Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-03-01 / 5. szám
HARCOS HALENDáRlUn . . . Bozena Némcovó, Karolina Svétlá - ha nem is fűzte ezt a két jótollú Írónőt kölcsönös megértés egymáshoz - Eliska Krásnohorskával együtt magasra emelték a csatabárdot, amikor arról volt szó, hogy harcba szánjanak a nők emberi jogaiért. Célkitűzésűk, elérni, hogy a nők szaktudást szerezhessenek és mint egyenrangú partnerek bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. Néhány évre rá 1850 körűi megismerkedünk azokkal a szocialista, haladó gondolkodású asszonyokkal és lányokkal, akik a marxista munkáspárt vezetésével lettek öntudatos politikai harcosokká. A nők gazdasági, politikai és kulturális egyenjogúságáért harcoltak, elszántan és élesen küzdöttek az alkoholizmus, nikotinizmus és a prostitúció ellen, a kapitalizmusban a népre rátapadt penész eltávolításán. A mozgalom élén Karla Máchová tanítónő állt, aki szoros kapcsolatban volt a maga köré gyűjtött proletár asszonyokkal, leányokkal és a szociáldemokrata párt forradalmi munkásmozgalom alapítóival. Karla Máchová élete maga az emberi nyomorúság volt. Árván, testvéreivel és a sir szélén álló édesapjával tavasztól őszig a prágai Vyiehradhoz közeli hid alatt lakott. Nappal dolgozott, hogy megkeresse a betevő falatot. Éjjel leckéit tanulta és irta az utcai lámpa alatt. Örökös félelemben, nehogy a rendőrök az utcai lányokat nyilvántartó jegyzékbe iktassák. Ha ez megtörténik, nem folytathatta volna tanulmányait. Az előírások szerint ui. kénytelen lett volna magát alávetni a prostituáltakra kötelező orvosi vizsgálatnak. Sikerült idejében elillannia a rendőrök elől, úgyhogy megszerezhette tanítónői oklevelét. Mint tanítónő — marxista létére — a tantervvel, mint ateista pedig a hitoktatókkal került összeütközésbe. A párt kívánságára elfoglalta helyét a forradalmi munkásmozgalomban, ahol a nők és a „Női lap* szerkesztőségének vezetője lett. Nagy osztályharc indult. A munkások és munkásnők védelmükbe vették az ifjúságot a munkaadók és feletteseik külön magánkedvteiései és kívánságai ellen. A munkapiacon a női erőt nagyon alacsonyra értékelték. A kapitalisták az amúgy is alacsony férfimunkabérek lenyomásánál fenyegetésként és eszközként használták kedvelt szólásmódjukat: „Akkor inkább nőket alkalmazunk, akik olcsóbbak.* Amennyire csak tehették, nem szégyellték az amúgy is alacsonyabb női bért még jobban leszorítani. Nem rettentek vissza a proletárgyermekek erejének kihasználásától sem. A nőmozgalom történetében sokan örökítették meg nevüket, akikre tisztelettel, csodálattal és hálával tekinthetünk. Karla Máchován kívül Anna Malá, Müllerová, Racková, Hajniková, Hrdlicková, Jabúrková, Hodinová - Spurná, Záhradková, Landová - Stychová, Pokorná, Markusová, Soldanová, Stejskatová, Volecká és még sokan voltak. A nőmozgalomban határkőként szerepel az 1910. év. A szocialista nők II. nemzetközi konferenciája Koppenhágában (Dánia) Clara Zetkin ajánlatára megszavazta március 8-át a nők nemzetközi napjának. Az 1915-ben Svájcban megtartott nemzetközi találkozón a proletárasszonyok felhívást intéztek a világ valamennyi asszonyához, leányához, melyben figyelmeztették a dolgozókat, hogy támadás készül a világ proletárjainak szolidaritása ellen. A népek közötti béke megkötésére szólt a felhívás. Az első világháború vége felé a mai Csehszlovákia területén a nők maguk követelték egy forradalmi bizottság megalakítását. A nélkülözésekkel teli háborús évek, az éhínség odavezette őket, hogy helyzetüket nyíltan feltárják. Tüntettek, követelték a háború megszüntetését. Rendőr-, csendőr- és katonai kordonok ellenére sikerült megmondaniuk azt, ami szívüket nyomta. Rámutattak, hová tűnik a hús, hogyan verik a rendőrök azokat a gyermekeket, akiket a nyomor hajt szénlopásra, stb. 1918. május 1-én a prágai felvonulás résztvevőinek több mint a fele nő volt. 1919-ben a washingtoni nemzetközi női összejövetelen Csehszlovákia asszonyait Landová-Stychová képviselőnő és Mária Majerová írónő képviselték, akik közreműködtek a nők egyenjogúságáról szóló javaslat megszerkesztésén. 1923. március 12-én tartották Szlovákia asszonyai Bratislavában az első nemzetközi nőnapot. 1924. január 6-án megjelenik a proletárasszonyok első magyar nyelvű újságja: a „Nőmunkás*. 1924. március 12-én a kommunista párt felhívást intéz a kommunista férfiakhoz:- A nők között végzendő komoly és rendszeres munka hozza a nőket abba a táborba, melybe szenvedéseik, a férfiaknál sokkal súlyosabb helyzetük, amúgy is parancsolná őket. A márciusi munkáshét jó alkalmat ad arra, hogy pótoljuk az elkövetett mulasztásokat. Ezen a héten minden férfi elvtárs kötelessége, hogy a hozzá közelálló nőt felvilágosítsa a kommunizmus eszméiről, hogy megvilágositsa előtte, miért kell neki is odaállnia azok közé, akik a dolgozók végleges felszabadításáért küzdenek. — Régen nem volt Kassának olyan forró és boldog estéje — írja 1924. III. 19-én a „Munkás" — mint a nemzetközi nőnap felejthetetlen megünneplése a Schalk-ház zsúfolásig megtelt termében. Ott voltak a bérmunkások feleségei, a gyárak és konyhák kétszeresen elnyomott nőrobotosai, ott voltak teli tűzzel, elszántsággal, lelkesedéssel, hogy megmutassák, hogy férjeikkel egy sorban akarnak harcolni a munkásosztály felszabadításáért. Impozáns forradalmi megnyilvánulás, melyre valamennyien büszkék vagyunk. 1925-ben a „Nőmunkás*, a proletárnő barátja, felhív minden anyát, tanítsa proletáröntudatra gyermekeit. Hadd tudják már gyermekkorban, hogy az ő osztályuk, a proletariátus harcol egy újabb társadalom megteremtéséért s már korán kell megtudniok, hogy nekik is hamarosan be kell államok a küzdők, később az építők sorába. Tanulják meg gyermekeink, egyetlen igaz ügy van, Örömteli nemzetközi nőnapot! s ez a dolgozó emberiség felszabadítása, s hogy ezért a célért egyedül a proletariátus harcol. Erre a szerepükre legyenek büszkék a proletárgyermekek. 1925-ben Marseille-ben, 1926-ban Brüsszelben a nemzetközi női találkozókon újra szó volt a munkásnők béreiről, az anya- és gyermekvédelemről és kitűnt, hogy a szociáldemokraták vezetése alatt álló női szervezetek harciassága lankadt. A kommunista párthoz tartozó női csoportok voltak azok, amelyek nem riadtak vissza s minden nehézség ellen küzdöttek, melyeket a kispolgárság s a minden hájjal megkent burzsoázia gördített útjukba. 1925. III. Gumibotos rendőrosztag derekasan „dolgozott" a védtelen munkásnők ellen, akik Presovon taggyűlésre gyűltek össze a nemzetközi nőnapon. Kassán a nőgyűlést a rendőrség csak azzal a kikötéssel engedélyezte, ha a résztvevők nem hoznak magukkal botokat. 1927. Ili, A brnói szövetkezetek női tagjai azzal a felhívással fordultak az angol szövetkezetek női tagjaihoz, járjanak közbe, hogy Sanghajból vonják vissza az angol csapatokat és hadihajókat. Állítsa le kormányuk a kínai forradalom elleni fegyverkezést és teremtsenek baráti viszonyt a Szovjetunióval. 1928. márciusában Diószegen a nők a szociális biztosítás megjavításáért, a drágaság ellen és a bérek felemelése mellett tüntettek a férfiakkal együtt. x 1929-ben a mezőgazdasági munkások nagy sztrájkjánál a nők voltak azok, akik bátran kiálltak a nagybirtokosokkal és a sztrájktörőkkel szemben, s nem riadtak vissza a csendőrszuronyoktól sem. 1930. III. A nők a köztársaság valamennyi városában ezen jelszavak alatt tüntettek: „Le a kétségbeeséssel és reménytelenséggel I Összefogni a kizsákmányolás, elnyomás, a tömeges elbocsátások, a fasizmus és a szovjetellenes uszítások elleni" Krízis, fasizmus, a második világháború évei következtek. Negyvenmillió halott, harmincmillió sebesült és rokkant, akik sohasem lesznek már egészségesek, lerombolt városok, felperzselt területek, amelyeken nem terem többé már semmi, családok széjjelszakitva, özvegyek, árvák További nők egész serege írta be nevét a történelembe. Csak a proletariátus harcának győzelme nyitotta meg. a nők útját a szabadság, az egyenlőség és a boldogság felé . . , L. Z.
