Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Az EFSZ-ek IV. kongresszusa elé JAVASOLTAK Karván és Kicsinden is megtárgyalták az EFSZ-ek IV. kongresszusának vitaanyagát. A jelenlevő szövetkezeti tagok javasolták, hogyan lehetne szövetkezetükben jobben és olcsóbban termelni. A karvaiak 100 ha te­rületen bevezetik az öntözéses gazdálko­dást. A parlagon heverő földön gyümölcs­fákat, egy hektáron pedig szőlőt ültetnek. A kicsindiek 3 ha megműveletlen terüle­tet befásítanak és az EFSZ-ek IV. kongresz­­szusának tiszteletére 80 q sertéshúst és 10 000 liter tejet adnak be terven felül. SZARAZ MÁRIA, Nana VÉGRE RÁJÖTTEK A bolyi szövetkezetben kezdetben min­denről gondoskodtak, csak a baromfite­nyésztésről nem. Annyira elhanyagolták ezt a dolgot, hogy - szégyen-gyqjázat - falu­ról falura jártak, sőt még mps járásba is tojást vásárolni, hogy az előirt mennyiséget be tudják adni. Ez évben már két baromfiistállót építet­tek. Jelenleg 1568 szárnyasuk van. Termé­szetesen még fiatalok s csak 188 tojik. Az EFSZ-ek IV. kongresszusát megelőző vitaanyag megtárgyalása alkalmával a tag­ság rámutatott a múlt hibáira. Javaslatok hangzottak el a szövetkezet intenzív gazdál­kodásával kapcsolatban. Hogya Istvánná baromfigondozó a ha­tározat értelmében nagy gondot fordít a tyúkok etetésére és az ólak tisztántartásá­ra, hogy elérhessék a vitaanyagban kitűzött irányszámokat. MOLNÁR JÁNOS, Boly OTTHONRA TALÁLTAK Az EFSZ-ek IV.'lrongresszusának vitájában sok fiatal is részt vett, akiknek lelkes mun­kájától függ nagyban, hogyan teljesítjük a mezőgazdaságban kitűzött távlati terve­ket. - Gyakori jelenség manapság, hogy a fiatalok rossz szemmel néznek a mező­­gazdasági munkákra és a falusi életre. Mint ahogyan egyesek mondani szokták - „unalmas a falusi élet". Hogy ez nem így van, a következőkkel akarom bizonyítani. A hanvai szövetkezetben vagy 30 fiatal dolgozik. Lányok és fiúk egyaránt. A falu­ból alig jár 3-4 máshová dolgozni. A szö­vetkezeti kertészetben is tisztán fiatalok dolgoznak. A legtöbb a fiatal lány, akik alig egy pár évvel ezelőtt kerültek ki az iskolák padjából. Hogy munkájukat becsü­letesen végezték, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a tervezett bevételt 20 ezer koronával szárnyalták túl. A hanvai fiatalok nemcsak dolgozni, de szórakozni is tudnak. Mihelyt beköszönte­­nek az őszi esték, hangos lesz a hanvai kultúrház. Hisz nincs egyetlen év sem, hogy 3-4 színdarabot be ne tanulnának, s leg­alább 15-20 községet meg ne látogatná­nak. A tavasz beálltával sem szűnik meg kul­turális munkájuk. Kultúrbrigádot szerveznek, sorba járják a környező falvakat, hogy kel­lemes órákat szerezzenek a munkában el­fáradt dolgozóknak. Maguk mondják: Csak­is rajtunk múlik, hdgy milyen lesz közsé­günkben a kulturális élet." - Ennek tudatá­ban végzik szorgalmasan hasznos munká­jukat, melyben igen nagy részük van a han­vai lányoknak is. NÉMET JÁNOS NAGYMAMADÉLUTAN Várkonyban az idén még a tavalyinál is szebb nagymamadélutánt tartottak. A köz­ség tanítói nagy odaadással állították össze a műsort és díszítették a termet. Minden egyes szavalat után régi szép népdalokat játszott a zenekar. Az ünnepély után min­den nagymama ajándékot kapott az uno­káitól. A részvevők tiltakozásukat fejezték ki a háborús uszítok rosszindulatú igyeke­zetei és a népek békeakaratának semmibe­vevése miatt. A százhetvenöt várkonyi nagy­mama, anya és lány tiltakozását azzal a kéréssel továbbítottuk a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságához, hogy Várkony asszonyainak ezt a forró kívánságát juttas­sa el az illetékes fórumhoz. BEKÖ MÁRIA A JÁNOKI ASSZONYOK Amióta Jánokon megalakult az EFSZ, megváltozott az asszonyok élete. Dolgoznak a közösben, mégpedig egyforma bérért az elvégzett munka után. A nőbizottság a falu valamennyi asszonyával megtárgyalta az ШЩЯ EFSZ-ek IV. kongresszusának vitaanyagát. Az asszonyok megfogadták, minden erejük­kel azon fognak dolgozni, hogy pártunk XI. kongresszusának a mezőgazdaságra vo­natkozó határozatait megvalósítsák. Ugyan­is az állattenyésztési és növénytermesztési munkák 60 %-át asszonyok végzik, tehát ilyen arányban oszlik meg a felelősség is a határozatok teljesítésében. Az asszonyok a kulturális felemelkedést úgy érvényesítik a gyakorlatban, hogy önmagukat képezik és sűrűn látogatják a népkönyvtárat. Továb­bá, hogy politikai téren és az ideológiai fej­lődésben se maradjanak el, minden héten részt vesznek a pártiskolázáson, mert csak 'művelt családanya tud a szocialista rend­szerhez hű polgárokat nevelni. NOVAK ERZSÉBET, Jánok TANÍTÓNŐ példás nőbizottsági elnök Rozmus Anna fiatal tanítónő szemét nem egyszer Öntötték el a könnyek, amikor Bystranyba került. Nagyon barátságtalan volt itt akkor az élet. A fiatal tanítónő munkásságát főleg azok az asszonyok követték bizalmatlanul, akik rossz szemmel nézték, hogy új módszerrel tanít. Fölöslegesnek tartották például az átöltözést és a cipőváltást az iskolában. Nyelveltek a taneszközökre is, amelyeket az iskolások számára meg kellett venniök. És amikor a fiatal tanítónő a „gazdák" gyermekei közé ültette a cigánygyerekeket, nyíltan ellene keltek az asszonyok. Kelle­metlenek voltak ezek a napok. Rozmus An­na azonban nem léphetett vissza. Tudta, hogy helyesen cselekszik és azt is tudta, hogy meggyőzi diákjainak szüleit. Meg­kezdte a családok látogatását. Elbeszélge­tett a szülőkkel és meghívta őket a szülők és iskolabarátok szövetségébe. A jól válasz­tott előadások és a szeretetteljes szavak leolvasztották az ellenséges jégkérget a ma­mák szívéről, hiszen látták, hogy tanítónő­jük csők a kicsinyek javát akarja. A nemzeti bizottság tagjai is felfigyeltek a fiatal tanítónő példás munkájára. Amikor 1957-ben országszerte választások folytak a nőbizottságok újjászervezésére, helyes­nek találták, hogy Rozmus Anna tanítónőt is megválasszák nőbizottsági tagnak. Ami­kor később a nőbizottság új tagjai az elnö­ki funkció betöltéséről tanakodtak, válasz­tásuk az akkor már közkedvelt tanítónőre esett. Az iskoláról való gondoskodáshoz most újabb gondok csatlakoztak, mert a nőbizott­sági elnök tisztségét a tanítónő nemcsak kitüntetésnek, de kötelességnek is tartotta. A bystranyi nőbizottság első közös fel­lépése egy tánccal egybekötött műsoros est megszervezése volt. Nagyszerűen sike­rült. Később főzőtanfolyamot rendeztek a falubeli asszonyok és lányok számára, ame­lyet igen sokan látogattak. Utána követ­keztek a közös brigádmunkák. Kifestették a helyi nemzeti bizottság egész épületét, rendbehozták a helyiségeket és az épület egész környékét kitisztították. Amikor elké­szültek ezekkel a munkákkal, sor került az egészség házára is. Az iskola mellett egy hasznavehetetlen raktár állt. Helyére néhány hét közös szor­galmas munkája folytán új, gyönyörű pio­nírotthon került. A kőműves- és asztalos­­munkákat a férfiak segítették elvégezni, de a többi munkát az asszonyok és a fiatalok végezték el. Ezekért a közös munkákért a nőbizottság elnyerte a Spisská Nová Vési Járási Nemzeti Bizottság vándorzászlaját. Az úi pionírotthont mindnyájan szeretik. Esténként sokan járnak ide. Kézimunkáz­nak, kötnek, foltoznak. Hogy jobban teljen az idő, tanítónőjük újságokat, hetilapokat és szakirodalmat olvas fel nekik. Tavaly té­len a Szepesség történelmével ismerkedtek meg. Olvastak a várakról, azok urairól és a jobbágyok nehéz életéről. Ezek az érde­kes történetek mind több hallgatót csaltak az otthonba. Tavasszal, amikor idejük en­gedte, g bystranyi asszonyok meglátogatták a könyvekből már ismert helyeket. Elmentek Krászna-Horkára, Betlérre, megnézték a Dobsina-i jégbarlangot, de elmentek közö­sen Kósicére is. Ezek a kirándulások felejt­hetetlen emlékeket hagytak az asszonyok­ban. Ismereteik bővültek és így tudatosabbá vált szeretetük hazánk iránt, melynek oly gazdag a történelme és sok a természeti szépsége. így készítette elő Rozmus Anna tanítónő a bystranyi asszonyokat a további munkára. Ide tartozott a cigányok életmódjának meg­változtatása. Közös erővel tanfolyamot ren­deztek számukra. A helyes öltözködésről, a tisztaságról, az egészséges táplálkozásról, a gyermekápolásról beszéltek nekik. Később a gyermekek iskolalátogatásának fontossá­gát tárgyalták meg. A cigányok élete szem­látomást változni kezdett. Az asszonyok és lányok megtanultak foltozni, varrni. Később olyan ügyességre tettek szert, hogy az álta­luk készített munkákból Spisská Nová Ve­sén kiállítást rendeztek. A járásban ez volt az első ilyenfajta kiállítás. Segítettek a helyi egységes földműves­szövetkezetnek. Az építkezéseknél 100 órát, a len kiszaggatásánál 200' órát dolgoztak, elültettek több mint 200 gyümölcsfát és ki tudná megszámlálni azt a sok órát, ami­kor segítettek a mezőgazdasági munkák­ban. Munkájukkal örömteliesebbé akarják vál­toztatni faluiuk életét. Sirokay Ruzena

Next

/
Oldalképek
Tartalom