Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-05-01 / 9. szám
A szovjet Dunai Flottilla hajói Bratislava felszabadítására sietnek. Ma este tűzijáték festette vérpirosra az eget. Játékos, sziporkázó I csillagok táncoltak a kéklő Duna habjai felett s közülük néhány hozzánk is eltévedt. Ide a Slavínra, az élők városa felett merengő halottak városába... Május kilencedikét, a béke és győzelem napját ünnepli mo a világ. Ha a halottak örülni és beszélni tudnának, most hatalmas „hurrá!" rázná meg Bratislava házainak falait. Mert 6600 halott szovjet katona ünnepel ma együtt, itt a Slavínon, Bratislava élő, ujjongó lakóival. S ebből kétezren Bratislava szabadságáért vesztettük el életünket... Nem, nem akarok ünneprontó lenni . .. Hiszen nálunk, Moszkvában, és az egész Szovjet hazában hasonlóan ülnek örömünnepet az emberek. Csak sok millió anya — köztük az enyém is - észrevétlenül elválik egy pillanatra az ünneplők tömegétől, könnyet morzsol szét a szeme sarkában és gondolatban ismeretlen országokba, ismeretlen vidékekre repül. így a Slavín is ezen az éjszakán láthatatlan, hall-Bizonyára sokan emlékeznek erre a képre ... A ponton hídon szovjet csapatok menetelnek a felszabadított Bratislavába. így üdvözölték Bratislava lakói az élő felszabadítókat gatag látogatóktól népes. Ezen az éjszakán a halottak városa hatalmas méretűvé nő és eléri az élő Bratislava lakóinak számát. Biztosan tetszik itt a látogatóknak. Felettünk az ég, alattunk a fényben úszó város. Mindenütt virág és rejtelmesen suttogó lombok. S ott, a vár alatt, ezüstösen kígyózik a folyó. Kis fantáziával Dnyepernek is képzelhetném ... Vajon tudják-e Bratislava lakói, milyen szép Kijevnél a Dnyeper? Ott, ahol mély öblöt alkot a város lábánál, négy kilométer hosszú híd íveli át. Velencének neveztük el ezt a helyet. . . Ott építették Kijev lakói csónakházaikat, fürödtünk az aranysárga homoktól csillogó parton, ott éltem le gyermekkorom legszebb napjait. Gyermekkor. . . Kijevben gyönyörű a gyermekkor . . . Több mint száz hektárnyi területet borítanak be a hatalmas parkok, s a zöldellő domboldalról az évszázadok bölcsességét sugározza a legrégibb orosz templom, a Pecsorszká Laura aranyosan csillogó kupolája . . . S én, Ivan Abramovics Pavlenko, egyszerű szovjet ember és katona, Kijev gyönyörű utcáin jártam ál. és így tisztelik a holt felszabadítók emlékét. ÖNj CSEND S
