Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-05-15 / 10. szám
:'Zsuzsi és Pityu Süt a napi A házban tartózkodni kár, Bord bá* a kertbon vígan trombitál. Nehéz mesterség ez, megizzad az ember... Zsuzsi, Pityu öntöz hévvel, szeretettel. Pityu egyet gondol:-tyű, ez lesz a móka, ha nedves kürtből nem hallatszik nóta. Berci bácsi tusst fúj, a Pityut tussolja le... KI másnak vermet ás, maga esik belel Szöveg: Simkó M. Rajz: Suda P. 18 , ■ »I- УГг~>е Nepmnese É$UNo FAÍ0K Élt egyszer egy faluban egy szegény özvegyasszony egyetlen lányával. Nem maradt semmijük, csak lyukas tetejű viskójuk és néhány tyúkocskójuk, Az özvegyasszony télen gallyat szedegetett az erdőn, nyáron szamócázni járt, ősszel pedig о földeken mezgerélt. A lánya meg о városba hordta eladni a tojásokat. így éltek együtt Egyszer nyáron, mikor az özvegyasszony ágynak esett, a lánya járt oz erdőbe szamócázni. Fogta a vedret, meg a barna kenyeret, így indult az erdőbe. Mikor a veder már megtelt szamócával, leült egy erdei forráshoz, kikötötte kendőjéből a kenyeret és jóízűen enni kezdett. Egyszerre csak honnét, honnét nem, ott termett egy anyóka, kezében egy fazékkol. — Ó, te aranyos kislány, olyan éhes vagyok, tegnap reggeltől egy falatot sem ettem, adjál egy darabkát a kenyeredből. — Hogyne adnék, - felelte a lány, — ha jól esik, edd meg az egészet. Csak a fogadra vigyázz, mert a kenyér ám nagyon kemény, - Azzal odaadta az anyókának az egész ebédjét. — Köszönöm, ezerszer köszönöm! De mivel ilyen jószíved van, legyen a tiéd ez a kis fazék, ha otthon az asztalra teszed és rászólsz: - „Főzz, kis fazék, főzz!" annyi kását főz, amennyit csak te akarsz. Ha már eleget főzött, csak azt mondd: „Elég, kis fazék!” De ne felejtsd ám el, mit kell mondani. - Azzal átadta a fazekat és nyomtalanul eltűnt. Mikor a lány hazaért, elmondta anyjának a történteket. A fazekat az asztalra tette és rászólt: „Főzz, kis fazék, főzz!“, mert meg akart győződni, igaz-e, amit az anyóka mondott. A kis fazék alján nyomban rotyogni kezdett a kása és egyre több lett benne. Tízig sem érkezett számolni, már tele is volt. „Elég. kis fazék!" szólt a lány és a fazék abbahagyta a főzést. Mindketten jóllaktak a finom kásával. Ezután a lány elindult a tojásokkal a piacra. Sokáig ácsorgott ott, mert nagyon keveset ígértek a tojásért. Csak estefelé sikerült eladnia. Az anyja már nem győzte hozavárni, nagy étvágya támadt megint a finom kására. Fogta a fazekat, oz asztalra állította és rászólt: „Főzz, kis fazék, főzz!" A fazék főzni kezdett. f i 1 — Futok a tányérért, meg о kanálért, - mondja az öreg és siet a kamrába, de mikor visszatért, majd sóbálvánnyá meredt az ijedtségtől: a fazékból az asztalra, az asztalról о lócára és onnan a földre ömlött a kása. Elfelejtette, mit kell mondania, hogy a fazék abbahagyja a főzést. Odaugrott és letakarta a tányérral, azt hitte, hogy az segít. De a tányér földrepottyant és darabokra tört, a kása meg tovább ömlött a fazékból. Mór annyi kása volt a konyhában, hogy az asszony a szobába menekült és kétségbeesve tördelte a kezét. - Óh, az a szerencsétlen lány mit hozott a házhoz. Rögtön sejtettem, hogy ennek nem lesz iá vége. Egy pillanat múltán a konyhából a szobába ömlött a kása. Az öregasszony mór nem tudott mit csinálni, felmászott a padlásra és ott jajveszékelt. A kása csak egyre szaporodott, mint a fergeteg ömlött ki az ablakon, az ajtón, az útra. Ki tudja, hogy végződik a dolog, ha haza nem ér a lány és el nem kiáltja magát: Elég, kis fazék!" És megállította a kásaáradatot. Az utcán már azonban olyan kásahegy volt, hogy a hazatérő parasztoknak ót kellett magukat rágni rajta.