Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-03-01 / 5. szám
kaptam kukoricát, árpát, krumplit. Vettem szép bútort. Később, amikor egészségi állapotom annyira leromlott, hogy nem bírtam a munkát, rokkantsági díjra javasoltak. A mai napig havi 221 koronát kapok. Szövetkezetünkben mindenki egyenjogú. Nincs különbség, hogy egy-egy normát férfi vagy nő teljesitett-e, megkapja a tervezett értéket. Egyformán szólhatnak bele a vezetésbe, úgy tanulhatnak szakmát a nők is, mint a férfiak. 4. Hogy ifjúságunk falunkat otthonának tekintse, elsősorban kulturális életéről kell gondoskodnunk. Úgyszólván ellestük, kinek mihez van kedve, igyekeztünk odahelyezni. Persze a legtöbb fiú a gépek iránt érdeklődött. így traktoros brigádközpontot létesített, ahol az ifjúság képezheti magát. Voltak, akik az építőipart választották. Azok szintén bekapcsolódhatnak az EFSZ munkájába. Van köztük zootechnikus, könyvelő, mázsamester stb. Hogy a munka mellett szórakozásukat is megtalálják, építettünk nekik kultúrházat. Foglalkozunk velük. Színdarabokat tanulnak, amelyek jövedelméből rádiót, gramofont, ping-pong-asztalt stb. vásárolnak maguknak. Sőt a szövetkezet rendelkezésükre bocsát földterületet, melynek jövedelmén osztoznak a szövetkezettel. Az idei többlettermésből most készülnek televíziót venni. Négyöt kivételével otthont és munkát talál ifjúságunk a falunkban, illetve a szövetkezetünkben. LISKA VERONIKA, Szódó FELSÖPATONYEAN IS foglalkoztunk az EFSZ-ek IV. kongresszusa előtt indított ankéttől és a következőket állapítottuk meg: 1. Községünk arculata az EFSZ megalakulása óta nagyban megváltozott a szövetkezeti tagok családi házainak megépítésével. Az EFSZ megalakulása óta 78 új családi ház épült, ami a szövetkezeti közös gazdálkodás eredménye. A lakáskultúra is nagyban megváltozott községünkben. Községünk lakossága 90 %-ánok rádiója van. Asszonyaink házimunkájának megkönnyítésére a lakosság 4Ö boának mosógépek állnak rendelkezésére. Meg kell említeni a villanyvasalókat, amelyek nélkül ma már el sem tudjuk képzelni a háztartást, amíg a múltban anyáink csak szénnel vasaltak. Az öreg dobot felváltotta a helyi hangszóró. 2. Nekem és családomnak a szövetkezet biztosította a mindennapi kenyeret. A múltban a kizsákmányolás áldozatai voltunk. A szövetkezet megalakulásának köszönhetjük magasabb életszínvonalunkat. .A múltban sokkal kevesebb cukrot fogyasztottunk, mint most. Jobban ruházkodunk és szórakozási lehetőségeink is bővültek. A szövetkezet megalakulása óta építettük családi házunkat. 3. Egyenjogúságomat, mint szövetkezeti tag, abban érzem, hogy nekem is megvannak a szórakozási lehetőségeim. Továbbá jogom van beleszólni a közügyekbe, a falu igazgatásába és részt venni községünk kulturális színvonalának emelésében. 4. Ifjúságunk kulturális és szakmai neveléséért sokat tettünk a szövetkezet megalakulása óta. Hogy szórakozási lehetőségeit a faluban megtalálja, rendelkezésére áll a helybeli mozi, amely hetente háromszor tart előadást. Az ifjúság rendelkezésére áll a kultúrház, ahol különféle kulturális előadásokat és színdarabokat rendeznek. Községünkben nyolcéves középiskola épült, tanulóifjúságunknak nem kell a faluból messze járnia iskolába. Szövetkezeti munkaiskola is létesült, amelyre a szomszédos községekből is eljárnak a tanulók, a jövő szövetkezetesei, akik már fejlett munkamódszerekkel és szakszerűen fognak gazdálkodni. A szövetkezeti munkaiskola tanulóinak a szövetkezet kedvezményt nyújt. Munkaruhát és átlagos keresetük 20 %-át kapják. Ebben az évben új, modern nyo'céves középiskola épül, melynek kilenc osztálya lesz. Ifjúságunk kulturális életszínvonala általában biztosítva van. Ez mind a szövetkezet fejlődésének köszönhető. Ifjúságunk kulturális fejlődési lehetőségei az EFSZ gazdálkodásának megerősítésével emelkednek. Harcolunk az alkoholfogyasztás ellen. A helyi vendéglő televíziós készülékét átszereltük az agitációs központba, hogy ezzel is elvonjuk az ifjúság figyelmét az alkoholfogyasztástól. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az EFSZ-ben az ifjúság otthonra találjon. MIKLÓS JANKA cA ézoeialiéta gazdálkodáá a food alap ja Mint mindenütt, úgy községünkben is nehéz volt napirendre térni a szocialista mezőgazdaság időszerűségének kérdései felett. A múlt hagyományaihoz való ragaszkodás, az elavúlt és maradi beállítottság rányomta bélyegét nemcsak a mezőgazdasági életre, de valamennyi életforrásra. Kétségtelen, hogy az átalakulási folyamatnak minden munkaterületen meg kellett indulnia, természetesen elsősorban politikai téren, mely még nem volt mindenki számára érthető. Az irány adva volt, de a gyakorlati keresztülvitelnél igen sok gátló körülmény adódott. Fel kellett számolni az évszázadok átkos közömbösségét, az egyéni és osztálycsökönyösséget, a túlméretezett egyházi nekibuzdulást, az új világszemléletnek fényt kellett vetni mindenhová, ahol befészkelte magát a moradiság és a fejlődéstől való irtózat. Közismert tény, hogy falvaink életével vajmi keveset törődött a múlt. A falvakban éppúgy megvoltak az ellentétek, mint a városokban. A közösségi gondolat ismeretlen fogalom volt, ezzel szemben mély gyökerei voltak a lokális értelemben vett társadalmi hovotartozandóságnak, a vagyoni állapotnak, a származásnak, az iskolai képesítésnek stb. Az új életforma egycsapásra megnyitotta az évszázadok penészes és bemohosodott zsilipjeit, hegy szabad folyást engedjen a történelem formáló áradatának. Községünk szocializálódásával beköszöntött az a hajnal, amelynek perspektíváiban eggyé kovácsolódott a falu: a kollektív eszme egyenes utat tört magának a szebb és boldogabb holnapok felé. Leesett a régi álarc és megmutatkozott a falu igazi arca, amely magabiztos tekintettel néz a jövőbe. Szövetkezeteseink mindössze 370 hektáron indultak el alig egy esztendővel ezelőtt a közös úton, de már eddig is olyan eredményeket értek el, amelyek felemelték az életszínvonalat. Az egykori lakóházakból eltakarodott a penész-, a dohszag. Szövetkezetünk tagjai építkeznek, átalakítanak, csinosítják lakóházaikat s azok környékét. A régi szúette bútorok egymás után válnak tüzelőanyaggá s helyettük modern, korszerű és kényelmes bútorok kerülnek a lakásokba, de nem hiányzik a rádió, villanyfűtőtest, jégszekrény sem, amiről a régi időkben még álmodni sem mertek volna. Fiatal szövetkezetünk valamennyi tagja tudja, érzi, hogy a kezdeti nehézségeket áthidalva, nyitva áll előttük az önmaguk által teremtett jövő, melynek alapjait nem lehet megingatni. A jól és becsületesen elvégzett munka gyümölcse nem lehet többé másé, mint a dolgozóké, azoké a dolgozóké, akik végérvényesen levetkőzték a múltat. A szociálista falu — köztük a mi falunk is - átalakult a szövetkezeti eszme kibontakozásában. Eltűntek a társadalmi válaszfalak, melyek osztályokra sorolták az embereket, eltűntek a megkülönböztetések, az elsőbbségek, a vagyoni mércével mért hovatartozandóság, a templomokban fenntartott imapadok. Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt községünknek szövetkezete, paraszti ifjúságunk sanda nekibuzdulásokkal kacsingatott a földtől való elkanyarodások felé és szinte hajszolta a hivatalokat, „szellemi munka" után kutatott, arra hivatkozva, hogy elődei eleget túrták a földet, ő már irodából fogja nézni az átalakuló szocialista világot, szülei és nagyszülei örömére. Most kezdenek rádöbbenni, hogy nem mind arany, ami fénylik. Megakadt a „kivándorlás" és a földelhagyás. Ifjúságunk már kezdi megszeretni azokat a rögeket, melyeken ősei annyi verítéket hullattak a mindennapi kenyérért s amely rögök ma már nem véres verítékkel lesznek felszántva, bevetve, megkapálva, learatva, hanem dübörgő, zakatoló gépekkel, melyek mint a haladó életforma legszebben muzsikáló csodái telítik meg az istenáldotta rónaságokat. Nincs szebb valami, mint dübörgő gépek zajából nézni, csodálni a tavaszi és nyári reggeleken belopakodó napsugarak aranyszínű pásztóit, melyek oly nagy szeretettel öntik el a kenyeret termő világ, a föld vadvirágillatot árasztó lankáit. Paraszti ifjúságunk megtorpant s mintha ezekben a könnyáztatta régi rögökben keresné önmagát, mintha érezné, hinné, hogy ezekből sarjad ki majd életének, új életének hatalmas távlatokat nyitó keresése. A föld, az áldott örök televény, a paraszti élet és minden élet istápolója és befogadója megad mindent azoknak, akik hisznek benne és nem lesznek hozzá hűtlenek. A mi falunk, szorgalmas és becsületes népe lankadatlan szorgalommal végzi feladatát, mert tudja, hogy a szövetkezeti gondolattal, a földszeretethez való ragaszkodással önmagát és az ország hatalmas közösségének szebb és boldogabb életét szolgálja . . . SLACHTÁNÉ HORVÁTH VILMA, Pohorsky Ruskov.
