Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1960-12-01 / 23. szám

Az NDNSZ 15. évfordulójára (7. folytatás) Az elmúlt 15 év alatt nem volt egyetlen békekampány sem, amelyen az NDNSZ nem vett volna részt. Nem szegte meg alapító tagjai esküjét, melyet 1945. december 1-én Párizsban tettek, nem tért le az útról, me­lyen akkor elindult. Az 1959. és 1960. évben az NDNSZ és a keretébe tartozó női szervezetek továbbra is fáradhatatlanul a béke megvédéséért, a szolidaritás fejlesztéséért, a teljes leszerelés megvalósításáért harcoltak. Az akciók szá­zai bizonyították ezt. Párizsban a nők a család- és a gyermek­­védelem érdekében és az algériai háború azonnali beszüntetése mellett tüntettek. Az olasz parlament kénytelen volt a föld­művesasszonyok szociális helyzetének meg­javításával foglalkozni. Az indiai kormány a nők munkalehetősé­geinek megteremtésén dolgozott. Az NDNSZ közbenjárt az EAK kormányá­nál, hogy az ártatlanul fogva tartott 150 szíriai női politikai foglyot szabadon bocsás­sák. A világ asszonyai tiltakoztak a spanyol hadügyminiszternél. Spanyolországban ui. a nők százai vannak ártatlanúl bezárva és kínzásoknak kitéve. Prágában ülésező NDNSZ tanácsa elha­tározta, hogy minden erejével támogatni fogja a Szovjetuniónak a teljes leszerelés, a népek közötti megértés és a kölcsönös biza­lom megteremtése érdekében tett kezdemé­nyezését. Tiltakozott a kameruni vérengzés miatt. A leghatározottabban elítélte a Szahará­ban történt bombakísérleteket. Csatlakozott Manolisz Glezosznak, Görög­ország nagy nemzeti hősének szabadon bo­csátását követelő mozgalomhoz. Felemelte szavát a Renate Kruse és továb­bi 20 nyugatnémet békeharcos ellen emelt vád visszavonásáért. A Svédországban, Kungölvban megtartott nemzetközi konferencia résztvevői felhívást intéztek a világ valamennyi asszonyához, leányához és a négy nagyahatalom állam­főihez, támogassák a Szovjetuniónak a tel­jes leszerelésre irányuló ajánlatát. Bécsben az NDNSZ kezdeményezésére a világ minden részéből 150 küldött gyűlt egy­be, hogy tanácskozzon a fiatal nőknek a gazdasági és társadalmi életben való el­helyezkedése érdekében. Mariánské Láznen a német, lengyel és csehszlovákiai nők találkozóján a jelen és a jövő nemzedék és a béke megvédése kérdé­seit vitatták meg. Nagy kampány indult Ausztriában, Olasz­országban, Kanadában és Franciaországban a férjezett asszonyok munkából való elbo­csátása ellen. A nemzetközi nőnap 50. évfordulóján Kop­penhágában, az NDNSZ kongresszusán a nők millióinak küldöttei olyan öntudatosan szólaltak fel az emberiség jobb jövőjéért, mint azelőtt soha. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség története olyan, mint egy égbenyúló hatal­mas, messze-messze elágazó, az évszakok változó színében pompázó és gazdag gyü­mölcsöt hozó fa. 6 Nancy Johnson nigériai diáklány első leckéje orosz nyelvből a Népek Barátságának Egyete* mén. Népek Barátságának Egyeteme Úgy repülte be a világot a hír, mint a madár, hogy — elsőnek a történelem folya­mán Moszkvában megalakult a Népek Ba­rátságának Egyeteme. A különféle országok fiataljai lelkesen közölték egymással a jó hírt — tanulhatnak a béke országában. A Szovjetunió gondos­kodik róluk, ösztöndijat, lakást, ingyenes or­vosi kezelést ad nekik, fizeti az útjukat Moszkvába és vissza. Sok ezer levél indult el a szovjet főváros felé a földkerekség különböző részeiből. — A magasabb műveltség elérése orszá­gunkban a széles néptömegek számára lé­nyegében elérhetetlen — írja Dax Chakim libanoni ifjú. Az Antillákban született Gui Orsine a mér­nöki karra kérte felvételét: ,,Ha mérnök le­szek, — írja levelében —, lehetőségem nyílik, hogy Afrikában feketebőrű testvéreim javára hasznos munkát végezhessek." A felvételre való jelentkezésre több mint 35 000 levél érkezett. Nehéz volt kiválasztani az 500 legjobbat, mert ebben az évben csak 500 hallgatót vehetnek fel. Jövőre már több­szörösére emelkedik ez a szám. A gazdaságilag kevésbé fejlett országok fiainak és leányainak a művelődésről alko­tott álmai közel állnak a szovjet emberek­hez. A Szovjetunió minden erejével segíte­ni igyekszik a még nem régen gyarmati el­nyomás alatt szenvedő népeket. Természe­tes, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika né­pei reménykedve tekintenek a Szovjetunió­ra. A szovjet országban nemcsak a világ­béke támaszát látják, hanem egy hű és ér­deket nem ismerő barátot. A szovjet főváros nagy vendégszeretettel fogadja az ázsiai, afrikai és latin-amerikai diákokat, akik Moszkvába érkeznek, hogy a Népek Barátsága Egyetemén tanuljanak. Az egyetem megnyitása ismét egy példája az önzetlen és őszinte baráti segítségnek, is­mét újabb bizonyítéka annak, hogy a szov­jet embereknél a szó egyet jelent a tettel. Október 1-én kezdődött meg a Népek Ba­rátsága Egyetemének első tanéve. Ezen a reggelen a nigériai, pakisztáni, kubai, ma­rokkói diákokkal együtt léptek be a tanter­mekbe a Szibériából, Ukrajnából és a Volga vidékéről jött szovjet diákok is, hogy együtt ismerkedjenek meg a bonyolult technikai tu­dományokkal, az orvostudománnyal, vagy az idegen nyelvekkel. Az első évet az egyetem valamennyi diák­ja az előkészítő tanfolyamon tölti. A külföl­diek az orosz nyelvet tanulják, a szovjet ifjak pedig egy európai nyelvet, angolt, franciát vagy spanyolt. ... Kora reggel Moszkvában. Ezen a reg­gelen a moszkvai dolgozók áradatában új, különös utasok jelentek meg. A lányok tar­ka, a fekete fiúk hófehér öltözetben. Az őszi moszkvai nap már nem melegít, ők mégis boldogan mosolyognak, mintha a napsüté­ses, szabad Nigéria földjét járnák, amely ezen a napon hirdette ki függetlenségét. A moszkvaiak baráti, meleg mosollyal kísérik vendégeiket. Az ifjú emberek áthaladnak az őszi színekben pompázó parkon és egy nagy emeletes épület kapuján térnek be. A kapu alatt a falon sötét, négyszögletes foltot lát­ni, a levett tábla helyét. Néhány hónappal ezelőtt ebben az épületben a moszkvai ka­tonai iskola működött. Erre már nincs szük­ség. A Szovjetunió csökkenti hadseregé­nek létszámát. Az a tény, hogy a katonai iskola épületében a Népek Barátsága Egye­temének előadó termei vannak elhelyezve, újabb bizonyítéka a Szovjetunió békepoliti­kájának. Reggel 9 óra. Az ünnepi terem megtelik tanárokkal, diákokkal, vendégekkel. Az egyetem vezetősége nevében Sz. Rumjancev rektor melegen üdvözli a jelenlevőket. - ,.Ma, mondja, valamennyiünket az a megtisztelte­tés ért, hogy egy nagy jelentőségű esemény tanúi lehetünk. A Népek Barátsága Egyete­mén az első tanév megkezdését ünnepel­jük. Egyetemünk sajátos célt követ. A nem­zetek nagy képzettségű kádereinek nevelését akarja előmozdítani. Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országainak ifjai fognak itt tanul­ni. Tantervűnk és n^fjplőmunkánk a szovjet főiskolák munkájának gazdag tapasztalatai­ra épül. Ebben látjuk eljövendő sikerünk zá­logát." Egymás után lépnek a szónoki emelvény­re a diákok. A tanteremben, mint a tengeri vihar zúg az üdvözlő taps. Lasziszi Adams Osunde nigériai fiatal kap szót, aki a nigé­riai és az afrikai diákok nevében köszönti évfolyamtársait. Utána a kubai Pedro Poso beszél. „Azt a fényes lehetőséget, amelyet ez az egyetem nyújt nekünk, Kuba megse­gítésére használjuk fel." A teremben újból és újból felzúg a taps­vihar. Az emelvényre a Mali Köztársaság fiatalja, Saku Majadu lép. „A mali-szovjet barátok és diákok szervezete nevében üd­vözlöm a Szovjetunió népét. Köszönöm a szovjet kormánynak ezt a nagy segítséget!" Beszélnek a pakisztáni, marokkói, kenyai, ugandai fiatalok, ök is tiszta szivükből mon­danak köszönetét a szovjet államnak azért a segítségért és nagylelkű ajándékért, amelyre nincs példa a világon és amilyet eddig nem ismert az emberiség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom