Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-05-01 / 9. szám
МЕР ZIGETÉN maimban, ha két tűz között egy pillanatra megpihenhettem. Végigcsónakáztam a Dnyeper ezüstös tükrén, sétáltam a parkok évszázados fái alatt és bátorítóan megszorítottam anyám reszkető kezét: — Ne félj, mi győzelmesen visszatérünk ... S ha valamikor, gyermekkoromban nagy feltaláló vagy világkörüli utazó akartam lenni, úgy 1945 tavaszán egyetlen vágy élt Jaennem: feltűzni a berlini Reichstag épületére a győzelmes szovjet lobogót, visszatérni Kijevbe és a világ jóakaratú népeivel együtt ujjongva ünnepelni a nehéz áldozatok árán 4 A csend szigete a város felett .... a katona némán tiszteleg bajtársai emlékének. kiharcolt békét... És élni, alkotni, egyszerű, jó ember módjára . . . Nem sikerült... Mert a győzelem Moszkvából jött s az útja Berlinig vérrel és holttestekkel volt kirakva .. . Nekem az a feladat jutott, hogy Bratislava szívében váljak a győzelem útjának névtelen, szürke kockájává . . . Hat keserves, harcos év után csak egyetlen hónap választott el a béke napjától... Gyönyörű, meleg áprilisi éjszaka volt. Teli tüdővel szívtuk magunkba a Dunától áradó, illatos tavaszi levegőt. Előttünk állt az ismeretlen Bratislava, s mi vágyódtunk otthon, szerelem és békés élet után ... Ez a gyönyörű áprilisi éjszaka a Duna felett egyszerre pokollá változott. Dunai flottillánk áttörte az aknák erdejét s a vár alá hajózott. A tankok és ágyúk körülkerítették a várost. Nappali fény ömlött el a város felett. Ezer meg ezer lövedék repült a Duna két partja között s az ágyúk a nácik utolsó menedékét, a bratislavai várat ostromolták. Egy hónap választott el minket akkor a győzelem és béke napjától . . . Egyetlen hónap ... S amikor Moszkvában megdördültek az ágyúk Bratislava felszabadításának örömére, s az anyák reménykedve számlálták a kilométereket Berlinig, én kétezer társammal együtt már nem láthattam Bratislava lakóinak örömét. . . Pedig ujjongott a város, ölelte a felszabadítókat. Az aknavető motorcsónakok első divízióját a győzelem örömére „bratislavainak" nevezték el. Mi, kétezren, valóban bratislavaiak lettünk. Nekünk adták a város legszebb pontját. Nekünk hordják öregek és fiatalok egyaránt a tavasz legszebb virágait. Megpihennek lábainknál, velünk együtt nézik, hogyan nő, virágzik és él a felszabadított város. Szobrászok, építészek, kertészek, mesteremberek és költők — a szlovák nép legjobbjai — dolgoznak azon, hogy Slavín, a halottak városa a szeretet élő kertjévé, a szabadság, testvériség és áldozatkészség örök szimbólumává váljék. Újra május kilencediké van. Alattam lélegzik, lüktet a város, s vele él és lélegzik a Slavín minden lakója. Közel az ég kékjéhez, de közel az emberek szívéhez is, akik az öröm napján sem felejtették el milliónyi virággal üdvözölni a béke halott katonáit A Slavín sírjai felett több mint 40 méter magas emlékmű emelkedik. Az oszlopon vörös zászlót vivő, horogkeresztet taposó szovjet katona szobra fog állni. Alexander Trizulják szobrász az utolsó simításokat végzi művén. | Bártfay Tibor három méter magas szoborcsoportja a készülő pantheon bejáratát fogja díszíteni. GAJDÁCS IRÉN Foto: CTK
