Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-03-01 / 5. szám

1. HOGYAN VÁLTOZOTT KÖZSÉGÜNK ARCULATA, azt én, mint szövetkezeti tag, tudom a legjobban. Férjem, míg nem volt szövetkezetünk, távolabbi helyekre járt dolgozni. Most helyben, közösen dolgozunk. Szépítjük falunkat. Már nem olyan, mint pár évvel ezelőtt volt. Régen gyermekeinket a hátunkon kellett hordani az iskolába, olyan sáros utcáink voltak, s most járdáink vannak. Ezt is a szövetkezet segítségével tudtuk elérni. Van kavicsbányánk, amiről akkoriban álmodni sem mertünk. Nem jutott idő arra, hogy szépítsük falunkat. Látástól vakulásig kellett dolgoznunk. Alig vártuk a telet, hogy kissé kipihenjük fáradalmainkat. Amióta szövetkezet van, szebb lett a határunk is. A traktorok szánthatnak széltében-hosszában. Mindent gépesítettünk. így kevesebb munkaerő kell a föld megműveléséhez. Jut időnk családi otthont is építeni. Nagy segítséget nyújtott a szövetkezet a sok fuvarra! a fabeszerzésnél, és pénzt is adott kölcsön. Több új ház szépíti falunkat. Már nem kell petróleumlámpával rontani a szemünket. Van a faluban villany és hangszóró. Szép szülőkórházunk is van, ahol régen csak a nagy urak hozzátartozói szültek. Most a mi anyáinkat szolgálja. A szövetkezet épített nekünk és gyermekeinknek szép kultúrházat, megjavittatta az iskolát, a tanitólakást. Segített nekünk abban, hogy szabad időnkben szórakozni tudjunk. A szép kultúrházban mindenféle szórakozásban van részünk. Van könyvtárunk, mozink, pingpong-asztalunk. Kézimunkaestéket, sütőtanfolyamokat, színelőadásokat rendezünk. Nagy segítségünkre van a földművesszövetkezet.

3. A szövetkezetben mindnyájan egyenjogúak vagyunk. Nincs különbség a normákban. Ki mit dolgozik, olyan egységet kap. Lehet az férfi, vagy nő. A gyűléseken részt veszünk és beleszólhatunk a vezetőség dolgába. A járási szövetkezeti konferenciára is nőt küldtünk. Úgy tanulhatunk, mint a férfiak. Részt veszünk szövetkezetünk felvirágoztatásában.

4. Hogy ifjúságunk falunkat otthonának tekintse, elsősorban is kultúréletéről kellett gondoskodnunk.

Megtudtuk, kinek milyen munkához volna kedve. Több fiú a gépek iránt érdeklődött. Ezekből gépészek, traktorosok lettek. Traktoros brigádközpontot is alakítottunk nekik. Az építőiparban is sokan dolgoznak. Van könyvelőnk, zootechnikusunk, géplakatosunk, mázsamesterünk stb. Hogy munkájuk mellett meglegyen a szórakozás is, építettünk nekik kultúrházat. Foglalkozunk velük, hogy minél több kulturális estét rendezhessenek. Ezek jövedelméből rádiót és gramofont vesznek. Szövetkezetünk mindent elkövet, hogy a fiatalokat megtartsuk a közös számára.

SZABÓ MARIA, Svodov

8

A szocialista

" - IMI ■ , ■ II,,--, I— M|

Készülünk az EFSz IV. kongresszusára

Hozzászólások a mezőgazdasági ankéthoz

RÖVIDEN SZERETNÉK FELELNI ARRA, hogy mit adott nekem és családomnak az EFSZ. Egyszerűen kifejezve: — Munkát, egyenjogúságot a munkában és biztos megélhetést négy tagú családomnak.

Szorgalmas munkámmal szép jövedelmet értem el az EFSZ-ben. Én, mint két kiskorú gyermek anyja, ledolgoztam 517 munkaegységet. Hogy két kisgyermekem mellett dolgozni tudtam, azt annak köszönhetem, hogy pártunk és kormányunk intézkedései alapján községünkben is működik az óvoda, ahol a dolgozó asszonyok gyermekei gondos felügyelet alatt vannak.

Az EFSZ megalakulása előtt 2 és 1/г hektár földünk volt. Ennek megművelése mindkettőnket lekötött és megélni mégis alig tudtunk belőle. Arról szó sem lehetett, hogy pénzt tudtunk volna megtakarítani. 1952 őszétől dolgozom az EFSZ-ben férjemmel együtt. 1958- ban szép családi házat építettünk. Ez nem ment családunk élelmezésének, öltözködésének rovására, sőt még szórakozásra is jutott. Havi keresetem a múlt évben 1 100 koronát tett ki készpénzben s ezen felül még természetbeni járandóságom is volt. Férjem keresete, aki az EFSZ építkezéseinél dolgozik - túlhaladja az enyémet. Én csak dicsérni tudom az EFSZ-t és köszönetét mondani rendszerünknek, amely létrehozta az EFSZ-t.

Asszonytársaimnak meg azt mondhatom, hogy ne féljenek a szövetkezeti munkától, ott mindenki megtalálja számítását. És munkájával egyben bebizonyíthatja, hogy nemcsak a főzőkanál mellett tudja megállni a helyét.

MOLNÁR BÉLANÉ, Nagydaróc

A DOLGOZÓ NÖ LAPJANAK az EFSZ-ek negyedik kongresszusa alkalmával indított ankétjához óhajtok hozzászólni.

1. Hogyan változott községünk arculata, az tudná legjobban megmondani, aki tíz év óta, illetve 1949, EFSZ-ünk megalakulása óta nem volt о faluban, és újra látja. Nem szívesen gondolunk vissza a múltra, de ha párhuzamot akarunk vonni a múlt és a jelen között, eszünkbe kell hogy jusson, amikor tavasz és ősz idején a tengernyi sár miatt nem voltunk képesek végigmenni falunkon. Pedig Garamiunk akkor is bővelkedett kavicsban és homokban, csak nem volt aki kitermelje és kihordja onnan az anyagot, mert a kisgazdának nyáron át a határban volt dolga, mivel a nadrágszíj-parcellákat csak tehénkékkel, ökrökkel vagy lovakkal szánthatta, vethette. Az örökös robotban úgy legyöngült ember és állat, hogy tavaszig elég volt összeszedni magát.

Amióta szövetkezet van és egyre kevesebb a mezsgye, nyugodtan szánthatnak a traktorok széltében-hosszában. Vannak teherautók a szállításra. Felszabadult ember, állat a túlfeszített munka alól. Harminc gyönyörű, korszerű ház épült a faluban, nem beszélve a sok alakításról, modern bútorokról, iskoláink és a tanítólakások rendbehozásáról. Falunk büszkesége a kultúrház, melyben jól táplált, szépen öltözött lakosságunk villanyfény mellett minden szórakozást megtalál. Van könyvtárunk és mozink, ping-pong asztalunk. Kézimunkaestéket, szinelőadásokat stb. tartunk. EFSZ-ünk minden munkából kiveszi a részét.

2. Ha arra a kérdésre akarok válaszolni, hogy mit adott nekem és családomnak a szövetkezet, egyszerűen, de szívből így tudnék válaszolni:- Emberhez méltó életet. Ott kell kezdenem, hogy — sajnos, férjemmel együtt korán születtünk, mert mire a helyzet a szocializmusba fejlődött és szövetkezetek kezdtek alakulni, a mi erőnket és egészségünket kiszívta a tőkés rendszer és a két háború úgy, hogy a férjemet teljesen ágyhoz kötötte. Én azonban ott voltam szövetkezetünk születésénél. A kezdeti nehézségeken túlesve beteg férjem ápolása mellett is tudtam annyit dolgozni, hogy a kenyér biztosítva volt. Később egy házikót is vettünk. Igaz, öreget, de lassan rendbehozattam. Sokat segített a szövetkezet fuvarokkal. Nevelhettem baromfit, mert