Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-03-01 / 5. szám

kaptam kukoricát, árpát, krumplit. Vettem szép bútort. Később, amikor egészségi állapotom annyira leromlott, hogy nem bírtam a mun­kát, rokkantsági díjra javasoltak. A mai na­pig havi 221 koronát kapok. Szövetkezetünk­ben mindenki egyenjogú. Nincs különbség, hogy egy-egy normát férfi vagy nő teljesitett-e, megkapja a tervezett értéket. Egyformán szól­hatnak bele a vezetésbe, úgy tanulhatnak szakmát a nők is, mint a férfiak. 4. Hogy ifjúságunk falunkat otthonának te­kintse, elsősorban kulturális életéről kell gon­doskodnunk. Úgyszólván ellestük, kinek mihez van kedve, igyekeztünk odahelyezni. Persze a legtöbb fiú a gépek iránt érdeklődött. így traktoros brigádközpontot létesített, ahol az ifjúság képezheti magát. Voltak, akik az épí­tőipart választották. Azok szintén bekapcso­lódhatnak az EFSZ munkájába. Van köztük zootechnikus, könyvelő, mázsamester stb. Hogy a munka mellett szórakozásukat is megtalál­ják, építettünk nekik kultúrházat. Foglalkozunk velük. Színdarabokat tanulnak, amelyek jöve­delméből rádiót, gramofont, ping-pong-asz­­talt stb. vásárolnak maguknak. Sőt a szövet­kezet rendelkezésükre bocsát földterületet, melynek jövedelmén osz­toznak a szövetkezet­tel. Az idei többletter­mésből most készülnek televíziót venni. Négy­öt kivételével otthont és munkát talál ifjúságunk a falunkban, illetve a szövetkezetünkben. LISKA VERONIKA, Szódó FELSÖPATONYEAN IS foglalkoztunk az EFSZ-ek IV. kongresszusa előtt indított ankét­től és a következőket állapítottuk meg: 1. Községünk arculata az EFSZ megalakulá­sa óta nagyban megváltozott a szövetkezeti tagok családi házainak megépítésével. Az EFSZ megalakulása óta 78 új családi ház épült, ami a szövetkezeti közös gazdálkodás eredménye. A lakáskultúra is nagyban meg­változott községünkben. Községünk lakossága 90 %-ánok rádiója van. Asszonyaink házimun­kájának megkönnyítésére a lakosság 4Ö bo­ának mosógépek állnak rendelkezésére. Meg kell említeni a villanyvasalókat, amelyek nél­kül ma már el sem tudjuk képzelni a háztar­tást, amíg a múltban anyáink csak szénnel vasaltak. Az öreg dobot felváltotta a helyi hangszóró. 2. Nekem és családomnak a szövetkezet biztosította a mindennapi kenyeret. A múltban a kizsákmányolás áldozatai voltunk. A szövet­kezet megalakulásának köszönhetjük maga­sabb életszínvonalunkat. .A múltban sokkal kevesebb cukrot fogyasztottunk, mint most. Jobban ruházkodunk és szórakozási lehetősé­geink is bővültek. A szövetkezet megalakulása óta építettük családi házunkat. 3. Egyenjogúságomat, mint szövetkezeti tag, abban érzem, hogy nekem is megvannak a szórakozási lehetőségeim. Továbbá jogom van beleszólni a közügyekbe, a falu igazgatásá­ba és részt venni községünk kulturális szín­vonalának emelésében. 4. Ifjúságunk kulturális és szakmai nevelésé­ért sokat tettünk a szövetkezet megalakulása óta. Hogy szórakozási lehetőségeit a faluban megtalálja, rendelkezésére áll a helybeli mozi, amely hetente háromszor tart előadást. Az ifjúság rendelkezésére áll a kultúrház, ahol különféle kulturális előadásokat és színdara­bokat rendeznek. Községünkben nyolcéves kö­zépiskola épült, tanulóifjúságunknak nem kell a faluból messze járnia iskolába. Szövetkezeti munkaiskola is létesült, amelyre a szomszédos községekből is eljárnak a tanulók, a jövő szövetkezetesei, akik már fejlett munkamód­szerekkel és szakszerűen fognak gazdálkodni. A szövetkezeti munkaiskola tanulóinak a szö­vetkezet kedvezményt nyújt. Munkaruhát és átlagos keresetük 20 %-át kapják. Ebben az évben új, modern nyo'céves kö­zépiskola épül, melynek kilenc osztálya lesz. Ifjúságunk kulturális életszínvonala általában biztosítva van. Ez mind a szövetkezet fejlődé­sének köszönhető. Ifjúságunk kulturális fejlő­dési lehetőségei az EFSZ gazdálkodásának megerősítésével emelkednek. Harcolunk az alkoholfogyasztás ellen. A he­lyi vendéglő televíziós készülékét átszereltük az agitációs központba, hogy ezzel is elvon­juk az ifjúság figyelmét az alkoholfogyasz­tástól. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az EFSZ-ben az ifjúság otthonra találjon. MIKLÓS JANKA cA ézoeialiéta gazdálkodáá a food alap ja Mint mindenütt, úgy községünkben is ne­héz volt napirendre térni a szocialista mező­­gazdaság időszerűségének kérdései felett. A múlt hagyományaihoz való ragaszkodás, az elavúlt és maradi beállítottság rányomta bé­lyegét nemcsak a mezőgazdasági életre, de valamennyi életforrásra. Kétségtelen, hogy az átalakulási folyamatnak minden munkaterüle­ten meg kellett indulnia, természetesen első­sorban politikai téren, mely még nem volt mindenki számára érthető. Az irány adva volt, de a gyakorlati keresztülvitelnél igen sok gátló körülmény adódott. Fel kellett számolni az évszázadok átkos közömbösségét, az egyéni és osztálycsökönyösséget, a túlméretezett egy­házi nekibuzdulást, az új világszemléletnek fényt kellett vetni mindenhová, ahol befész­kelte magát a moradiság és a fejlődéstől va­ló irtózat. Közismert tény, hogy falvaink életével vaj­mi keveset törődött a múlt. A falvakban épp­úgy megvoltak az ellentétek, mint a váro­sokban. A közösségi gondolat ismeretlen fo­galom volt, ezzel szemben mély gyökerei vol­tak a lokális értelemben vett társadalmi ho­­votartozandóságnak, a vagyoni állapotnak, a származásnak, az iskolai képesítésnek stb. Az új életforma egycsapásra megnyitotta az évszázadok penészes és bemohosodott zsi­lipjeit, hegy szabad folyást engedjen a tör­ténelem formáló áradatának. Községünk szocializálódásával beköszöntött az a hajnal, amelynek perspektíváiban eggyé kovácsolódott a falu: a kollektív eszme egye­nes utat tört magának a szebb és boldogabb holnapok felé. Leesett a régi álarc és meg­mutatkozott a falu igazi arca, amely magabiz­tos tekintettel néz a jövőbe. Szövetkezeteseink mindössze 370 hektáron indultak el alig egy esztendővel ezelőtt a kö­zös úton, de már eddig is olyan eredménye­ket értek el, amelyek felemelték az életszín­vonalat. Az egykori lakóházakból eltakarodott a penész-, a dohszag. Szövetkezetünk tagjai építkeznek, átalakítanak, csinosítják lakóházai­kat s azok környékét. A régi szúette bútorok egymás után válnak tüzelőanyaggá s helyet­tük modern, korszerű és kényelmes bútorok kerülnek a lakásokba, de nem hiányzik a rá­dió, villanyfűtőtest, jégszekrény sem, amiről a régi időkben még álmodni sem mertek volna. Fiatal szövetkezetünk valamennyi tagja tud­ja, érzi, hogy a kezdeti nehézségeket áthidal­va, nyitva áll előttük az önmaguk által terem­tett jövő, melynek alapjait nem lehet meg­ingatni. A jól és becsületesen elvégzett munka gyü­mölcse nem lehet többé másé, mint a dolgo­zóké, azoké a dolgozóké, akik végérvényesen levetkőzték a múltat. A szociálista falu — köztük a mi falunk is - átalakult a szövetkezeti eszme kibontakozá­sában. Eltűntek a társadalmi válaszfalak, me­lyek osztályokra sorolták az embereket, eltűn­tek a megkülönböztetések, az elsőbbségek, a vagyoni mércével mért hovatartozandóság, a templomokban fenntartott imapadok. Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt köz­ségünknek szövetkezete, paraszti ifjúságunk sanda nekibuzdulásokkal kacsingatott a föld­től való elkanyarodások felé és szinte haj­szolta a hivatalokat, „szellemi munka" után kutatott, arra hivatkozva, hogy elődei eleget túrták a földet, ő már irodából fogja nézni az átalakuló szocialista világot, szülei és nagy­szülei örömére. Most kezdenek rádöbbenni, hogy nem mind arany, ami fénylik. Megakadt a „kivándorlás" és a földelhagyás. Ifjúságunk már kezdi megszeretni azokat a rögeket, me­lyeken ősei annyi verítéket hullattak a min­dennapi kenyérért s amely rögök ma már nem véres verítékkel lesznek felszántva, bevetve, megkapálva, learatva, hanem dübörgő, zaka­toló gépekkel, melyek mint a haladó életfor­ma legszebben muzsikáló csodái telítik meg az istenáldotta rónaságokat. Nincs szebb va­lami, mint dübörgő gépek zajából nézni, cso­dálni a tavaszi és nyári reggeleken belopako­dó napsugarak aranyszínű pásztóit, melyek oly nagy szeretettel öntik el a kenyeret termő vi­lág, a föld vadvirágillatot árasztó lankáit. Paraszti ifjúságunk megtorpant s mintha ezekben a könnyáztatta régi rögökben keresné önmagát, mintha érezné, hinné, hogy ezekből sarjad ki majd életének, új életének hatalmas távlatokat nyitó keresése. A föld, az áldott örök televény, a paraszti élet és minden élet istápolója és befogadója megad mindent azoknak, akik hisznek benne és nem lesznek hozzá hűtlenek. A mi falunk, szorgalmas és becsületes népe lankadatlan szorgalommal végzi feladatát, mert tudja, hogy a szövetkezeti gondolattal, a földszeretethez való ragaszkodással önmagát és az ország hatalmas közösségének szebb és boldogabb életét szolgálja . . . SLACHTÁNÉ HORVÁTH VILMA, Pohorsky Ruskov.

Next

/
Oldalképek
Tartalom