ér­deklődnek hazájuk, az ottani élet iránt és nagy érdeklődéssel hallgatják beszámolómat a Csehszlovákiában látottakról. Az utazás egész ideje alatt nem éreztem, hogy külföldön járok. Az volt az érzésem, hogy rokonoknál vagyok. Mindenütt otthon éreztük magunkat. Nagyon meleg fogadta­tásban részesültünk. Sokan, egyszerű emberek, munkások, ami­kor beszélgettek velünk, köszönetüket fejez­ték ki nekünk, szovjet embereknek azokért az áldozatokért, amelyeket hazánk hozott Csehszlovákia felszabadításáért. Ezek igen megható pillanatok voltak, főleg részemre, mert én személyesen részt vettem a háború­ban. Sokan beszéltek arról a segítségről, amelyet 1947-ben a szárazság idején nyúj­tott a Szovjetunió hazájuknak. Még jobban megszerettem a csehszlovák népet, amikor láttam, hogyan őrzik a mi halottaink emlé­két. Uglicsban élek. Ez a város az orosz törté­nelem egyik drámai fejezetében nagy szere­pet játszott. Itt lakott Rettenetes Iván kis­fia, Dimitrij anyjával s itt gyilkolták meg Bo­risz Godunov emberei. Ezt örökíti meg a hí­res Puskin tragédia is. A forradalom előtt sok kolostor és templom volt a városban. Ezeket megőriztük mint műemlékeket. Uglics a Volga partján fekszik. A város körül erdő van. Igen szép itt nyáron. A közelben gyógy­forrásokat találtak, melyek helyén szanató­rium épül. Én egy nagy óragyár szakszervezeti klub­jának vagyok az igazgatója. 42 éves vagyok, 14 éves kislányom ipariskolában tanul, kitűnő tanuló és klubunk műkedvelő művészeti kö­rének aktív résztvevője. Sok üdvözletét küldök egész kollektívánk­tól minden csehszlovák asszonynak. Alekszandra Krilova, szakszervezeti klub vezetője Üdvözlöm önöket drága Elvtársnők! Nemrégen kaptam meg levelüket, melyet elolvasott az egész brigád. Nagyon örültünk, hogy külföldön is vannak barátaink, akik érdeklődnek irántunk és baráti kezet nyúj­tanak nekünk. A brigád tagjai valamennyien lányok, A legszívélyesebb üdvözleteiket küldik a cseh­szlovákiai nőknek és az egész csehszlovák népnek. Sok sikert kívánnak hazájuk szocia­lista társadalmának felépítésében. Brigádunk hat tagból áll. Valamennyien komszomolisták, nagyon energikus és mun­kaszerető lányok. Már másfél éve, hogy bri­gádunk a kommunista munkabrigád címet viseli. Kötelezettséget vállaltunk a Nagy Októ­beri Forradalom 43. évfordulója alkalmából, hogy 130%-ra teljesítjük napi feladatainkat. Most már 160—170 %-nál tartunk. Brigádunk minden tagja tanul. Négyen most fejezzük be a moszkvai elektromecha­nikai technikumot, egy lány ötödéves, egyik meg elsőéves a műszaki egyetemen. Műhelyünk ifjúsága nagyon vidáman töl­ti szabad idejét. Nyáron túrákra járunk, együtt napozunk és fürdünk. Most gyakran járunk moziba, színházba, múzeumokba. Téli vasárnapokon kijárunk a közeibe síel­ni és korcsolyázni. Nálunk nagyon jól lehet eltölteni az időt, bár nekünk mostanában nincs olyan sok be­lőle, mert valamennyien tanulunk. Ennyit röviden magunkról és életünkről. Barátnőink! Ha a csehszlovákiai lányok közül valaki levelezni kívánna, mi örömmel fogunk válaszolni leveleikre. Itt közlöm a mi leányaink nevét: Galja Szavinszkaja, Lida Danyiljuk, Zoja Tkacsenko, Raja Fedotova. Ljuba Karceva. Kívánok mindnyájuknak sok boldogságot. Viszontlátásra: Zoja Karpova, a moszkvai „Vlagyimir lljics" Gyár kommunista munkabrigádjának vezetője. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom